A Holokauszt áldozataira emlékeztek Losoncon
Szeptember 9-e a Holokauszt áldozatainak emléknapja Szlovákiában. Ennek apropóján a losonci zsinagógában Ismeretlen út III. címmel idén a városból elhurcolt zsidó származású építészekre emlékeztek.
A megemlékezés a zsinagóga melletti parkban kezdődött, ahol
azon áldozatok neveinek emléktábláit, lépcsőit helyezték el, akik vezetékneve “C” és “D” betűvel kezdődött.
Az emléktáblát Szabó Kinga, a Nógrádi Múzeum és Galéria egykori igazgatója leplezte le. A tervek szerint az áldozatok további neveit tartalmazó egykori lépcsőfokok a következő években kerülnek majd elhelyezésre. A rendezvény második részében az egykor Losoncon élő zsidó származású építészek- Schmidl Sándor, Róna Sándor, Hidasi József és Winkler Oszkár- életét ismertették a jelenlévőkkel. Utóbbi kézjegyét ma is őrzi a város. Legismertebb, ma is álló épületei a losonci kórház épületegyüttese, az apátfalusi posztógyár Polana üzemi klubja (ma Timrava Színház), és az Állami Biztosító épülete.
Winkler Oszkár a prágai Német Műegyetem abszolvenseként tért haza Losoncra, és magával hozta a funkcionalizmust, mint modern építészeti stílust. A funkcionalizmus lényege, a letisztult formák, a sima egyszerű szerkesztés, világos nagy termek, tágas szobák, kapcsolat a zölddel, a természettel, ez mind jellemző volt Winkler Oszkár építészetére.
„Ha nem jöttek volna az 50-es években bekövetkezett társadalmi változások, amelyek következtében sajnos bizonyos fajta üldözésnek volt kitéve, akkor sokkal többet alkothatott volna, és egészen biztos, hogy még több nyomot hagy Losonc arcképén. Bár igyekezett megfelelni a szocialista építészeti elvek elvárásainak, mondvacsinált szakmai okok miatt 1951-ben vizsgálati fogságba került. Bűncselekmény híján felmentették a vádak alól, az események azonban testileg, lelkileg megviselték”- nyilatkozta Szabó Kinga, aki személyesen is találkozott a művésszel.
„Jó barátságot ápolt Szabó Gyulával, akivel széleskörű műveltségének köszönhetően, magasabb színvonalon tudott kapcsolatot tartani. Ők ketten úgy beszélgettek, mint két egyetemi tanár, adták egymásnak a szép ötleteket, gondolatokat”- tette hozzá Kinga.
A megemlékezésen öccse, Pál visszaemlékezésében elhangzott, a holokauszt éveiben azért maradtak életben, mert valahol a szlovák-lengyel határon, gorál családoknál rejtőztek. Viszont szüleik nem voltak ilyen szerencsések, ők Auschwitzban leltek végső nyugalomra.
A helyi zsidóság történetének legdicsőbb időszaka a 19. század második fele, a 20. század eleje, amikor jelentősen hozzájárultak Losonc fejlődéséhez,
ők irányították a város kereskedelmét. Ezt a fejlődést az első világháború tette első ízben semmissé, hiszen a gyáripar az 1920-as években megszűnt, a második nagy csapás pedig az 1944-es holokauszt időszaka volt. 1944 májusban kijelölték számukra a gettó területét, ahová be kellett költözniük és 1944 júliusában egyik napról a másikra két vonattranszporttal Auschwitzba szállították őket. Losoncról és környékéről kb. 2500 zsidó lakost hurcoltak el koncentrációs táborokba, ahonnan csak alig 10%-uk tért vissza, akik aztán Németországban és Izraelben találtak végső menedéket.
A rendezvény Zulfizar Zázrivá (zongora) és Szeghő Daniella (cselló) koncertjével zárul.
