A hitvallás méltó tanúja
Idén ünneplik Szencen a magyar nyelvű oktatás újraindításának 75. évfordulóját. A magyar iskola a kassai kormányprogramot követő kényszerű szünet után az 1950/51-es tanévben indult újra, visszaállítva a magyar nyelvű képzést a városban. A Szenczi Molnár Albert Alapiskolában az egész tanév a jubileum jegyében telik, több kiemelkedő eseménnyel. Ezek egyike volt az a jubileumi gálaműsor, amelyre a szenci művelődési házban került sor, a jelenlegi és volt diákok közreműködésével.
Az évfordulóra készült egy kiadvány is, amely az eltelt 75 év történetét foglalja össze, valamint az iskola épületében egy múltidéző kiállítást is rendeztek, régi dokumentumokkal, fotókkal, krónikákkal, és a látogatók kipróbálhatták az iskola tematikus szabadulószobáját is.
Az ünnepségsorozat részeként olyan négygenerációs családokat is kerestek, ahol a dédszülőktől a dédunokákig mindenki ebben az iskolában tanult.
– Hetvenöt év egy iskola történetében egyszerre jelent mérföldkövet és folytonosságot. Amikor a Szenczi Molnár Albert Alapiskola újra megnyitotta kapuit, alapítói, az akkori pedagógusok és szülők pontosan tudták, hogy munkájukból olyan közösség formálódik, amely hosszú évtizedeken át a tudás, a kitartás és a magyarság értékeinek a biztos őrzője lesz – fogalmazott Matus Mónika iskolaigazgató a jubileumi ünnepségen. Hozzátette, ez a megemlékezés, ahogyan az év során történt, folyamatos visszatekintés is az elmúlt háromnegyed évszázadra, egyben tiszteletadás mindazoknak, akik tanítással, odaadással és közös erőfeszítéssel gazdagították az iskola életét.
– mondta Matus Mónika.
Az ünnepségen köszöntötték az iskola egykori és jelenlegi pedagógusait, a volt iskolaigazgatókat, munkatársakat és a szülői munkaközösségek elnökeit.
– A mindent átható kapcsolati hálót, a hagyományok és emlékek szövetét, az egész Kárpát-medencére kiterjedő szenci ismertséget, örökséget kívánom erőteljesebbé tenni az elkövetkező évtizedekben, hogy amikor iskolánk újraindításának 100. évfordulóját ünnepeljük majd, jelmondatunk, Ady Endre sorai megvalósulttá válhassanak: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek”. A szenciek bátrak voltak és bátrak lesznek a jövőben is – fűzte hozzá Matus Mónika.
A jubileumi ünnepség talán legkülönlegesebb pillanata az volt, amikor a színpadon négy nemzedék képviselői jelentek meg, sorban, egymás után: Minczinger Ágota, aki 1950-ben, Sipeki Tánya, aki 1975-ben, Csuka Laura, aki 2000-ben, valamint Mózes Abigél, aki 2025-ben kezdte meg az első osztályt a Szenczi Molnár Albert Alapiskolában.
– Hálás vagyok, hogy ebbe az iskolába járhattam, hogy az anyanyelvemen tanulhattam meg az alapismereteket, azt a tudást, amire később építeni lehetett. Soha nem tapasztaltam hátrányt, mert magyar iskolából jöttem, s mindig büszkén vállaltam a magyarságom, amit az egyetemi diáktársaim és kollégáim is mindig tiszteletben tartottak. Hálás vagyok azért is, hogy a gyerekeim is ebbe az iskolába járhattak, ahol nemcsak tudást, hanem családias légkört, megértést, támogatást és legfőképpen szeretetet kaptak – fogalmazott Sipeki Tánya gyermekorvos.
– Ez az iskola különösen kedves szívemnek, hiszen unokám révén egykor magam is részese lehettem az intézmény mindennapjainak – fogalmazott ünnepi beszédében Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, hozzátéve, a közös ünnepségeken sokszor tapasztalhatta az itteni közösség összetartó erejét, a pedagógusok fáradhatatlan munkáját és a diákok vitalitását, lelkesedését, ezért nemcsak vendégként, hanem elkötelezett iskolabarátként van jelen az ünnepségen.
– tette fel a kérdéseket az elnök asszony, amelyekre, mint mondta, az iskola maga a válasz.
– A Szenczi Molnár Albert Alapiskola 75 éve rendületlenül képviseli a tudást, az emberséget és az anyanyelvet, vagyis mindazt, ami számunkra valódi érték – fogalmazott a pedagógusszövetség elnöke.
A Szenczi Molnár Albert Alapiskola elérkezett egy jelentős mérföldkövéhez, megkezdődhet a számvetés ideje, mérleget lehet vonni, honnan indult és hová jutott.
– Egy iskolaépület téglákból és falakból áll, tartalommal azonban a mindenkori pedagógusok töltik meg. Ezért tisztelet illeti mindazokat az oktatókat, akik a múltban vagy a jelenben végzik ezt a szép hivatást, akik őrzik a lángot, és minden bizonnyal továbbadják majd, amikor elérkezik az ideje – mondta az elnök asszony, hozzátéve, minden ebben az iskolában végzett fiatal, aki büszke a gyökereire, nekik is köszönheti ezt a tartást. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége értékeli ezt a munkát, és olyan partnerként tekint erre az intézményre, amelyre mindig számíthat, és amellyel együtt dolgozhat a magyar oktatás jövőjén, mert a magyar iskola nemcsak tudást ad, hanem tartást is.
– Elindít bennünket a világban, de arra is megtanít, hogy közben mindig tudjuk, hol vagyunk igazán otthon – zárta beszédét Fekete Irén.
Az ünnepségen Pavol Kvál Szenc polgármestere is gratulált az intézmény jubileumához.
– mondta a polgármester.
– Vajon gondolta volna valaki az alapítók közül, hogy az iskola megéri ezt a szép évfordulót, és ennyi éven keresztül szerves része lesz a városnak és az itt élő, sőt a szélesebb régió magyarságnak – fogalmazott beszédében Klenovics Gábor, a nemzeti kisebbségekért felelős polgármesteri megbízott, aki a város vezetése nevében és szülőként is megköszönte Matus Mónikának a munkát és a törődést, amit az iskoláért tett, tesz a volt igazgatókkal, a tanári karral és az iskola minden alkalmazottjával közösen.
– zárta Klenovics Gábor.
A jubileumi ünnepségen az iskola tehetséges jelenlegi és egykori diákjai is színpadra léptek. Énekes, versmondó és táncos produkcióikkal emelték az esemény színvonalát. A műsorban fellépett a Möggyes Gyermek Néptáncegyüttes, valamint a Gombocska iskolai gyermekkar és a Tátika gyermek bábcsoport is. A díszünnepség után kötetlen beszélgetésekre és közös emlékezésre is lehetőség nyílt az iskola épületében.
Megjelent a Magyar7 2026/23.számában.
