A csallóközi méz becsülete

A hivatalos álláspont szerint Szlovákiában úgy megnőtt a méz iránti kereslet, hogy a hazai méhészek nem tudják kielégíteni a vásárlói igényt. Emiatt évi 4 000 tonna mézet importálunk külföldről, főleg Kínából, Argentínából és Mexikóból.

A Szlovákiai Méhészek Egyesülete adatai szerint tavaly 17 000 méhészet működött az országban, közel 270 000 méhcsaláddal. 20 évvel ezelőtt még 400 000 körüli volt a méhcsaládok száma, ám ez 2018-ban lecsökkent 250 000-re. Mára a méhészetek száma is tovább csökkent, körülbelül 15 ezret tartanak nyilván. Az aktuális adatokat Jozef Čápek, a méhészek egyesületének nyitrai regionális elnöke közölte márciusban.

Dél-Szlovákiában a méhészetek száma jóval nagyobb, mint a hegyvidéki területeken, ezért a mézhiány is regionális jellegű. Legalábbis ezen a véleményen vannak a csallóközi méhészek, akik szerint indokolatlan a külföldi méz ilyen mértékű importja.

– Méhészkedésem története 1992-ben kezdődött, amikor iskoláskoromban felfedezetem egy öreg kaptárat a padláson. Nagypapám segítségével felújítottam, és megkaptam az első méhcsaládomat – meséli Mészáros Károly, a légi méhészeti szaküzlet tulajdonosa.

Mészáros Károly a feleségével közösen vezeti az üzletet, ahol a méhészethez szükséges mindennemű eszközön, kelléken kívül tanácsadással is szolgálnak az oda betérő kezdő vagy  professzionális méhészek számára. Természetesen a méz, a virágpor, a propolisz és a méhpempő sem hiányzik a kínálatukból. Sokan megfordulnak a boltjukban, rengeteg csallóközi méhésszel állnak kapcsolatban. A szakembernek átfogó rálátása van a mézzel, méhészettel kapcsolatos történésekre, elsősorban természetesen a csallóköziekre. Ő nem azt tapasztalja, hogy kevés lenne a méz, sokkal inkább az ellenkezőjét. Mészáros Károly felvásárlással és a méz további értékesítésével foglalkozik. Elmondása szerint a Dunaszerdahelyi járásban túltermelés tapasztalható.

– Pillanatnyilag majdnem 1 tonna eladásra szánt méz van csak azoknál a csallóközi kistermelőknél, akiktől én szoktam felvásárolni, pedig én csak a legkisebb felvásárlók egyike vagyok – mondja. Meglátása szerint a csallóközi méz értékesítésének nehézségei éppen arra vezethetőek vissza, hogy a nagy üzletláncokban a külföldi méz kilója akár 4 euróért is megvásárolható. Ezzel az árral a helyi gazdák nem tudnak versenyezni. A túlkínálat pedig annyira lenyomta a helyi méz felvásárlási árát a piacon, hogy az már alig fedezi az előállítási költségeket.

– Pedig méz és méz között óriási különbségek lehetnek – magyarázza Mészáros Károly, aki hozzáteszi, hogy a hamisított kínai méz piaci megjelenése mellett sok gondot okoz a tengeren túlról behozott méz is, amely allergiát okozhat. –  Az egyik, mézallergiával küzdő ismerősömnek ajánlottam, hogy kóstolja meg az itteni, jó csallóközi mézet. Én egyáltalán nem csodálkoztam, amikor jelezte, hogy semmilyen allergiás tünetet nem tapasztalt. A mexikói virágporokat azonban nem ismeri fel a mi immunrendszerünk.

A Dunaszerdahelyi járásban a nehézségek ellenére még mindig sokan foglalkoznak méhészettel. Számuk ötszáz és ezer közé tehető.

Nagyon sok az úgynevezett hobbiméhész, kevesebben vannak, akik számára a méhészet fő tevékenységi és megélhetési formát jelent. A vásárúti Fekete Zoltán az utóbbiak közé tartozik. A fiatal méhésznek már a nagyszülei is a kaptárok körül sürögtek-forogtak. Zoltán így szinte beleszületett a méhészkedésbe. Nagyszülei, majd később az édesapja mellett gyerekkorától méhészkedik. Feleségével, Emíliával már két és fél évvel ezelőtt pályáztak egy EU-s alapnál saját méhészgazdaságuk kialakítására. Elmondásuk szerint nagyon nehézkes és hosszadalmas az ügyintézés, bár elnyerték a megpályázott támogatást, tavalytól már szerződésük is van, pénzük azonban még mindig nincs. Közben már jelentős összegeket fordítottak a vállalkozásukra, amelyet a szerződés értelmében be kellett indítaniuk. A mézet maguk próbálják meg értékesíteni, felvásárlóknak még nem adnak el. A 3 euró körüli felvásárlási ár azonban elfogadhatatlan a számukra. Bár a méhészkedés, mint mondják, életforma, egyelőre mindketten mással is foglalkoznak, hogy a megélhetésüket biztosítsák. Idén tavasztól 70-80 méhcsalád alkotja a méhészetüket, céljuk az állomány megkétszerezése. Amíg Zoltán a méhekkel foglalkozik, feleségére marad a munka többi része: az értékesítés, a marketing és a vállalkozás körüli intézkedések. Mindezeken túl Emília propoliszos tinktúrát készít, arckrémet kever méhetermékekből. Június elején pergették ki az első saját akácmézüket.

Felbecsülhetetlen értékeket hordoz magában az aranyló, édes finomság. De mellette a virágpor, a méhpempő és a mézszurok, közismertebb nevén propolisz is gyógyhatású. Tápláló, gyógyító erejüket már az ókoriak is ismerték, és a mai kor embere is szívesen használja. Mindezek mellett a méhészkedő ember természetközeli életmódja, a szabad levegőn végzett munka, a zajos civilizációtól való távolság sok embert vonz még napjainkban is. Talán ezért remélhetjük, hogy ez a szép és fontos szakma fennmarad és tovább virágzik a Csallóközben.

(Az írás a Magyar7 c. hetilap 2018/25. számában jelent meg.)