A Bodrogköz szívébe látogatott a gyilkos hegyet is megmászó Varga Csaba - KÉPEKKEL
Az MCC – Mathias Corvinus Collegium idén ősszel, Dunaszerdahelyen megnyílt felvidéki irodája igazán nívós vendégelőadójával mutatkozott be Királyhelmecen. A ma is élő, legtöbb 8 ezer méteres hegycsúcsot megmászó magyar állampolgár, Varga Csaba élménybeszámolóján szép számban voltak nemcsak bodrogköziek, de Ung-vidékiek is.
A rendezvénynek helyet adó Bodrogközi Magyar Közösség Háza nagytermében a Nagyváradról érkező hegymászó elsőként hangot adott örömének: az MCC meghívásának köszönhetően eljuthatott a zömében magyarok lakta Bodrogköz szívébe, Királyhelmecre. Ugyan rendszeresen edz a Magas-Tátrában, többször járt már a Felvidéken, de annak ez a keleti szeglete eddig kimaradt életéből.
Az est bő másfél órájának fő témája az idei, újabb sikeres nyolcezres expedíciója volt. Elsőként 2013-ban mászta meg sikeresen a 8035 méteres Gasherbrum II. hegyet, Kína és Pakisztán határán.
Az eltelt tíz év alatt a világ 14 nyolcezres hegycsúcsából hatot sikerült legyőznie. Idén július 2-án a Himalája pakisztáni részén, 8126 méter magasan, a Nanga Parbat csúcsán is meglebegtette a magyar zászlót, annak fehér sávjában a Nagyvárad felirattal.
Mielőtt elmesélte volna saját élményeit, hogyan is sikerült a többi csúcshoz hasonlóan pótlólagos oxigén és serpák segítsége nélkül az expedíciója, bemutatta a csúcsot magát. A Nanga Parbathoz közel találkozik három hegyvonulat, a Himalája (aminek még maga a csúcs is része ), a Hindukus és a Karakorum. A jelenlévők azt is megtudhatták, hogy a Nanga Parbat a jellemzően német nyelvterületen használt gyilkos hegy jelzőt azért kapta, mert a harmincas, negyvenes években a megmászása közben nagyon sok német és osztrák hegymászó vesztette életét. Végül 1953-ban volt az első sikeres expedíció, amikor is július 3-án Hermann Buhlnak sikerült megmásznia.
Oxigénpalack nélkül elsőként a dél-tiroli Reinold Messner jutott fel a csúcsra, 1970. júniusában. Ő volt az, aki megdöntve az addig uralkodó nézetet, miszerint ez csak oxigén-palackkal teljesíthető csúcs, bebizonyította ennek ellenkezőjét, feltéve, ha a mászó kellően akklimatizálódik. Gondolva azokra, akik kevésbé járatosak, hogyan is működik az emberi szervezet a fokozódó oxigénhiányos környezetben, elmagyarázta az akklimatizálódás hatásmechanizmusát, ami gyakorlatilag az ottani túlélés alapfeltétele.
Varga Csaba a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsaként számon tartott Nanga Parbat nagy különlegességének nevezte a csúcs Rupal oldalán (ahonnan maga is megmászta azt) a nagyon mélyen, 4 200 m- en található alaptábort. Ez kis híján 4 000 m szintkülönbség a célig. Azért mászható nagyon nehezen és technikailag is kemény kihívást jelent, mert meredekebb, mint a 3 800 méteren lévő alaptáborral rendelkező Diamír oldala. A Rupal szinte függőleges sziklafalai láttán a beszámolóját követő, az expedíciója során készült kisfilm során a nézők közül sokan csak ámultak, bámultak. A 4 200m-en lévő első alaptáborról megtudhattuk, hogy nem az általában jellemző gleccseren, hanem egy alpesi tájra hasonlító zöld legelőn van, gyönyörű kilátással. Ahogy mondta, minél lejjebb található az alaptábor, annál jobb, mert az emberi szervezetnek annál könnyebb regenerálódnia.
Rátérve a saját idei expedícióján szerzettt újabb tapasztalataira, bevallotta, hogy összehasonlítva két évtizedes mászóélményeit, ez az idei éve eléggé furcsa volt számára. Már maga a mászószezon is rosszul kezdődött, hiszen két hegymászótársát is elvesztette.
A Fogarasi-havasokban többször mászott azzal az erdélyi születésű, Magyarországon felnevelkedett Győrffy Ákossal, aki március végén a himájai Kancsendzöngára készülve, az olasz Alpokbeli edzése közben, a Monte Rosa-n vesztette életét. Májusban pedig a világ legmagasabb hegyét, a Csomolungmát mászó Suhajda Szilárnak veszett nyoma, a céltól 100-150 méterre. Csaba Szilárddal mászta meg 2014-ben a Broad Peak-et, majd 2015-ben a K2-őn is együtt jártak, bár akkor nem sikerült azt legyőzniük. Mint elárulta, társai veszteségének tudatában, június 6-án nagyon vegyes érzelmekkel indult el idei expedíciójára, egy héttel Szilárd tragédiáját követően. Budapestről, Isztambul érintésével érkezett Iszlamabadba. Ahogy mondta, többször járt Pakisztánban, ahol az első magashegyi expedíciójára is sor került 2013-ban, abban az évben, amikor Erőss Zsolt és Kiss Péter a Kancsendzöngán kimerülésben életüket vesztették.
A helyszínre érkezve a mászók kisbuszokkal, terepjárókkal teszik meg az utat a Karakulum Higway-en egészen egy kisvárosig, Chilasig, onnan pedig már 2-3 nap alatt elérhető az első alaptábor. Érdekességként megemlítette, hogy pont első expedíciója évében volt a Karakulum Higwayhez nagyon közel levő egyes Nanga Parbat alaptáborban egy terrorista merénylet, melynek során 11 hegymászót lőttek le. Csaba szerencsére, sok más hegymászó társához hasonlóan, a merénylet idején éppen úton volt, útban a Gasherbrum II. felé. 2016 óta a Nanga Parbat újra mászható, ahogy megtudhattuk, de már a hasonló incidensek elkerülése céljából rendőri felügyelet biztosítja az expedíciósok nyugalmát az alaptáborban. Az idén 20-30 hegymászó próbálta megmászni a gyilkos hegyet, ezek közül a többség oxigénpalackot használt, a kisebbség pedig, beleértve Varga Csabát is, teherhordók és pótlólagos oxigén nélkül indult neki.
Elmesélte azt is, hogyan sikerült az idei két akklimatizációs köre, ahogy azt is, milyen nehézségekbe ütközött. Az időhiány miatt végül a tervezett, 4-es alaptábor felállítását mellőzve, a csúcstámadásra 6 800 m magasságban lévő 3-as alaptáborból indult. Este 10-kor indult neki a csúcstámadásnak, másnap délután fél négy körül érte el a 8 125 méteres célt. A jó idő ellenére kemény szél fújt, ami csökkentette a mászók hőérzetét, jócskán megnehezítve dolgukat, nagyon kimerültek. A 3-as alaptáborból a csúcstámadásra indult egy tucatnyi mászóból az ő 4 tagú expedíciós csapatuk nem használt csak oxigénpalackot. Csaba mászótársa egy német lány és 2 lengyel fiú volt, akik közül egyiket végkimerültségében sajnos a visszaúton a hegy 7 400 méteren magával ragadott. Az 1 300 m-es szintkülönbséggel az oda-vissza úton a harc több, mint 24 órás volt, Csaba 2-án éjfél körül ért vissza a 3-as alaptáborba és lévén, hogy lefelé mindenki saját erőnléte és tempója függvényében ereszkedett, csak itt értesült csapattársuk haláláról.
A kiindulási pontig hátralévő úton, a jó pár ezer méteren ereszkedve a „nekem sikerült, másat elnyelt a nevét meg nem hazudtoló gyilkos hegy“ vegyes érzések kavarogtak Csabában, aki július 7-én érkezett vissza Budapestre.
Az est hátralévő részében Csaba go-pro kamerájával rögzített kis videóiból összeállított fél órás filmet láthatott a közönség: az expedíció legérdekesebb pillanatait, minden állomáshelyről egy-egy rövid bejelentkezést és természetesen magát a csúcstámadást is. A sikeres hegymászó a közönség szűnni nem akaró kíváncsi és érdekes kérdéseit rendre megválaszolva szívesen dedikálta a Nanga Parbat expedíciója legkifejezőbb fotóiból készült 2024-es falinaptárat is.
