A Batka-tanya, ahol a MAG szárba szökken

Amíg a karámban az anyjuk körül ugrándozó kiskecskékben gyönyörködünk, Péter elmondja, hogyan került Pozsonyból ide, az Öreg-hegy oldalába a családjával.

– Kőhídgyarmati vagyok, de tíz évig éltem a családommal a fővárosban. Idővel nyomasztott a város személytelen zsibongása és a teherautó-alkatrészekkel való kereskedés sem elégített ki. Feleségem, Mónika is így érzett, ezért 2009-ben hazaköltöztünk Gyarmatra. Pozsonyi tapasztalatainkra építve megalapítottuk a MAG polgári társulást. Kisgyermekes család lévén, játszótér építésébe kezdtünk. Faragott padokat csináltunk a közterekre, kézművestábort szerveztünk pályázati pénzből. Minden második héten ellátogatott a falunkba Franta Dezső egyetemi restaurátor, aki fazekasmesterségre oktatta az érdeklődőket. Moncsi, a feleségem régebben is korongozott, és egyre jobban belejött. Mára szinte minden csészénk, tányérunk, vázánk, sőt még néhány csempe is az ő műhelyéből kerül ki. Később más régi mesterségeket is eltanultunk a környékbeli ügyes mesterektől, beleértve a szövést, a nemezelést, a fafaragást, a kosárfonást.

A MAG-nak köszönhetően, a budapesti Természetgyógyász Egyetemen kerültem közelebbi kapcsolatba a népi gyógyászattal. Gyűjtést végeztünk az egész Kárpát-medencében, javasasszonyoktól, pásztoroktól tanultunk. Próbáltam mindent elsajátítani vagy legalábbis megérteni a ráolvasástól a gyógynövényekig. Egy Ipoly menti öreg néni például tüzes sarlóval szedte le a szemölcsöket, paraszt bácsiktól dögönyözést, kenést, inazást tanultam. Azóta gyógymasszőrként is dolgozom. Mikor elkezdtem, többen mondták régi barátaim közül, hogy végre rátaláltam az utamra.

Egy alkalommal szólt egy barátom, hogy a Vadas területén eladó egy pince. Tavasszal kimentünk megnézni. Elég vigasztalan állapotot találtunk, a pince teteje beszakadva, a terület bozóttal benőve.

Miután megvásároltam, három hónapig kint laktam egy sátorban. Apámmal, barátaimmal ólakat, istállókat, karámot építettünk, kicseréltük a házon a tetőt, aminek még hasznát is vettük, mert így lakható tetőteret kaptunk. Egy idő után az egész család kiköltözött a tanyára.

Nehéz időszak volt, mert eleinte minden komfortot mellőznünk kellett.  A villanyt napelemek szolgáltatták, amelyeket most már kiegészíti az áramszolgáltató központi hálózata. Ez nagy könnyebbség. Megpróbálunk életvitelünkbe minél több környezetkímélő, természetes rendszert beiktatni. Ezért például gyűjtjük az esővizet, és az Országh József-féle vízgazdálkodás elvei mentén hasznosítjuk. Csak hogy pár részletet említsek: gyökérzónás víztisztítót alkalmazunk a „szürkevíz” hasznosítására, WC helyett komposztáló alomszéket használunk a házban, és a hulladék nagy részét is komposztáljuk.

A MAG nevet viselő polgári társulásunk a gondviselés alapján valósítja meg programjait. A jövő generációnak szeretnénk megmutatni, hogyan kell családi, fenntartható léptékben gondozni az állatokat, együtt fejjük a kecskéket, a paradicsomot is a gyerekek szedik le, eltakarítják a hulladékot. Ennek érdekében táborozóhelyet alakítottunk ki, ahol van fedett konyha, jurta és sátorházak. Ezeket magam terveztem és együtt építettük meg. Ezenkívül van itt lőtér íjászoknak és légpuskásoknak, trambulin, kinti tusolók, amelyek vizét napelemek melegítik. Túrázunk, népi játékokat játszunk, kardozunk, van meseterápia és természetesen sok-sok ősi mesterség gyakorlása a korongozástól a szövésen át a fafaragásig. A legkedveltebbek a kinti sütögetések, de a tüzet maguknak kell meggyújtani, ami sokszor csak több órai gyakorlás után sikerül. A család megtartó erő, éppen ezért hozzánk többnyire családok érkeznek. Csak a nyári táborok zajlanak szülők nélkül.

A gyerekeket ki kell mozdítani a monotóniából. Akad olyan gyerek, akinek még az egyenletlen talajon való járás is gondot okoz. Egyikük mesélte, hogy az anyukája reggel elviszi az iskolába autóval, délután, ha van edzés, átballag a tornaterembe, majd haza. Otthon pedig csak a mobil meg a számítógép létezik. Legnagyobb ellenségüknek a bogarakat tartják, visítva rohannak akkor is, ha pókot találnak a sátorházban. Mindezek a fóbiák egyhetes ittlét után úgy eltűnnek, mintha sosem lettek volna.

Évente 3-4 egyhetes nyári tábort szervezünk, ezek a leglátványosabb akciók, de az egynapos osztálykirándulások iránt is nagy az érdeklődés az iskolák részéről. Hetente általában három csoportot fogadunk, akikkel többnyire a nejem és én foglalkozom, de vannak segítőink is a polgári társulásból.

A feleségem, aki tanítónő, gyermekeim, a középiskolás Laura, az ötödikes Attila és a harmadikos Réka főleg nyáron tudnak segíteni. Tartunk családi hétvégéket is, amelyeken megemlékezünk a régi ünnepeinkről (gyümölcsoltó Boldogasszony, napfordulók), olyan dolgokról, amelyek benne voltak a néplélekben, de már eléggé feledésbe merültek.

Természettudományi szakkört tervezünk indítani, ahol kéthetenként 15-20 fiatal (3–4. osztálytól felfelé), figyelheti meg, hol fészkelnek a madarak, milyen növények élnek a környéken, megtanuljuk a nyomolvasást. Felfedezzük, melyek az ehető növények és melyek a mérgezők. Megismerkedünk a bothasználattal, megtanulunk menedéket építeni, elsősegélyt nyújtani. Emellett elsajátítjuk a tájékozódást és a térképolvasást, hogy csak párat emeljek ki a jövőbeli gazdag programból. Ezekre a hétvégékre mindig hívunk majd az adott témában jártas szakembert.

A MAG különböző tematikájú rendezvényeire minden érdeklődőt szeretettel várunk. Az iskolák részére kalandos, élményekben gazdag osztálykirándulásokat ajánlunk.

Programjainkról a szociális hálókon tájékozódhatnak, vagy a +421 950 580 396 telefonszámon.