lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2023. február 9., 20:40

„Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely...”

Ebben az évadban két színvonalas gálaműsorral „hetvenkedett“ a 70 éves komáromi színtársulat. Az októberi összeállítással a Komáromi Jókai Színház elődintézménye, a Magyar Területi Színház 1952. október 1-jei megalakulása előtt tisztelegtek a jelenlegi és nyugalmazott aktorok, a február 4-i teltházas folytatással pedig a többnyire fiatal és középkorú művészek arra emlékeztek, hogy a MATESZ 1953. január 31-én tartotta a Tűzkeresztség című, első előadását.

Jókai Színház
Fotó: Dömötör Ede

Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész, a színház igazgatója a szombat esti ünnepi beszéde elején üdvözölte a közönséget. Annak soraiban dr. Balogh Csaba – Magyarország rendkívüli és meghatalmazott szlovákiai nagykövete, Bárdos Gyula – a Csemadok országos elnöke, Csáky Pál – volt miniszterelnök-helyettes és EP-képviselő, Keszegh Béla – Komárom polgármestere, Becse Norbert – a Szövetség Komáromi járási elnöke, valamint több megyei és városi képviselő is helyet foglalt.

Helyet az ifjú hazai tehetségeinknek!

A direktor röviden ismertette a felvidéki, illetve a helyi magyar nyelvű színjátszás történetét. Kiemelte: Komárom már a 17–18. században az iskolai színjátszás fellegvára volt, ahol a vándortársulatok is szívesen játszottak. Szólt az Állami Faluszínház magyar tagozatának 1950. szeptember 1-jei megalakulásáról, amely az első hivatásos hazai magyar színtársulat volt. Miután az Állami Faluszínházat 1959-ben felszámolták, a magyar színészek többsége az 1952 őszén megalakult MATESZ-hez szegődött. Az egyes színházi korszakok felvázolása után kijelentette: „Színházunk a különféle megpróbáltatások ellenére, ma is működik“.

Gál Tamás
Fotó:  Dömötör Ede

A háromórás gálaműsort követő fogadáson pedig leszögezte: „Nem az a lényeg, hogy ki lesz a Jókai Színház igazgatója, hanem az, hogy a komáromi és a kassai színház is sokáig megmaradjon, s akár egy harmadik magyar színház is alakuljon. Ez azért fontos, hogy e tehetséges hazai fiatalok idehaza, az anyanyelvükön játszhassanak, s ne kelljen szlovák vagy magyarországi színházakhoz szerződniük.“

Azután Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója „52 társa nevében is“ köszöntötte a színházat: „Én most jó szót hoztam, s beszéljen helyettem József Attila! Isten éltesse e magyar színházat!“ – fogalmazott, s A Dunánál című verssel hangsúlyozta: „...rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk; és nem is kevés“. Majd Becse Norbert felelevenítette, hogy a Jókai Színház 22 évvel ezelőtt került Nyitra megye fennhatósága alá, s azóta „a politikum felelőssége is az, hogy mekkora támogatást kap, ki áll az élén... Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a színház működéséhez, a nagyérdemű felhőtlen szórakoztatásához biztosítsuk az anyagi hátteret“. Köszönetet mondott a magyar kormány mindennemű támogatásáért és a szponzorok segítségéért is. További sok sikert kívánva, mindenkit arra sarkallt, hogy „óvjuk és szeressük a Jókai Színházat, mert nagy szükségünk van egymásra“.

Ismert vendégművészek is felléptek

A gála során a jelenlegi társulati tagok azokkal a meghívott vendégművészekkel együtt, akik az elmúlt húsz évben gyakran játszottak Komáromban, a kedvenc produkcióikból és a közönségsikerekből adtak elő részleteket. Szerepeltek a pozsonyi színművészetisek is, akik már kötődnek az intézményhez. A műfaji sokszínűség jegyében összeállított gálaműsor szerkesztéséből oroszlánrészt vállalt Olasz István színművész és Pálinkás Andrássy Zsuzsanna korrepetítor-zenei vezető. Kamerák segítségével a kulisszák mögé is beleshettünk, s az ott történtek mosolyt csaltak az arcunkra.

Több színész közös dalos nyitánya után Hostomský Fanni és Béhr Márton színművész műsorvezetőként is nagyszerűen helyt állt, miközben jobbnál jobb produkciókat élvezhettünk. Gubík Ági Ruttkai Éva Latinovits Zoltánról írt naplójegyzeteiből is idézett, Kiss Szilvia Dés László és Bereményi Géza nagyszerű szerzeményét, a Botladozva címűt, Jókai Ági pedig Dés László-Parti Nagy Lajos Szentimentjét énekelte.

Molnár Xénia az Ibusár című egykori sikerdarabból ismét életre keltette Sárbogárdi Jolánt, az írói karrierről álmodozó menetjegy-kiadót. Béhr Márton pedig a Carson Coma együttes Porszem című slágerében dalolta el, hogy „az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese vagyok“.

Az elhunyt művészek emlékének is adózva

Tóth Tibor, a színház előző igazgatója az Arany János balladáiból és kései lírájából korábban általa összeállított, sikerre vitt, Tetemre hívás című produkcióból a Néma bú és a Kortársam R. A. halálán című őszikéjét Kováts Marcell közreműködésével adta elő. Az előbbivel megfogalmazva sokunk bánatát: „Halnak, halnak,/ Egyre halnak,/ Színe, lángja a magyarnak...“, s adózva  a 70 év alatt az égi társulatba távozott művészek, köztük Ferenczy Anna, a MATESZ 2022 decemberben elhunyt, utolsó alapító tagja emlékének is „akinek a halálával lezárult egy korszak“. Fabó Tibor nem kevesebbre vállalkozott, minthogy Mozart Figaro házassága című operájából kiválóan elénekelt egy részletet, Holocsy Katalin pedig ismét Marlene Dietrich bőrébe bújva, az Edith és Marlene előadásból választott egy dalt.

Jókai Színház
Fotó:  Dömötör Ede

A Felicitát, Al Bano & Romina Power hatalmas slágerét az Anconai szerelmesek című előadásból Ollé Erik és Holocsy Krisztina idézte fel. A műsor első részét egy nívós operett-blokk zárta, amelyben Bernáth Tamás a Fekete Péterből, a Varga Szilvia-Rancsó Dezső művészpár a Csókosasszonyból, Stubendek Katalin pedig a Csárdáskirálynőből adott elő részleteket.

A második részben sem maradt el a megérdemelt taps. Szvrcsek Anita a Valahol Európában című darabból választotta a Prológ-dalt, Hostomský Fanni pedig Szalai Anna-Dorozsmai Gergő 20:07 című dalát mutatta be. Azután Béhr László, Katona Eszter és Melecsky Kristóf a pályakezdő színészek életébe nyújtott betekintést, Matusek Attilának, Skronka Tibornak, Olasz Istvánnak és Ollé Eriknek pedig kérdéseket tehettek fel a nézők. Matusek dalba is szőtte a gyakori nézői kérdéseket, Skronka a Burundanga című vígjáték egyik részletével vont párhuzamot a katalánok és más kisebbségek sorsa között, Ollé pedig Cseh Tamás Születtem Magyarországon című ikonikus számával rukkolt elő. A Hungária nagy slágerét, a Multimilliomos jazz-dobost Tóth Károly és Szabó Viktor mutatta be egyedi módon. Majd az utóbbi az Úristen című mai sláger szövegét versként adta elő, görbe tükröt állítva a dalszerzők elé. Kacajt fakasztott, akárcsak a közkedvelt ügyelő, Nagy László humoros egyvelege, amelyben több dalt ötvözött eggyé. Aztán elhangzott egy Krúbi-rappszám, több rajongó levél-részlet, Holocsy Krisztina és Tóth Károly pedig Tompos Kátya Viszlek haza című dalával villantott. Méltó záróakkordként hangzott el A Pál utcai fiúkból a Mi vagyunk a Grund című dal, megüzenve: „Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely / Miért félnénk, miért élnénk, Vagy egyszer belehalunk / Ha nem egy álomért?“. Aztán hosszasan zúgott az állótaps, megköszönve valamennyi szereplőnek és az Emmer Péter, Farnbauer Péter, Madarász András, Siposs Dávid, Varjú Attila összetételű zenekarnak is a feledhetetlen élményt.

Megjelent a Magyar7 2023/6.számában.


 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.