2021. augusztus 13., 12:22

Sarkadi Imre centenáriuma

„A teremtő lángelme és a gyerekes oktalanság, a példátlan megfigyelőkészség és mindent megőrző memória, a szépség, jóság és igazság mámoros szeretete és az idült iszákosság sosevolt egységben forrt össze az önpusztító életmóddal" – írta Sarkadiról egykor Hegedűs Géza. Kortársai is virtuskodó alkatnak könyvelték el, akinek élete szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Hogy rövid életet élt, az is ennek volt a következménye.

Sarkadi Imre

Tragikus és ellentmondásos volt tehát a mindössze 40 évet megélt magyar író élete, akinek  műhelyében novellák, regények és drámák születtek. Példaképének Móricz Zsigmondot tartotta, munkáiban maga is az ő parasztábrázolását kívánta folytatni. Először lelkesedett a szocialista eszmékért, később azonban egyre többször kellett csalódnia benne. Az 1955-ben született A kútban c. novelláját, amelyből –hála Fábri Zoltánnak– nagysikerű film készült Körhinta címmel, saját korában szinte mindenki ismerte a fiatal Törőcsik Mari és a tragikus sorsú Soós Imre főszereplésével.

Bár Sarkadi  az 50-es évek második felében, magánéleti válsággal és szellemi útkereséssel küzdött, mégis élete utolsó két esztendejében születtek legjelentősebb alkotásai: a Bolond és a szörnyeteg, A gyáva, az Oszlopos Simeon vagy az Elveszett paradicsom.

Ezek ugyan igazi sikert hoztak szerzőjének, ám ő ezt már nem élvezhette ki, hiszen egy emblematikus napon, 1961. április 12-én, „amikor egy szovjet őrnagy legyőzte a Föld vonzóerejét és a csillagok magasságából épségben visszatért a földre, egy magyar író néhány emeletnyi magasságból odadobta magát a földi vonzásnak, a halálnak” –olvasható Méray Tibor Sarkadi halálára írt emlékezésében.

Az író 1956 után írott művei az illúziót vesztett ember gondjait szólaltatták meg, a válság leküzdésének akaratát fejezték ki. Hősei mégis erőtlennek bizonyultak a mindennapok vállalásához.

Sebők Zoltán, az Elveszett paradicsom 33 éves orvosa is azt állítja magáról: „Egy őrült ül az agyamban, és keveri a kártyákat, s én, a szép értelmes ember, a normális…az adott pillanatban azt csinálom, amit ez az őrült kikevert…”

Az 1955-ben Kossuth-díjjal jutalmazott Sarkadi Imre neve mára szinte teljesen kikopott  a magyar irodalom emlékezetéből. Ennél többet érdemelne!

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!