Fekete tyúk
A gyerekekkel mentem a Fekete tyúk című előadásra Komáromba, hiszen szeretjük a Parno Graszt dalait, ezt pedig vígjátékként hirdették az együttes dalaival.
A név pedig már önmagában garancia volt a jókedvre. Sok zenére, táncra és nevetésre számítottunk. Nem csalódtunk, csak valami mást is kaptunk, mint amit vártunk. A humor mögött ott húzódott a származás, az identitás és a gyökerek keresésének fájdalma, nekünk, felvidéki magyaroknak ez nem idegen.
Engem leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon minden lelki sebet fel kell-e tépnünk, minden traumát a legmélyéig megdolgoznunk? Vagy van, amit nem megfejteni kell, hanem hagyni, hogy az idővel a személyiségünk részévé érjen?
Mert nem minden seb gyógyul attól, hogy újra meg újra belenézünk. Valahogy ilyen lehet, amikor a gyökereink dolgozni kezdenek bennünk.
