Elgondolkodtató halálesetek és következményeik a 61. Jókai Napokon - KÉPEKKEL
Mielőtt a cikk címe láttán valaki az aktuális rendőrségi híreket kezdené böngészni, gyorsan leszögezem: a jelzett tragikus esetek a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán kialakított kamaratérben történtek, vagy legalábbis ott szóba kerültek. Egymás után, a diák- és amatőr színjátszók országos fesztiváljának első három produkciójában, más-más okból.
Véleményem szerint nagybetűs SZÍNHÁZAT láthattunk kedden este a nézőkkel zsúfolásig megtelt kamaratérben: Thomas Mann Mario és a varázsló című drámája a Symbol PT, a Színházi Intézet és a Pozsonyi Színművészeti Egyetem közös produkciójaként, versenyen kívül bűvölte el a közönséget. A Varga Emese dramaturg által színpadra alkalmazott, Telihay Péter által rendezett előadás a nagyérdeműt közel egy évszázaddal korábbra repítette vissza, érzékeltetve: jelenkorunk Európájának társadalmi helyzete sok szempontból hasonlít a hajdani viszonyokra. Sajnos, ismét elharapódzott a gyűlöletbeszéd, a nacionalizmus, a radikalizálódás, a romló gazdasági helyzetről nem is beszélve!
És manapság is fel-felbukkannak a Cipollára többé-kevésbé hasonlító manipulátorok, akik nem kímélik a sötét titkokat, traumákat, sebeket magukban hordozó embertársaikat. Főleg az ellenszegülőkkel bánnak el kegyetlenül, s őket vagy túlélik, vagy ripsz-ropsz eltűnnek a süllyesztőben...
A látott produkcióból kiemelendő a démoni szemfényvesztő szerepében brillírozó Culka Ottó játéka, aki a nevezett egyetem egyik magyar anyanyelvű tanára. Neki és a kolléganőjének, Šafařík Katalinnak, továbbá a diákjaiknak: Gál Sárának, Heringes Williamnek és Takács Mátyás Sándornak, valamint a pár éve végzett Balla Barnabásnak is köszönhetően, már a nyitónapon feledhetetlen színházi élménnyel gazdagodtak a fesztiválozók.
A második haláleset szerdán délelőtt, a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő kassai KGSzT Diákszínpad Agatha Christie Áruló kezek című krimi-adaptációjában történt, amelyet a krimirajongó Bodon Andrea dramatizált és rendezett. Izgalmas, fordulatos volt a gazdag, idős hölgy gyilkosa utáni, előadásbeli nyomozás.
Dicséretre méltó, hogy Andreának az azonos című novellából Agatha Christie által A vád tanúja címmel írt háromfelvonásos dráma lényegét sikerült alig egy órába sűríteni. Részben ennek is köszönhetően feszes, unalmas üresjáratokat mellőző produkció kerekedett. Bár a szakmai véleményezés a zsűri feladata, megjegyezném: nekem legjobban az ügyvédet alakító Mártha Csongor játéka tetszett, de ez semmit sem von le a további kilenc szereplő teljesítményéből...
Majd 15 órától a KESZ - Komáromi Egyetemi Színjátszókkal egy újabb titok nyomába eredtünk a Betegek egészsége című Cortázar-novellája alapján készült, Komédia című tragikomédiájukban, amit Mózes Márton rendezett. A produkció tizenegy szereplője közül néggyel már találkozhattunk a csoport tavalyi felállásában, a többiek új arcok. Az alkotók az argentin író művének vázát meghagyták, s ráépítették a mai világunkra.
Egy családban haláleset történt: a házasságkötés előtt álló Tibit Afrikában a túlvilágra küldte egy végzetes struccrúgás, ám azt mindenki igyekezett eltitkolni a beteg Nagyi elől, nehogy a hír hallatán agyvérzést kapjon. Ezzel kezdetét vette egy kegyes komédia: Tibi nevében leveleket írtak a mamának, ám a hazudozást úgy megszokták, hogy a levélírást annak halála után sem tudták abbahagyni. „Ki állítja meg a hazugság körhintát, ha mindenki beleült? És csak forgunk körbe, körbe, körbe..., hányni nem ér!”
A kissé morbid, ám mosolyfakasztó előadás dramaturgja Miklós László, a Marianum Egyházi Iskolaközpont több díjat kiérdemelt MEG+ csoportjának társrendezője, aki konzulensként és mentorként is besegített az egyetemisták színházcsinálásába. Kár, hogy az alkotók fülét nem bántotta a „Bardejovba (Bártfára!) utazott“ mondat elhangzása és egyes ikes igék egyes szám 1. személyben való helytelen használata. Nos, az enyémet és több más nézőét bántotta, hiszen az anyanyelvünk helyes használata az alap egy színjátszó fesztiválon!
Ma 19 órától még a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad is bizonyíthat: az Izmael – Hogyan tovább? című Daniel Quinn - regény alapján készült produkciót viszi színre, amit Kalocsányi Gábor dramatizált és a Fókusz csapatával együtt rendezett. A műsorfüzetben az olvasható, hogy „az előadásban majd színházi és bábszínházi formák váltják egymást. A bábok, ahogy az ötletek nagy része is, a diákok érdeme. A grafikák, a zenék mind a Fókusz Diákszínpadon belül születtek...”. Nagy érdeklődéssel várom, hogy közösen megfejtsük a filozofikus mű kulcsfontosságú momentumait. Reménykedem, hogy egy ideig már több haláleset nem lesz.
