2018. május 21., 10:49

Vihetjük magunkkal a magyar zászlókat is?

Megcsináltuk. Az utolsó lehetőséget csapatunk ellentmondást nem tűrően kihasználta. Egy olyan bronzérem ez, ami az összes dunaszerdahelyi szurkoló számára egy arannyal ér fel. Micsoda szezon, micsoda izgalmak, micsoda mámor!

dac-zsolna
Fotó: fcdac.sk

A szezon elején kevesen bíztunk a dobogós helyezésben. Volt itt minden. Fájdalmas, elhullajtott pontok, eltékozolt fontos lehetőségek, de voltak fantasztikus mérkőzések is, csodálatos játékkal. A rájátszásban a Zsolna elleni idegenbeli győzelem után egy csapásra a dobogós helyezés már elvárássá, sőt kötelezően teljesítendő céllá vált. És ami kötelező, az sokszor nehézkes is. Ez is nehézkes volt. De ha nehezen is, az utolsó pillanatokban a csapatunk a fellegekbe repült és magával repítette az összes dunaszerdahelyi szurkolót is. Talán közhelyes gondolat, de ezt a sikert közösen érte el a csapat és a szurkolótábor, ami a rózsahegyi meccs utáni ünneplésben tökéletesen megmutatkozott. Nincs párunk Szlovákiában, ez egyértelmű.

Európa-liga

Szeretett csapatunk 25 év után fog nemzetközi mérkőzést játszani. Kicsit ízlelgetnem kell még ezt, hiszen nekem ilyenben még soha nem lehetett részem (már csak a koromból adódóan sem). De mit jelent, mit jelenthet ez?

Nem vagyok Barcelona rajongó, de a szurkolóik – és összességében a katalán nemzet is – nagyon szimpatikusak számomra. Hogy mit keres ebben az írásban a Barcelona? A válasz nagyon egyszerű. A DAC és a Barça szurkolókban nagyon sok közös vonás van. Mindkét csapat egy nemzeti kisebbség csapata, a szurkolók minden mérkőzés során kimutatják a többségi nemzettől való különbözőségüket.

Spanyolországban 1975-ben Franco halála után megkezdődött a demokratikus átalakulás. Ez felszínre hozta és felerősítette a katalán nemzeti érzést, ami a Barcelona egyes meccsein is manifesztálódott. 1979-ben ezt a megerősödött katalán nacionalizmust egész Európa megcsodálhatta, mikor a Barça KEK-döntőt játszhatott. Akkor 30 ezer katalán szurkoló látogatott ki a döntőre, a lelátó pedig valóságos katalán zászlóerdővé vált. A katalán nemzet tehát megmutatta magát Európának és kifejezte erős nemzeti identitását.

De mi köze ennek a DAC-hoz?

Nem vagyok tisztában a nemzetközi mérkőzések szurkolókra vonatkozó szabályaival, az azonban biztos, hogy ez egy UEFA rendezvény lesz, amiből következik, hogy itt az UEFA szabályai lesznek hatályosak. Ebben az esetben jogosan merül fel a kérdés: akkor vihetjük magunkkal a magyar zászlót? Reményeim szerint igen. Ami biztos, hogy csapatunk más országok tv-képernyőin meg fog jelenni, és ez véleményem szerint rejt némi lehetőséget magában. Itt az ideje annak, hogy – amennyiben lehetséges – magyar nemzeti színekben ússzon szeretett stadionunk, itt az ideje, hogy más országokban is felkapják a fejüket az emberek, hogy igenis él egy nagyszámú magyar közösség Szlovákiában. Mutassuk meg magunkat mi is Európának!

Összegzés helyett

Elképesztő, hogy micsoda örömöt váltott ki belőlem ez a Rózsahegy elleni győzelem és vele együtt a harmadik hely elérése. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, vajon mit érezhetnek azok az emberek, akik már évtizedek óta, jóban-rosszban a csapat mellett vannak. Megkönnyebbülést? Elégtételt? Büszkeséget? Elmondhatatlan örömöt? Vagy – ami a legvalószínűbb – mindet egyszerre? Az biztos, hogy ez a szurkolótábor (és az egész felvidéki magyarság) megérdemelte ezt a sikert. Élvezzük ki minden pillanatát!

Hajrá, DAC! Hajrá, magyarok!

(Az írás eredetileg a DacMánia blogon jelent meg.)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.