Nagykapos rozmárja
Ha az idősebb Schirilla Györgyöt annak idején a nemzet rozmárjának nevezték, akkor jelentem: Hudák László személyében Nagykaposnak is megvan a saját rozmárja.
Ráadásul a 40 éves fiatalember nemcsak e téren jeleskedik, hiszen gyógymasszőr, ökokertész, pilátesz-oktató, hobbiszakács az egészséges életmód jegyében, nem utolsó sorban pedig családapa és szerető férj.
"Én már gyerekkorom óta igyekszem meghökkenteni a környezetemben élő embereket. Leginkább a figyelemfelkeltés céljával teszem mindezt, azért, mert manapság az emberek többsége negatív szemléletet képvisel. Nem azt értékeli, hogy milyen szép az élet, hanem azon kattog, hogy épp mi hiányzik számára belőle" - meséli Hudák László, aki három éve - téli hónapokban - kezdett bele az edzésékebe.
"Először csak két percre mentem ki a teraszra cipőben, kesztyűben, sapkában és fürdőnadrágban a mínusz fokokban. Miután ezt megszokta a szervezetem, már rövid sétákat is tettem egyre növelve a távot. Mindig testem jelzéseit figyeltem, mi az, ami még jól esik számára, meddig nem kezdtek el vacogni. Végül eljutottam odáig, hogy -26 fokban 45 percet sétáltam. Azután az egyik alkalommal 8 perces séta után történt egy érdekes változás a szervezetemben: egy belső kattanáshoz tudnám hasonlítani, ami után elkezdtem izzadni. Valószínűleg egy termoreguláris változás állhatott be, mert azóta nem fázom."
Miért kell a sapka, a kesztyű és a cipő?
Ezeket csak a kezdet kezdetén vettem igénybe. Egyrészt a fej melegítését fontosnak tartottam, másrészt tudom, hogy leghamarabb az ember végtagjai fagynak le. Ezeket az első télen végig használtam, a második télen már a sapkát elhagytam, és lassan a kesztyű használatától is eltekintettem. A második télen már elkezdtem a szabadban 1 km-t lefutni úgy, hogy 350 m-enként 10 fekvőtámaszt is beiktattam. Ezt azonban csak minusz 15 fokos hidegig végeztem, az ettől hidegebb órákban maradt a séta. Tavaly a Csorba-tónál jártam a családdal. Rettenetesen nagy köd volt, a családomon kívül senki sem járt a természetben. Akkor úgy döntöttem, a tó körüli sétát egy szál alsónadrágban is megtehetem. Érdekes élmény volt, azt éreztem, hogy a talpamtól kiindulva ég a testem.
Gondolom, ezzel a tevékenységgel kapcsolatosan végzett előtanulmányokat.
Nem, nem követem senki tanácsait, csak a testem jelzéseire hagyatkozom. Mivel egészségesen táplálkozom, gyakorlatilag csak saját termesztésű dolgokat fogyasztok, így a szervezetem tiszta, nem kell a méreganyagokkal hadakoznia, tud helyette másra koncentrálni.
Idén megint továbblépett, és új kihívás elé nézett.
Valóban így van. Idén már megmártóztam a jeges vízben. Négy alkalommal ismételtem meg ezt a kerti medencénkben, amelyről videófelvétel is készült. A víz -12 fokos volt, az úszónadrágon kívül kesztyűt és zoknit is húztam. Nagyon fontos ilyenkor a lélegzésre is odafigyelni. A lassú, mély levegővétel ajánlott. Amint a test megszokta a víz hőmérsékletét, a kesztyű és a zokni levehető.
Ha ezek után bemegy a lakásba, jöhet a melegvíz?
Nem, a testemnek kell felmelegítenie önmagát.
Milyen előnyei vannak a jeges vizes fürdőzésnek?
Az immunrendszert erősítem általa, miközben természetesen pár perc alatt rengeteg kalória is elég a szervezetben, és nem utolsó sorban rendkívül jól érzem utána magam. De ez nem azt jelenti, hogy fogyókúra helyett bárkinek ajánlom, nem szeretném, ha megtelnének a kórházak tüdőgyulladásos betegekkel.
Jól sejtem, hogy ezzel még nincs vége a Hudák-féle kísérletezéseknek?
A jövő évre is megvannak már a terveim. Egyrészt feleségemet is szeretném bevezetni a testedzés ezen formájába, sőt már ketten is megkértek: segítsek nekik is abban, hogy megismerkedhessenek ezzel a sporttal. Ami pedig a saját céljaimat érinti, hallottam a jég alatti úszás versenyéről. Állítólag ennek jelenlegi rekordja 75 m egy levegővétellel. Én most 10 m-t tudok megtenni egy szuszra, ezt szeretném 25 m-re növelni. Ha sikerül, nagyon elégedett leszek magammal.