Kassáról indult megdönteni a világcsúcsot
A magyar atlétika napjainkban nem tartozik a világ élvonalába, noha időnként vannak kiemelkedő egyéni teljesítmények, amelyek megdobogtatják az ember szívét. Nem készítettem ugyan pontos statisztikát, de a legtöbb olimpiai érmet – köztük több aranyat is – valószínűleg a magyar dobóatléták szerezték. Köztük van két felvidéki származású sportember is: a kassai Németh Imre és a szenci Csermák József, mindketten kalapácsvetők.
Ezúttal Németh Imrét szeretném közelebbről bemutatni, aki 102 évvel ezelőtt, 1917. szeptember 23-án látta meg a napvilágot. Az első világháborút követően néhány év múlva a Németh család Budapestre költözött, Imre itt végezte iskoláit, közben az atlétikával ismerkedett.
Annak ellenére, hogy nem volt dobóatléta-típus, diszkoszvetéssel, súlylökéssel és kalapácsvetéssel egyaránt próbálkozott, sőt hazai versenyeken mindhárom versenyszámban elindult. A legsikeresebbnek a kalapácsvetésben bizonyult, ami talán annak is volt köszönhető, hogy egy új dobási módot alakított ki magának.
Háromszor döntötte meg a világcsúcsot (59,02 m – 1948. július 14. Tata; 59,57 m – 1949. szeptember 4. Katowice; 59,88 m – 1950. május 19. Budapest), 12-szer szerzett magyar bajnoki címet ebben a számban, és 1948-ban a londoni nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett 56,07 méteres dobásával. 1947-től a Budapesti Vasas versenyzője volt egészen visszavonulásáig.
Londonba nagy esélyesként érkezett, hiszen első világcsúcsát két héttel korábban, a tatai edzőtáborban érte el. Szepesi György, aki akkor a rádióban közvetített az olimpiáról, évekkel később így emlékezett arra a forró szombat délutánra:
Ezt az érzést az sem rontotta el, hogy az eredményhirdetésre még sokáig kellett várni, mert állítólag nem találták a magyar zászlót a stadionban.
Németh Imre az 1952-es helsinki olimpián is elindult (akárcsak Londonban, ezúttal is ő vitte a magyar zászlót a megnyitón), de ott csak a dobogó 3. fokára állhatott. Vigasztalhatta viszont a tudat, hogy tanítványa, Csermák József lett a bajnok, mégpedig új világcsúccsal, elsőként jutva túl a 60 méteres bűvös határon (60,34 m).
A további években is aktívan versenyzett, miközben kinevezték az akkoriban épült Népstadion igazgatójává. Ezt a feladatát is becsülettel ellátta 27 évig. Feljegyezték róla, hogy egyszer valaki telefonon kereste az igazgatóságon, mire a titkárnője ezt mondta a kagylóba:
A Németh családban nem ő volt az egyetlen olimpikon. Fia, Németh Miklós négyszer indult az ötkarikás játékokon, 1976-ban a montreali olimpián 94,58 méteres világcsúccsal lett aranyérmes gerelyvetésben. Németh Imre 1960-ban hagyta abba az aktív versenyzést, de 1989. augusztus 18-án bekövetkezett haláláig különböző tisztségekben sportvezetőként szolgálta a magyar atlétika és olimpiai mozgalom ügyét.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/39. számában.
