2018. május 21., 09:18

Így lettek a németek másodszor is világbajnokok

Az 1974-es világbajnokságon a német henger letarolta a hollandok látványos totális futballját. Tegyük hozzá nyomban, hogy a nyugati, és nem a keleti. Pedig Kelet-Németország is kijutott a tornára, sőt, elég jól játszottak, és sokáig meneteltek. Beckenbauerék azonban házigazdaként bedarálták az egész mezőnyt, igaz, épp a keleti testvéreiktől kaptak egy pofont.

Labdarúgó világbajnokság 1974
Fotó: Fifa.com

Az 1966-os londoni FIFA-kongresszuson három vb helyszínéről is döntöttek: 1974, 1978 és 1982. Az NSZK elől mindenki visszalépett, a németek kedvéért hozták meg a döntést a spanyolok, akiknek a javára pedig a németek a 82-es vb-vel kapcsolatban fújtak visszavonulót. Érdekes, hogy egymás után másodszor fordult elő, hogy a nyári olimpiai játékok rendezője világbajnokságnak is otthont adhat. Mexikóváros után tehát München lett a központ.

A selejtezőben sorra buktak el a futballhatalmak, mint Anglia, Spanyolország, Magyarország, Franciaország és Csehszlovákia. Az 1972-es Eb ezüstérmese, a Szovjetunió interkontinentális pótselejtezőre kényszerült Chilével. Moszkvában még kiálltak egy 0:0-s meccs erejéig a szovjetek, de a visszavágóra már nem utaztak el, mondván, Chilében kitört a forradalom, és épp a kommunista hatalmat döntik meg.

A vb-t június 13. és július 7. között rendezték kilenc városban: München, Nyugat-Berlin, Stuttgart, Gelsenkirchen, Düsseldorf, Frankfurt, Hamburg, Hannover és Dortmund. A torna lebonyolításán némileg változtattak, a csoportkör után nem a negyeddöntők következtek, hanem egy második csoportkör a legjobb nyolc számára, innen pedig egyenes út vezetett a döntőbe, valamint a bronzmérkőzésre.

Az 1. csoportban szerepelt a vb-újonc Ausztrália, és az utolsó helyen végzett. Chile egy hellyel előrébb jutott, míg az első hely sorsáról egy ki-ki meccs döntött a két Németország között. A hamburgi csatát a keletiek nyerték – akik szintén az első vb-jükön szerepeltek – Jürgen Sparwasser góljával, akit a torna után odahaza hősként ünnepelt a diktatúra.

Szavakban mindent megadtak neki, új autót, prémiumot és lakást, a valóság persze a semmi volt. Végül 1988-ban ő is desszidált az NSZK-ba. A 2. csoportban játszottak a brazilok. A címvédők nem brillíroztak, két gól nélküli döntetlen után végül legyőzték a debütáns Zairét, az első fekete-afrikai résztvevőt. A három 4 pontos csapat közül a jugoszlávok végeztek az élen Brazília és Skócia előtt jobb gólkülönbségüknek hála, 9:0-ra páholták el az afrikaiakat.

A 3. csoport a hollandoké volt. Két győzelem egy döntetlen mellett, a svédekkel együtt jutottak tovább, míg Bulgária és Uruguay utazhattak haza. A 4. csoportot úgy nyerték meg a 72-es olimpia győztesei, a lengyelek – Magyarországot győzték le a döntőben –, hogy egyedüli csapatként pontot sem veszítettek. Argentína követte őket a második körbe jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzve Olaszországot, míg az első tornáján játszó Haiti mindenkitől kikapott.

A második csoportkör A és B csoportra oszlott. Az A-t a Rinus Michels irányította Hollandia húzta be három győzelemmel. A 70-es, 71-es, 72-es és 73-as BEK-et a Feyenoord, illetve az Ajax uralta. Utóbbi együttes triplázott, és a holland válogatott lényegében az ő játékukra épült.

A hollandok mindenkit nullára vertek, 8:0-s gólkülönbséggel jutottak a döntőbe. A sors úgy hozta, hogy a Brazília elleni utolsó csoportmeccs elődöntőnek is beillett, mindkét együttes két győzelemmel állt addig. A narancssárgák Neeskens és Cruyff góljával nyertek Dortmundban, a brazilok pedig a bronzért küzdhettek. Mögöttük az NDK és Argentína végzett.

A B csoport hasonló izgalmakat hozott. Az NSZK és a lengyelek két forduló után két győzelemmel álltak, vagyis az utolsó találkozó itt is beillett elődöntőnek. Frankfurtban Gerd Müller góljával 1:0-ra ugyan, de diadalmaskodtak a hazaiak, ami egyet jelentett a döntővel, Lengyelország pedig a harmadik helyért játszhatott. Svédország végzett a csoport harmadik, Jugoszlávia pedig az utolsó helyen.

A bronzmeccset egy nappal a döntő előtt játszották Münchenben. A brazilokat Mário Zagallo vezette ezúttal is, de már Pelé nélkül, viszont Piazzával, Rivellinóval és Jairzinhóval. A lengyelek Grzegorz Lato találatával győztek 1:0-ra – Lato egyébként 7 góllal a gólkirályi címet is megszerezte.

Helmut Schön németjei a vb favortjai voltak, hiszen ők nyerték az 1972-es Európa-bajnokságot, és a 74-es, majd a 75-ös és a 76-os BEK-et is a Bayern München nyerte. A müncheni döntőt azonban a hollandok kezdték jobban. A középkezdés után körbejáratták a labdát, a tizenhatodik passz már Johan Cruyffot találta meg, aki betört a tizenhatosba, Uli Hoeneß pedig felvágta őt.

A büntetőt Johan Neeskens értékesítette. A nyugatnémetek úgy vesztettek, hogy labdához sem értek. A felelet szintén tizenegyesből érkezett. A szituáció abban hasonlított az előbbihez, hogy itt is egy betörő embert buktattak, történetesen Bernd Hölzenbeint Wim Jansen. A német balszélső jókorát színészkedett, a bíró azonban közelről is szabálytalanságnak ítélte meg. Paul Breitner egyenlített. Aztán jött a 43. perc, és Rainer Bonhof jobb oldali szólója, amelyet egy beadás kísért a kapu elé, Gerd Müller pedig átvette, visszalépett a labdáért, és a hálóba lőtt. A hollandok hiába erőlködtek tovább, még egyenlíteni sem tudtak. A németek 1954 után a második vb-győzelmüket aratták. 

Döntő: München, július 7., Olimpiai Stadion, 75 200 néző
játékvezető: Jack Taylor (Anglia)
Hollandia-Nyugat-Németország 1:2.
Gólok: Neeskens (2. - 11-esből), illetve Breitner (25. - 11-esből), Müller (43.).
Hollandia: Jongbloed – Suurbier, Rijsbergen (69. de Jong), Haan, Krol – Jansen, Neeskens, van Hanegem – Rep, Cruyff, Rensenbrink (46. R. van de Kerkhof).
Nyugat-Németország: Maier – Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Brietner – Bonhof, Hoeneß, Overath – Grabowski, Müller, Hölzenbein.
Megosztás
Címkék