Ez (is) történt Pekingben
Nem volt az igazi, nem volt a legszebb és a legjobb. Pedig olimpia volt ez is, mint a korábbiak, de hiányoztak a nézők, a szurkolás, mindaz, amitől olimpia ez a nagy világesemény. Peking, és a huszonnegyedik téli olimpiai játékok búcsúzik.
Magyar és szlovák szempontból kétségtelenül sikeres volt az olimpia, ahogy norvég, német vagy amerikai szempontból is. Mellesleg a kínaiak is bezsebelhettek pár érmet.
Az eddigi legtöbb az egy érem volt, amit hétszer sikerült összehozni, utoljára négy éve, Phjongcshangban.
A 2022-es eredmények: Liu Shaoang aranyérmes a rövidpályás gyorskorcsolyázók 500 méteres távján; szintén ő bronzérmes 1000 méteren; valamint bronzérmet szerzett a vegyes váltó 2000 méteren, Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, John-Henry Krueger összeállításban. Pontszerző volt még a negyedik helyezett Liu Shaoang 1500 méteren, ahogy a hatodik helyen végző bátyja is, ugyanezen a távon, illetve 5000 méteren a hatodik helyen záró férfi váltó, amelyet a Liu fivérek, Krueger és Nógrádi Bence alkottak. Igen, az eredményeket short trackben szállították a magyarok, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikersportág magyar szempontból, Magyarország pedig nagyhatalom rövidpályás gyorskorcsolyában.
Ami igazán különös, hogy az utolsó nyolc téli olimpián – a pekingit nem számítva –, vagyis az 1992-es albertville-i óta soha ilyen kevés olimpikon nem képviselte Magyarországot. Harminc éve például huszonnégyen, míg húsz évvel ezelőtt, Salt Lake Cityben huszonöten versenyeztek magyar színekben. De még Dél-Koreában is tizenkilenc sportoló vehetett részt, míg idén „csak” tizennégy, és közülük heten tartoztak a rövidpályás gyorskorcsolyázók közé. A három éremtől függetlenül Magyarország nehezen, vagy inkább sohasem fog csatlakozni a téli sportok nagyhatalmainak táborába. Valószínűleg nincs is erre sem akarat, sem pénz, ahogy igény sem. Kinek mi lenne benne az üzlet? A téli sportok sokba kerülnek mindenkinek, a szülőnek, a klubnak, a sportolónak, az országnak egyaránt. És a többiek? Röviden: nem vallottak szégyent. Kékesi Márton közel volt a legjobb harminc-hoz műlesiklásban és óriás-műlesiklásban is, Kamilla Kozuback is értékelhető teljesítményt nyújtott snowboardban.
De! Apesisí. A budapesti születésű Szőllős Barnabást hagyta elveszni a magyar sí, és Izraelnek szerzett dicsőséget, miután a hatodik helyen zárt kombinációban. Ennél előrébb magyar síző sosem végzett olimpián, Miklós Edit hetedik lett lesiklásban Szocsiban, az minden idők legjobb magyar eredménye nemcsak alpesisíben, hanem a havas sportágakat illetően is.
Mindenkinek valami más. Liu Shaolin Sándor furcsa kizárása az ezres távról, miután megünnepelte őt a világ, mint olimpiai bajnokot, beleértve minket, magyar nézőket is… Lejtett a pálya a hazaiaknak? A Capital Indoor Stadiumban, ahol a short track küzdelmei zajlottak, nagyon és látványosan. A férfiak váltója azért marad emlékezetes, mert sikerült kiejteni saját magukat, A helyett B döntő, a címvédés lehetősége ezzel gyorsan elszállt, tegyük hozzá, a szakmai vezetés húzásával, majd nem igazán elegáns megoldással igyekeztek a leggyengébb láncszemre, a negyedik emberre, Nógrádi Bencére nyomni a felelősséget. Nem volt szép húzás, gyorsan következett is a mea culpázás, hogy a felelősség mégiscsak az edzői stábot terheli elsősorban. Ádó közben nyert egy „hivatalos” ara-nyat, Kínából három érmet hozott haza, ami világviszonylatban sem kevés, szóval van egy négy olimpiai éremmel rendelkező téli sportolónk. Akárhogy is vesszük, magyar részről ez bizony elképesztően sikeres téli olimpia volt.
Norvégia rekordokat döntött az aranyérmek számában, ami persze puszta statisztika, mögötte sportolók, edzők, segítők, család, támogatók, ellenérdekeltek állnak, maga az élet. Nevek, akikre (kik) fognak emlékezni évek, évtizedek múlva?
Therese Johaug, Johannes Høsflot Klæbo, Jørgen Graabak, Marte Olsbu Røiseland... Talán a norvégok megőrzik őket az emlékeikben, egyiknek-másiknak esetleg szobrot is emelnek. A győztesek, dobogósok mögött ott vannak a többiek, akiknek a részvétel jutott, bár a siker, mint minden, relatív. Elég a műkorcsolyázókra gondolni. A nőknél akár orosz arany, ezüst, bronz is lehetett volna a vége. De nem lett. Ha volt a pekingi olimpiának nagy drámája, akkor az Kamila Valijeva története. Őstehetség, először ő mutatott be nőként négyfordulatos ugrást egy olimpián, aranyat szerzett csapatban, majd jött a doppingbotrány, amelyet valakik épp a játékok idejére időzítettek. Tizenöt éves lány, aki nem bírta el a nyomást, és a szabad programban összeomlott, végül negyedik lett. Nyert Anna Scserbakova, a második Alekszandra Truszova pedig a hírek szerint dührohamot kapott a plüssátadó ceremónia előtt, és az edzőivel kiabált.
A hokitornáról hiányoztak a világ legjobbjai, az amerikaiak és a kanadaiak a negyeddöntőben elbuktak, a szlovákok viszont váratlanul a legjobbak közé jutottak. A háttérben furcsa dolgok is történtek, esélyesek estek el az indulástól és az éremszerzés lehetőségétől, mert pozitív tesztet produkáltak. A 2022-es olimpia valóban téli volt, mínusz tíz fok alatti hőmérséklet jellemezte a havas helyszíneket. Vajon megérte Kínának, Pekingnek megrendezni a világ egyik legnagyobb sporteseményét? Anyagi értelemben biztosan nem. Milyen lehetett lényegében üres lelátók előtt olimpián versenyezni? Négy év múlva az olaszországi Milano Cortina ad otthont a huszonötödik téli olimpiai játékoknak. Új sportág is bemutatkozik 2026-ban, a túrasízés. De távolinak tűnik!
