2019. október 31., 07:54

Drámai DAC-siker a szurkoló szemével

Bizony vannak történelmi események, egy ilyen történt Dunaszerdahelyen is a Szlovák Kupa nyolcaddöntőjében. A sárga-kékek ellenfele a nagyszombati Spartak csapata volt, akik miután a rendes játékrészben nem született gól, tizenegyesekkel alulmaradtak a DAC csapatával szemben. A meccs hőse pedig Száraz Benjamin lett, a dunaszerdahelyiek cserekapusa.

dac öröm
Fotó: TASR

Hétköznapi kupameccs, nem éppen ideális, de persze nem hagyhatjuk ki. Főleg, hogy az egyik ősi rivális, a nagyszombati csapat érkezik. Megyei rangadó is egyben. A városházáról kijövet egykori DAC játékos, Boya köszönt rám, kezet fogunk és egy hajrá DAC mosollyal búcsúzunk. Hideg esténk van, de a szurkolót nem tántorítja el a mérkőzéstől. Útközben Józsi és lánya lesz a kísérőm és beszélgetünk a fociról, az európai csapatokról és azok szurkolóiról.

Élete egyik nagy élménye volt, amikor a Partizan Beograd és a Crvena zvezda mérkőzésen járt. Volt ott minden más a focin kívül is. De mi koncentráljunk a csallóközi rangadóra. Beérve a stadionban sajnos a biztonságiak már azt is megszólják, ha valakin a sál is piros-fehér-zöld…

De jó lenne, ha ez a buta zászlótörvény, megszűnne már. De ehhez kormányváltás is kell, meg politikai akarat is.

Meg, hogy valaki végre felszólaljon a parlamentben. Tudom, a jövő zenéje. De én bízom benne, hogy egyszer talán sikerülni fog.

Felérve a tribünre Franco, a nyárasdi ultra és a főzászlós Laci fogadott. Majd jöttek sorban a többiek is, egy idő után én is elindultam a helyemre. Kissé foghíjas volt a B-közép, ezért a kápó összeterelt bennünket. Vendégszurkolók is érkeztek ezúttal, de nem tudták megtölteni a szektorukat és hangjuk sem volt akkora. Mi egy kis kedvességgel készültünk nekik a meccs elején. A B-középből egy traktoros festmény emelkedett a magasba, utalva a nevükre. Majd Nélküled és Himnusz. A mérkőzés már el sem képzelhető a himnuszok nélkül. Egy vérből valók vagyunk, közben pedig Nyerges Attila gyógyulására gondoltunk.

A mérkőzés óvatos tapogatózással kezdődött. Mindkét csapat kivárt, nagy helyzeteket nem dolgoztak ki.

Sajnos sok pontatlan labda jellemezte a játékunkat, mintha valami görcsös megfelelési kényszer tartotta volna sakkban a játékosainkat. A nyomás persze érthető, hiszen több mint két év után játszott egyrészt otthon kupameccset a sárga-kék gárda, másrészt a cél bejutni a negyeddöntőbe. Aztán jöhet majd a többi. Vida Kristopher próbálkozott, de aprították rendesen a magyar középpályást. Davis távoli lövése említésre méltó az első félidőben. Miután a nagyszombatiak sem tudtak a gyors ellentámadásokból gólt szerezni, az első félidő gól nélküli döntetlennel zárult.

Félidőben már éreztük, hogy kissé lehűlt a levegő, nem is ültünk le a székekre.

Bosszankodtunk kicsit a kihagyott helyzetek miatt és Ramirez játékát is elemeztük. A venezuelai támadótól többet vártunk. Gondoltuk az öltözőben felrázza a fiúkat Hyballa mester. Bennünket a szurkolás melegített. Tomi a kápó szó szerint gőzölgött a 3-4 fokos hidegben.

A második játékrész 53. percében Divkovićnak lett volna lehetősége megszerezni az első gólt, de sajnos pont két játékosunk is egymást zavarta. Jedlička védte, amit védenie kellett. Gyorsabb ütemben telt a második félidő, jobb és nagyobb volt az iram. Vida Kristopher és Kalmár Zsolt lábában is benne volt a gól, de a labda csak nem került be a hálóba. Mi szurkoltunk teli torokból, buzdítottuk a csapatot.

A nagyszombati szurkolóktól megkaptuk a magyarszidást ismét. Sajnos ez már megszokott.

Küzdöttek a játékosok, de közben fogyott az idő és a vendégcsapat nagyon arra játszott, hogy tizenegyesek következzenek. Közben bemondták, hogy 7550 néző tekinti meg a mérkőzést. Szép eredmény egy szerda esti kupamérkőzéstől. Talán mondanom sem kell, hogy az összes kupamérkőzés közül, Dunaszerdahelyen volt a legtöbb néző. Megszoktuk ezt is.

Aztán a 83. percben Jedlička kapusunk rosszul jön ki és elkaszálja a nagyszombati Tavarest. Smolák játékvezető, aki egészen korrekten vezette a találkozót, ezúttal a piros lap után nyúlt.

Fogtuk a fejünket, szerintem Hyballa is. Kényszercserét kellett végrehajtani, hogy legyen kapusunk. Ronan le és Száraz Benjamin fel. Az ugyancsak fiatal cserekapus ekkor még nem tudhatta, hogy róla szólnak majd a hírek. A 3 perces hosszabbítás sem hozott találatot, így a szabályok értelmében azonnali büntetőpárbaj vette kezdetét.

Nagy szomorúságunkra nem a B-közép előtti kapuba lőtték a tizenegyeseket, ezért jobbára a kivetítőn követtük a párbajt.

Az elsőt és a másodikat is mindenki belőtte, majd a csereként beállt Fábry rontott, de szerencsére Tavares is. Utána pedig Száraz percei következtek, remek hárításainak, valamint Beskorovainyi és Davis góljainak köszönhetően bejutottunk a Slovnaft Cup negyeddöntőjébe.

ĺgy vált hőssé a DAC cserekapusa, akinek nevét hosszan skandáltuk még a stadionban.

November 2-án ismét odahaza játszik a DAC, ezúttal bajnoki mérkőzésen fogadja a Szered együttesét 17 órakor a MOL Arénában.

Szép szerdai estet varázsoltak nekünk a sárga-kékek Száraz Benjaminnal az élen. Szép volt fiúk!

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.