2018. május 27., 11:40

Az olaszok és Paolo Rossi tündöklése Spanyolországban

Az 1982-es spanyolországi világbajnokság volt az első, amelyen huszonnégy válogatott vett részt. Emellett ez volt az első olyan torna, amelyen mind a hat földrész szövetségének legalább egy csapata képviseltette magát. A vb-t kisebb meglepetésre az olaszok nyerték, pedig az első csoportkör után úgy tűnt, csak a szerencse juttatta őket tovább.

Labdarúgó világbajnokság 1982
Fotó: Fifa.com

Az 1982-es vb helyszínéről már tizenhat évvel korábban döntöttek Londonban, a spanyoloknak tehát volt idejük felkészülni a rendezésre. A 78-as vb után tizenhatról huszonnégyre növelték a résztvevők számát, de a létszámemelést hosszú viták előzték meg. A selejtezők legnagyobb bukását a kétszeres vb-ezüstérmes hollandok könyvelték el, viszont öt újoncot is avattak Spanyolországban, Algériát, Kamerunt, Hondurast, Kuvaitot és Új-Zélandot.

A világbajnokság június 13-tól július 11-ig tartott. Helyszínül tizennégy város tizenhét stadionja szolgált: Madrid – Bernabéu és Calderón –, Barcelona – Camp Nou és Sarrià –, Sevilla – Sánchez Pizjuán és Villamarín –, Elche, Valencia, Bilbao, Gijón, Zaragoza, Málaga, A Coruña, Vigo, Valladolid, Alicante és Oviedo. Soha ilyen sok stadion nem adott otthont vb-nek, egészen 2002-ig, amikor Japánban és Dél-Koreában húsz stadionban játszották a tornát. És maradva még a „leg”-eknél. Az olaszok kapusa, Dino Zoff minden idők legidősebb játékosa volt, aki részt vett vb-döntőben. A döntő napján 40 éves és 133 napos volt, és ezen a tornán lépett pályára minden idők legfiatalabb játékosa is, június 17-én Jugoszlávia ellen a 17 éves és 41 napos Norman Whiteside Észak-Írország mezében.

A létszámnövekedés a torna lebonyolításán is változtatott. Az első csoportkör 1. csoportjának élén Lengyelország végzett, az olaszok pedig úgy jutottak tovább, hogy három döntetlent játszottak, a gólarányuk 2:2 volt. Kamerun szintén három döntetlent ért el, de csak 1:1 volt a gólaránya, de ha Peru ellen megadják Roger Milla tévesen érvénytelenített gólját, akkor az olaszok idő előtt utazhatnak haza. A 2. csoportból az 1980-as Európa-bajnok NSZK és Ausztria léptek tovább.

Az utolsó fordulóban épp e két válogatott csapott össze egymással. A németeknek győzniük kellett, míg az 1:0 mindkét együttest továbbrepítette volna. A könyvekbe a „gijóni megnemtámadási szerződés” néven vonult be a meccs, ennek köszönhetően döntött úgy a FIFA, hogy a csoportkör utolsó két mérkőzését egy időpontban játsszák. Algéria szintén 4 pontot szerzett, de rossz gólkülönbsége miatt utazhatott haza, a pontot sem szerző Chilével együtt.

A 3. csoportban küzdött a Mészöly Kálmán által irányított Magyarország is. A „Szőke Szikla” a 78-as kulcsemberekre épített – Nyilasi, Törőcsik, Csapó –, mellettük pedig ott voltak még Garaba, Sallai, Pölöskei, de öt légiós is akadt a keretben, Mészáros, Martos, Bálint, Müller és Fazekas. Az első meccsen 10:1-re lemosták Salvadort a pályáról. Kiss László a vb-k történetében először ért el csereként mesterhármast.

Az eredmény a vb-k legnagyobb arányú győzelme, az egyetlen, amikor kétszámjegyű eredmény született. 9:0-ra még 54-ben nyert az aranycsapat Dél-Korea ellen, valamint Jugoszlávia 74-ben szintén 9:0-ra Zaire ellen. Kiss 8 perc alatt triplázott. Ezután 4:1-es vereség következett Argentínától, Maradona duplázott. Belgium ellen tehát nyerni kellett volna, de a 76. percben egyenlítettek a belgák. Az 1:1 a harmadik helyet jelentette, a címvédőt verő Eb-ezüstérmes Belgium jutott tovább elsőként.

A 4. csoportban Anglia minden meccsét megnyerte, a vb egyik esélyesének számító franciák velük együtt mentek tovább, míg az Eb-bronzérmes Csehszlovákia két Panenka-büntetőből szerzett egy-egy döntetlent Kuvait és Franciaország ellen. Az 5. csoportot meglepetésre Észak-Írország húzta be Spanyolország, Jugoszlávia és Honduras előtt. A 6. csoportból pedig Brazília jutott tovább pontveszteség nélkül, a Szovjetunió, Skócia és Új-Zéland végzett mögötte.

A középdöntő A csoportjából Lengyelország jutott az elődöntőbe, megelőzve a Szovjetuniót és Belgiumot. A B csoportot az NSZK nyerte, miután döntetlenezett Angliával és legyőzte a hazaiakat, az angolok pedig nem tudták legyőzni a spanyolokat. A C csoportban világbajnokok harcoltak. Az olaszok az első meccsen megverték a címvédőt, ezután Brazília is elverte az argentinokat, majd következett az olasz-brazil. Telê Santana legénysége parádésan játszott, és egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. A Falcão, Sócrates és Zico fémjelezte válogatott olyan lenyűgöző futballt produkált, mint az 1970-es. Egyesek szerint ez a találkozó volt minden idők legjobb vb-meccse, és miután az olaszok 3:2-re felülmúlták a dél-amerikaiakat, Zico később úgy beszélt róla, mint a napról, amikor meghalt a futball.

Paolo Rossi, akit 1980-ban az Eb előtt még a Perugia játékosaként eltiltottak a bundabotrány miatt, épp a vb előtt térhetett vissza. Rossi mégis ott volt a keretben, ekkor már a Juventus támadójaként, de formán kívül játszott. Ahogy a brazilok kapusa, Waldir jósolta, egyszer majd megjön a formája. És milyen igaza lett! Épp ellenük ért el mesterhármast, és ezzel az olaszok jutottak az elődöntőbe. A D csoportot a franciák simán nyerték Ausztria és Észak-Írország előtt.

A Lengyelország-Olaszország 0:2-re végződött, és ki más lehetett mindkét gól szerzője, mint Rossi, aki ezzel a döntőbe juttatta a sajátjait. Az NSZK-Franciaország pedig remek összecsapást hozott, 1:1 volt az állás 90 perc után, a hosszabbításban 1:3-ról hozták vissza a németek, a büntetőpárbaj pedig 5:4-re végződött. Schumacher Battiston elleni akciója, amikor mint egy bábut, letarolta, még sárgát sem ért, miközben a franciát eszméletlenül vitték le a pályáról, két foga nélkül. A bronzmeccset a lengyelek nyerték 3:2-re, Platini, Tigana, Giresse érem nélkül maradtak.

A döntőben Jupp Derwall németjei és Enzo Bearzot olaszai küzdöttek egymással. Az első félidő gól nélküli döntetlenje után Rossi a másodikban megszerezte hatodik találatát is a vb-n, ezzel a gólkirályi címet, majd Tardelli és Altobelli növelte az előnyt, Breitner pedig csak szépített. Az olaszok nem rendelkeztek világverő alakulattal, de az elős három döntetlen után mindenkit legyőztek, és Zoff 44 év után ismét Olaszországnak emelte magasba a trófeát.

Döntő: Madrid, július 11., Santiago Bernabéu Stadion, 90 000 néző,
játékvezető: Arnaldo Cézar Coelho (Brazília)
Olaszország-Nyugat-Németország 3:1
Gólok: Rossi (57.), Tardelli (69.), Altobelli (81.), illetve Breitner (83.).
Olaszország: Zoff – Bergomi, Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini – Oriali – Conti, Tardelli, Graziani (7. Altobelli, 89. Causio) – Rossi.
Nyugat-Németország: Schumacher – Kaltz, K. Förster, Stielike, B. Förster, Briegel – Dremmler (62. Hrubesch), Breitner – Rummenigge (70. Müller), Fischer, Littbarski.
Megosztás
Címkék