2018. május 2., 18:55

Az Aranycsapat menetelése a döntőig

Az 1954-es világbajnokság előtt minden jel arra mutatott, hogy egyetlen válogatottnak van esélye a végső győzelemre, Magyarországnak. A svájci rendezésű torna végül hatalmas tragédiaként vonult be a köztudatba. A játékosok idő előtt leszálltak a vonatról, autóval jutottak el Budapestre, féltek ugyanis a felháborodott néptől. A vb győztesének kiléte ezért meglepetésnek számított.

Labdarúgó vulágbajnokság 1954
Fotó: Fifa.com

Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság megrendezésére egy ország pályázott. Egy éve fejeződött be a második világháború, amikor odaítélték a rendezés jogát Svájcnak. Aznap döntöttek az 1950-es helyszínről is, és mivel a brazilok azzal vállalták el, hogy 1949 helyett egy évvel később bonyolítanák le a vb-t, az ötödik világbajnokság időpontja is egy évvel eltolódott. A tornát június 16. és július 4. között rendezték hat városban: Bern, Bázel, Lausanne, Genf, Lugano és Zürich.

Az Aranycsapat

A magyar válogatott a vb előtt minden létező tornát megnyert, és 1950 óta veretlen volt, egészen az 54-es döntőig. Sebes Gusztáv 1949-ben vette át a csapat irányítását, három év múlva megnyerték a helsinki olimpiát, ahol a döntőben a jugoszlávokat verték.

Behúzták az öt évig tartó 1948-1953-as Európa-kupát, 1953-ban pedig „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra elverték az angolokat a Wembleyben, és ezt a sikersorozatot koronázhatta volna meg a vb-győzelem. Az aranycsapat a Népstadionban a főpróbán még elpáholta a visszavágón az angolokat, akik „egy hétre jöttek, de 7:1-re mentek”.

A torna lebonyolítási rendszere ismét kacifántos volt. Az 1. csoport élén a brazilok végeztek a jugoszlávokat megelőzve, Franciaország és Mexikó utazott haza.

A magyarok a 2. csoportban játszottak. Először 9:0-ra kiütötték a dél-koreaiakat, Kocsis Sándor triplázott, majd az NSZK következett, akiket 8:3 püföltek el Puskásék, Kocsis – a torna későbbi gólkirálya 11 találattal – mesternégyest rúgott. A németek rájátszásra kényszerültek a törökökkel, akiket 7:2-re felülmúltak, ezzel ők végeztek a második helyen a törökök és a dél-koreaiak előtt.

A 3. csoport a címvédő uruguayiaké volt, Ausztria tartott még velük a negyeddöntőbe, a losonci Borhy Károly vezette csehszlovákok és a skótok nem alkottak maradandót.

A 4. csoportból az angolok jutottak tovább az élről, míg a hazaiak a Czeizler Lajos irányította olaszok ellen vívtak csatát a továbbjutást érő második helyért plusz egy meccsen, és 4:1-re nyertek. A belgák végeztek utolsóként a négyesben.

Nagy csaták

A negyeddöntők rengeteg gólt hoztak, és hatalmas ütközeteket. A svájciak, akiket még mindig az osztrák Karl Rappan vezényelt, 7:5-ös vereséget szenvedtek épp a Happel, Hanappi, Wagner, Ocwirk és Probst fémjelezte osztrákoktól. Uruguay haladt előre, az angolokat búcsúztatta 4:2-vel, míg a németek a jugoszlávokat 2:0-val. Magyarország Brazíliával mérkőzött, és mint mindegyik találkozóján, gyorsan vezetést szerzett.

Hidegkuti és Kocsis góljaival már a 7. percben 2:0 volt az állás, Djalma Santos a 18. percben válaszolt 11-esből, majd Lantos a 60.-ban ugyancsak büntetőből növelte az előnyt, Julinho azonban öt perc múlva ismét szorosabbá tette a meccset. Kocsis a 88. percben állította be a 4:2-es végeredményt.

Bázelben az osztrákok a németekkel harcoltak az elődöntőben, és Sepp Herberger alakulata 6:1-re lemosta Walter Nausch osztrákjait. Június 30-án a másik elődöntőt Lausanne-ban rendezték, és sokak szerint a Magyarország-Uruguay az előrehozott döntő volt a vb-n. Juan López csapata Varelával, Schiaffinóval és Máspolival állt fel, míg Sebes továbbra sem számíthatott Puskásra, akit még a németek rúgtak szét a csoportmeccs alatt. A csapatkapitány Bozsik József volt. Czibor a 12. percben vezetést szerzett az aranycsapatnak, Hidegkuti a 47. percben kettőre növelte az előnyt, de az égszínkékek a 76. és a 86. percben az argentin származású Juan Hohberg révén kiegyenlítettek. A hosszabbításban Kocsis kétszer is betalált – a 109. és a 116. percben –, 4:2-re nyertek a magyarok, de holtfáradtan jutottak a döntőbe.

Szomorú berni emlék

A zürichi bronzmeccsen július 3-án az osztrákok 3:1-re diadalmaskodtak a vb-címvédő felett, másnap viszont mindenki azt várta, hogy a berni Wankdorfstadionban a magyarok megint bezúzzák a németeket. Herberger hat helyen változtatott az első összecsapáshoz képest, a magyarok viszont Puskással az élen vonultak ki a felázott pályára. Az esős meccsen a csapatkapitány a 6. percben Kocsis blokkolt lövésére reagált, lőtt, 1:0, két perc múlva pedig a németek összeszerencsétlenkedték a második gólt is Czibornak. A 10. percben viszont Max Morlock máris jelezte, nem adják fel, a magyar védelem lemaradt a kapu elé lőtt labdáról.

A 18.-ban egyenlítettek a németek, a csapatkapitány, Fritz Walter szögletére hiába ugrott Grosics, Hans Schäfer vele együtt emelkedett, ellökte, a hosszún érkezett Helmut Rahn. A magyarok támadtak, Hidegkuti két kapufát is lőtt, Kocsis egyet fejelt a lécre, a többi helyzet pedig Toni Tureken akadt el. A 84. percben Rahn ismét betalált, amire Puskás még felelt, de Ling les címén nem adta meg a gólt, tévesen.

A németek a „berni csodaként” könyvelték el a győzelmet, amellyel megalapozták a későbbi sikereiket. Puskás Ferencék 31 meccs után kikaptak, a taktikai és játéktudásbeli fölény elhalványult a döntőben. Ami igazán különös, hogy a vb utáni 18 meccsén, egészen 1955 végéig, veretlen maradt a csapat. 1956 volt a vízválasztó az aranycsapat és Magyarország életében is. 

Döntő: Bern, július 4., Wankdorfstadion, 62 472 néző
játékvezető: William Ling (Anglia)
Nyugat-Németország-Magyarország 3:2
Gólok: Morlock (10.), Rahn (18. és 84.), illetve Puskás (6.), Czibor (8.).
Nyugat-Németország: Turek – Posipal, Kohlmeyer – Eckel, Liebrich, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer.
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M.
Megosztás
Címkék