Veszélyben van-e a Csallóköz ivóvízkészlete?
Ma már közhelyszámba megy, hogy a tiszta ivóvíz drágább kincs az aranynál, az egyik legfontosabb globális erőforrás. A szubszaharai térség országaiban és a Közel-Keleten egyre nagyobb kihívást jelent a robbanásszerűen gyarapodó népesség ellátása megfelelő minőségű ivóvízzel. A migrációs folyamatok egyik legfontosabb kiváltó oka éppen az ivóvíz egyre drámaibb hiánya.
Miközben tudatosítjuk, s globális kihívásként tekintünk a fogyatkozó ivóvízkészletekre, egyszersmind el is toljuk magunktól a problémát, hiszen minket, jelenleg még, nem fenyeget ilyen veszély. Európán belül is különösen szerencsés helyzetben érezhetjük magunkat a Csallóközben, hiszen a lábunk alatt rejtőzik a kontinens egyik legjelentősebb ivóvízbázisa.
Az elmúlt hetekben több olyan hír látott napvilágot, amely joggal kelthetett aggodalmat a közvéleményben: vajon tényleg veszélyben van-e a felbecsülhetetlen értékű ivóvízbázis? Az aggodalmakat érzékelve a politikai marketing is színre lépett, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt, a Szabadság és Szolidaritás szorgalmazni kezdte a csallóközi ivóvízkészlet fokozottabb védelmét.
Megkerestük Miklós László volt környezetvédelmi minisztert, szakmailag értékelje, mennyire megalapozottak a sajtóban megjelent hírek, tényszerűen veszélyben van-e a csallóközi ivóvízbázis. A korábbi tárcavezető elmondta, hogy már jelenleg is törvényi garanciák védik a felszín alatti vízkészletet, hiszen például tilos olajvezetéket építeni a Csallóköz területén. Igaz, az üzemanyagok szállítását nem korlátozzák környezetvédelmi szabályozások.
Miklós Lászlótól megtudhattuk, hogy valóban sérülékeny az ivóvízkincsünk, hiszen javarészt a felszínhez közel terül el, kitéve az ember által előidézett környezeti ártalmaknak. A felszín alatti réteget úgy képzeljük, mint egy kavicsból kialakított nagy teknőt, amelyben felhalmozódott ez az óriási vízbázis. A homok, de maga a kavicsos réteg is jó áteresztő képességgel rendelkezik, ezért a szennyező anyagok könnyedén szivárognak át a zárórétegeken, bejutva az ivóvízbe. Napjainkra odáig jutottunk, hogy már a Csallóköz csaknem egész területén szennyezett a felszín alatti vízbázis, csakis megfelelő kezelés után alkalmas emberi fogyasztásra.
A korábbi miniszter konkrét példákat is felhozott, milyen veszélyek fenyegetik a csallóközi vízkészletet. A legtöbb veszélyt jelenleg az egykori Dimitrov-vegyiművek lerakata hordozza. A nyolcvanas években bezárt vegyiüzem lerakatát nem izolálták, s a kétezres évek elejéig meg is feledkeztek a problémáról. A környezetszennyezés megtette a hatását, néhány hónapja a Vereknye környéki kutakban emberi egészségre ártalmas vegyi anyagok jelenlétét mutatták ki. A második világháborúban lebombázott Apollo vegyiüzem kívül esik a Csallóközön, a problémát ebben az esetben a szennyezett föld elszállítása jelenti. Aggodalmat keltő hír volt a közelmúltban, hogy a D4-es autópálya építésénél a lebombázott gyár területéről származó szennyezett földet használnak fel. A felhasznált föld Miklós László véleménye szerint is minden kétséget kizáróan szennyezett.
Ugyancsak aggasztó híreket hallhattunk a közelmúltban a Közép-Csallóközből. A volt környezetvédelmi miniszter elmondta, máig sem tudhatjuk pontosan, honnan került a Bős környéki települések kútjaiba az atrazin nevű növényvédő szer. Sajnos abban Miklós László szerint biztosak lehetünk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az elmúlt évtizedekben nagyon sok környezeti ártalommal járt. Bár az utóbbi években szigorodtak a környezetvédelmi szabályok, a veszélyeket ma sem lehet teljesen kiküszöbölni – zárta gondolatait a volt miniszter.
A felsorolt esetek is igazolják, hogy a környezetvédelmi szempontok elhanyagolásával a jövőnket tesszük kockára. Szükséges lenne egyfelől a társadalom részéről nagyobb felelősségvállalás, másfelől a döntéshozók részéről a természetvédelem ügye iránti mélyebb elkötelezettség, ha kell, szembe menve gazdasági érdekekkel. Médiumaink, iskoláink segíthetik formálni a környezettudatos gondolkodást, a jövőnk zálogát.
