Van, ami a szennyvíznél is bűzösebb

Szlovákia még az EU csatlakozáskor vállalta, hogy 2015 végére minden 2000 lakos (személyi ekvivalens) feletti településen központilag megoldja a szennyvízelvezetést. De nemcsak a vállalás miatt vizsgálta ezt a területet a Számvevőszék, hanem azért is, mivel e cél teljesítésére a Környezetvédelmi Operatív Programban 2,14 milliárd euró szántak, amiből több mint egy milliárd euró (101 pályázat) szolgálta a szennyvízelvezető csatornák kiépítését.

Az ellenőrzés során 26 végső kedvezményezettet (községet, vízügyi társaságot) is ellenőriztek, azt, hogy beruházásaik mennyire minősíthetőek effektívnek, mennyire volt hatékony a pénzek felhasználása. Nemcsak az egyes tételek költségeit hasonlították össze a hivatalos árlistával, hanem vizsgálták a kiépített csatorna kilométerenkénti árát is.

A vállalatok ellenőrzésekor a Számvevőszék finoman megfogalmazott megállapítása szerint

Tulajdonképp arra mutattak rá, hogy bizonyos költségvetési tételek akár tízszeres eltérést is mutattak a hivatalos ártól, többségében felfelé.

A dél-szlovákiai projektek közül egyedül a komáromi KOMVaK részvénytársaságot említik meg abban a kategóriában, ahol legalább 20 tételnél jelentős túlszámlázást észleltek,

de a cég Erzsébet-szigeti csatornázása végül mégse került abba a csoportba, ahol valóban komoly túlárazást fedeztek fel.

Ebben a csoportban kétségkívül a SEVAK Rt. (Észak-Szlovákiai Vízmű) végzett az élen, amely majdnem 1,4 millió eurót költött „árokmélyítésre”, ami körülbelül az adott projekt negyedét tette ki.

Pontosabb képet kapunk az egy kilométer szennyvízcsatorna árának összehasonlításakor a különböző pályázatokban. A gravitációs csatornák építésénél egy kilométer átlagára több mint 490 ezer euró volt. A szórásra jellemző, hogy míg Pozsonyzávod községben ez az ár meghaladta a 850 ezer eurót, ugyanez Csallóközcsütörtökben 300 ezer euró körül mozgott.

A nyomás alatt működő csatornák építése során kétségkívül a KOMVaK Rt. vezet 290 ezer euró fölötti árral,

viszont itt nem olyan jelentős a szórás, a legalacsonyabb árat a Varannó melletti Őrmezőn (Strážské) érték el, 225 ezer euró körüli értékkel. Ez az 1,25 milliós projekt csupán húsz százalékkal tűnik többnek a hasonló projektek átlagánál.

Bár ezek a vállalati kihágások a legjobban megfoghatók, a Számvevőszék szerencsére túllépett ezeken, és rendszerszintű megállapításokat, javaslatokat próbált tenni. Az egyik hiányosság, hogy a pályázatokhoz mellékelendő költségvetéseket nem egységes módszer szerint kérték, ami viszont egyértelműen a pályázatkiíró felelőssége. Ennek pedig az a következménye, hogy az egyes projekteket nem lehet összehasonlítani, így nehezen fedezhetőek fel az esetleges túlszámlázások, visszaélések.

A pályázati kiírás elemzésekor kiderült, hogy egyértelműen nem teljesültek a program céljai. Bár a kiépített csatornahálózat hosszát (1674 km) 130%-ra teljesítették, viszont a tervezett 327 ezer fogyasztó-(i ekvivalens) helyett csupán annak fele, 162 ezer csatlakozott a közművekre.

Várható, hogy idővel többen rákötődnek a rendszerre, a Számvevőszék ugyanakkor figyelmeztet, hogy az EU viszont a 2015 végi állapotot vizsgálja. Megállapítható, hogy a pályázókat a minisztérium szakmailag nem irányította megfelelően, mikor beírták pályázatukba a csatornahálózatra rákötődők számát.

Annak, hogy a lakosok nem csatlakoznak, több oka van. Kimaradnak főleg az idősek és az alacsony jövedelműek, mivel a rákötődést meg kell terveztetni, megvalósítani, és mindez nem kevés pénzbe kerül.

Sem különösebb kényszer, sem érdek nem vezérli a lakosokat a bekötésre.

A környezetvédelmi minisztérium egyik legnagyobb hiányosságaként azt rója fel a Számvevőszék, hogy a szennyvízkezelésben nem alakította ki az ellenőrzési mechanizmusokat.

Nem törődnek az ellenőrzéssel sem a minisztériumban, sem a járási hivatalokban, sem a községekben, holott ez minden szinten törvényi kötelességük lenne.

Nincsenek ellenőrizve időszakosan az emésztőtartályok, csupán a kollaudációkor, és nincs megoldva a szennyvíz elszállításának ellenőrzése sem.

A Számvevőszék a minisztérium szemére veti továbbá, hogy nem alakította ki a megfelelő törvényi hátterét annak, hogy a rákötés kötelező, vagy akár kifizetődő legyen. Hiszen, ha hasonló átalányt fizetnének a polgárok, mint a szemétdíj esetében, nem volna értelme kimaradni a szennyvízelvezetési rendszerből. De jogalkotási hiányosság, hogy nincs kialakítva megfelelő nyilvántartás sem arról, ki miként szabadul meg szennyvizétől.

A minisztérium annyira nem kompetens a szennyvíz kérdésében, hogy 2016-ban 2014 év végi adatokkal ment tárgyalni az EU-val, holott a 2015-ben esedékes vállalást szerették volna vizsgálni.

Nem is csoda, hogy az EU kötelezettségszegési eljárást indított Szlovákiával szemben a szennyvizek kérdésében. Szlovákia nem értett egyet az eljárással, és jelezte, hogy a vállaltak teljesítéséhez további 683 millió euróra volna szükség. A vita még nem zárult le.

A minisztérium szakmaiságáról szóljon a Számvevőszék zárszava: „A Környezetvédelmi Operatív Program céljainak teljesítése nem definiálható és nem értékelhető, mivel az értékelésre nem voltak konkrétan meghatározva a céllal összefüggő mérhető mutatók.”