Milyen vizet iszunk a Csallóközben?

Matus Tibor 2019. október 20., 19:27

A közel két évvel ezelőtti csallóközi vízbotrány sok ember biztonságérzetét megingatta.

Fotó: TASR

Igaz, addig is ittuk a szennyezett vizet, csak nem tudtunk róla. Amióta 2017 őszétől törvényi kötelesség mérni a térségre jellemző 5 növényvédelmi szermaradványt, azonnal előbukkant a szennyezettség.

A szervek tették a dolgukat, szénszűrőket szereltek, de a polgárok is mozdultak. Egy Facebook-csoportból kinőve megalakult a Za našu vodu – A Mi Vizünk nevű polgári társulás.

A társaság alelnökét, Tóth Tibort kértük, számoljon be az eddigi eredményekről és jövőbeli terveikről.

Megtudtuk, hogy tovább folytatják a méréseket, egy független cseh laboratóriummal dolgoztatnak, amely egész Európára kiterjedő akkreditált engedéllyel rendelkezik. Itt egy mérés 500 euróba kerül, ami soknak tűnhet, de két fázisban, 500 hatóanyagra vizsgálják be a vizet. Először vegyületcsoportokat keresnek, majd a második körben pontosítják a konkrét vegyületet.

Legutóbb a vezetékes vizet vizsgálták Gellén és Bakán. Itt nem találtak szennyeződést az ivóvízben,

tehát a két évvel ezelőtti eset után beépített szénszűrők jól működnek. Ugyanakkor Nagylég környékén két helyen vettek mintát fúrt kutakból, azaz 12 méter mélységből, ahol már kimutatták az atrazin jelenlétét. Ez az időközben ötszörösére emelt határérték alatt maradt. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a környéken létezik valamilyen szennyező forrás, feltehetően egy régebben elásott vegyszeres hordó, amely elkezdett szivárogni.

A mezőgazdasági termelés okozta szennyeződést kizárják, hiszen az atrazin használata tizenkét éve tiltott, és a mezőgazdasági gyakorlatban a vegyszerek használatát szigorúan ellenőrzik.

A jövőbeni célokról szólva Tóth Tibor elmondta, hogy a társulás kiemelten kíván foglalkozni Pozsony környékének a szennyeződéseivel, mivel a térség egyben a csallóközi víztartalékok kapuja. Jól ismert az egykori Dimitrov vegyi üzem vereknyei lerakatának esete, ám kevésbé ismert, hogy a Récse alatti Békásmajorban (Žabí majer) is egy kisebb, hasonló lerakatot létesített a vállalat.

A mai napig nincs kijelentve, hogy a lerakat is veszélyes zónának tekinthető, a lehetséges szennyeződéssel sem a minisztérium, sem a hivatalok nem foglalkoztak.

A terület valamikor mocsaras rész volt, amit nem tudtak építkezési célokra kihasználni, így a szocializmus idején ekképp „hasznosították”. Azóta a helyzet változott, Pozsony megtelt épületekkel, a telekárak felmentek, így ez a terület is sorra került. Lecsapolták, kiszárították és kertekké alakították át. Nagy a valószínűsége annak, hogy a kertek alatt szennyezett földrétegek vannak. Ez azért is jelent veszélyt, mert a terület a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, illetve egyenesen kapcsolódik a Csallóközhöz. A Kis-Kárpátokban viszont jóval több csapadék esik, ami keresztülhaladva ezen a területen kilúgozhatja, majd viheti tovább a szennyeződést a csallóközi vízkészletbe.

Jelenleg ezen a területen még nem folytattak méréseket. A társulás tervezi, hogy felméri a vízmozgásokat és a szennyezettséget a főváros egész területén, de ahogy Tóth Tibor fogalmazott, ez túl nagy falat egy polgári társulás számára, így mindenképpen partnereket keresnek, akiket be lehetne vonni ebbe a munkába. Ezen a területen több száz furat létezik, ahol a méréseket el kellene végezni.

Persze már vannak mérések, amelyeket fel lehetne használni, de az együttműködés a hivatalok és a civil szféra között általában nagyon döcögős.

A Pozsony alatti terület egyre inkább egy nagy ementáli sajthoz kezd hasonlítani, mondja az alelnök. Az óriási építkezések, ingatlanfejlesztések, a toronyházak alatti mélygarázsok teljesen megváltoztatják az eddigi vízáramlásokat.

Közismert, hogy az egyik legnagyobb építkezésnél, a valamikori Apolló területén komoly, évtizedes szennyeződések vannak (még a vegyi üzem lebombázása idejéből), amelyeket most megmozgatnak.

A Duna több országot összeköt, vizével szintén érkezhet szennyeződés. A társaság a nyáron vizsgálta a Duna vizét Károlyfalun, Pozsony felett. Ki is mutattak glifozátokat (az egyik növényvédő szer alapvegyülete), amikhez persze mi is hozzáteszünk, mert mire a víz Komáromba ér, mennyiségük 28 százalékkal növekedik.

Bár a mérések alapján a szennyeződések nem lépték túl a határértéket, mint jelenséget mindenképp érdemes folyamatosan figyelni.

A társaság támogatást kapott a Norvég Alaptól. Segítségével felvilágosító kampányt terveznek, amelyben kiemelt szerepet kapnának az önkormányzatok képviselői, polgármesterei. A polgármestereknek nemcsak a felelőssége figyelni a vizet, ehhez komolyabb lehetőségeik vannak, mint egy civil szervezetnek.

Bár a két éve kirobbant atrazinszennyeződéseket a vízművek hatékonyan megoldotta a szénszűrők segítségével, arról már nem köteles tájékoztatást adni, hogy a szűrés előtt milyen szennyeződések találhatók a vízben.

A Lex Csallóköz egyik vívmánya, hogy kötelezővé tette az információszolgáltatást. Ez volt az egyik átültetett javaslata A Mi Vizünk társaságnak. Ennek alapján hozzá lehetne férni az információkhoz, de senki sem tartja be, mivel a vízművek magánvállalatnak minősül. Ebben tudnának segíteni a polgármesterek, hiszen a települések a vállalat részvényesei.

A társaság immár túllépett a Csallóköz határán, és szeretné az egész országra kiterjeszteni a polgári kontrollt a különböző környezeti terhelésekre.

Tóth Tibor példaként kiemelte a Tesla Pardubice és a mohi atomerőmű okozta terheléseket. Mohi esetében, bár az egyes szennyeződések a határérték alatt vannak a szennyvízben, félő, hogy ezek együttes hatása nem összeadódik, hanem megsokszorozódik.

Képgalériánk:

A társaságban egy újabb, modern kori témát is felvetettek, a mikroműanyagok kérdését.

Elvégeztették az első mikroműanyagtesztet egy svédországi laboratóriumban egy csöllei vízmintából, ahol egy liter vízben 8 darabot találtak. Önmagában a nagyobb darabok nem annyira veszélyesek, mert ezek a vizelettel távoznak, viszont az 5 mikron alatti részek fennakadhatnak a májban, ahol gyulladást okozhatnak. 

Sajnos egyelőre nem lehet megmondani, hogy a nyolc darab sok-e vagy kevés, mivel erre a szennyeződésre nálunk még nincs előírás, határérték, és vizsgálniuk sem kell az ivóvíz-szolgáltatóknak.  Nálunk még labor sincs, amely le tudná mérni a mikroműanyag-szennyeződést, de a kérdést érdemes vizsgálni. Nagy valószínűséggel már a csecsemőknek csomagolt vizekben is található mikroműanyag, mivel valószínűleg a források is szennyezettek.

A vizünk olyan, amilyen, a lényeg, hogy elkezdtek vele foglalkozni.

De áttörésre csak akkor számíthatunk, ha a hivatal nem kellemetlenkedő tényezőként fog a civilekre tekinteni. Ami nincs előírva a törvényben, azt nem nagyon igyekeznek teljesíteni. Pedig a civilek sokszor a hivatalos szervek munkáját vállalják át, az ő munkájukat segítik, az ő munkájukat teszik hatékonyabbá.

0 HOZZÁSZÓLÁS