Július 11. — népesedési világnap
Még soha sem élt egy időben ennyi ember a Földön. Több mint 10 000 nemzedék kellett ahhoz, hogy az emberi népesség létszáma elérje a 2 milliárdot. Azután egyetlen nemzedék (a II. világháború után születettek) életében a földi népesség 2 milliárdról 7,4 milliárdra nőtt, az átlagéletkor pedig 60 év alatt közel 22 évvel emelkedett, megközelítve a 69 életévet.
Amikor 1987-ben Földünkön megszületett az ötmilliárdomodik ember, az ENSZ július 11-ét a népesedés világnapjává nyilvánította. Tizenkét évvel később, 1999. október 12-én megérkezett a hatmilliárdodik földlakó is. Ez a gyors növekedés annak köszönhető, hogy egyrészt rendkívüli mértékben javultak a halandósági viszonyok, másrészt az átlagéletkor is jelentősen kitolódott. Csakhogy a fejlődés eredményei egyenlőtlenül oszlanak el. Amíg az Európai Uniónak ma a népesség csökkenésével és elöregedésével kell szembenéznie, addig a világ évente több mint 80 millió emberrel gyarapodik, és 2030-ra már közel 9 milliárdan leszünk a Földön. Vajon mennyi embert képes még eltartani a Föld ? Ráadásul a növekvő fogyasztás növekvő környezetkárosítással: erdőirtással, szennyezéssel, hulladékkal stb. jár.
A népességnövekedés alapja a rohamos műszaki fejlődés és a jobb egészségügyi ellátás. A kutatások azt is igazolják, hogy a szén hasznosítása megkétszerezte, az olajé a hatszorosára növelte a népességet. Az afrikai kontinensen 1950 óta csaknem 5-szörösére nőtt a népesség, Ázsiában és Latin-Amerikában több mint a 3-szorosára. Legkisebb a növekedés Európában volt, mindössze 1,35-szörös. Ebből adódóan Ázsia népessége jelenleg közel 6-szorosa, Afrikáé pedig már most 1,5-szöröse az európainak.
Az ENSZ becslése szerint lassuló ütemben ugyan, de tovább növekszik Földünk népessége, és a 2060-as évek elején 10 milliárd fölé emelkedik, és az évszázad végén pedig megközelíti a 11 milliárdot.
2030-ra 60%-kal nő a világ szükséglete élelmiszerből, de a növekvő tendencia érinti az ivóvízigényt, a nyersanyagok, az energia, a kőolaj iránti növekvő keresletet is. Csak egyetlen példa: ahhoz, hogy
a ma élő 7,4 milliárdos népesség minden tagja ugyanannyi vizet használjon naponta, mint a fejlett országok lakossága, már most 3,5 Föld édesvizére lenne szükség.
Tehát változtatnunk kell fogyasztási szokásainkon! A klímaváltozást lassító intézkedések sorában ezért a megújuló energiák és az energiahatékonyság támogatása mellett előtérbe kell kerülnie az étrendváltásnak is. Sokkal több szennyezést elnyelő, oxigént adó erdő maradna és kevesebb energia, víz fogyna, ha csökkentenénk a hús fogyasztását.
Ha a Föld 2016-ban egy 100 lakosú falu lett volna, akkor 60 ázsiai, 16 afrikai és 10 európai lakott volna benne. 2050-re ennek a "falunak" a lakossága várhatóan 133-ra emelkedik, és köztük 73 lesz ázsiai, 33 afrikai és 10 európai, vagyis az európaiak és az ázsiaiak aránya csökkenne, az afrikaiaké növekedne.
Az elmúlt 50 évben az afrikai kontinensen Elefántcsontpart lakossága nőtt a leggyorsabban, míg Ázsiában India vezet népességének 782 milliós növekedésével, Kína népszaporulata a születésszabályozás miatt elmarad a világ átlagától, Japán népessége pedig mindössze 36%-kal nőtt 50 év alatt. India népessége 2030-ig várhatóan Kínát is megelőzi – akkorra Indiában fog élni az emberiség hatoda.
2050-ig a fejlődő államok adják majd a népesség növekedésének 97%-át.
A népesség-robbanás addig tart, amíg a születési arányszám nem igazodik a csökkenő halandósági rátához. Becslések szerint jelenleg másodpercenként 4,2 ember születik a világon és 1,8 hal meg.
Amíg a fejlődő államokban egy asszonynak napjainkban átlagosan 5-6 gyermeke születik, az Egyesült Államokban 2, Európában1,6, de vannak területek ahol az egyet sem érik el.
Az Európai Unió 27 tagállamának lakossága 2050-re tovább csökken, a kontinens demográfiai súlya a jelenlegi 12%-ról 7%-ra esik vissza.
