2018. április 2., 18:00

Felesleges és környezetszennyező a bányászat Felső-Nyitra vidékén

A bajmóci fürdőtársaság különböző fórumokon már többször támadta a felső-nyitrai bányatársaságot, elsősorban azért, mert kiszámíthatatlannak ítélik meg a bányatevékenység következményeit a környék termálvizeinek állapotára.

fico-a-banyaban.jpg

Az elmúlt hónapokban a fürdőtársaság a Monopolellenes Hivatalnál próbálkozott. A bajmóciak a bányatársaság erőfölénnyel való visszaélését abban látják megtestesülni, hogy indokolatlanul magas áron értékesítik a barnaszént a Szlovák Villamosművek felé, ami miatt minden szlovák állampolgár évente fejenként tíz euróval többet fizet az elektromos áramért. A polgárok által is támogatott veszteséges bányászatot pedig tovább kívánja fejleszteni a bányatársaság, ami beláthatatlan következményekkel járna a felső-nyitrai vidék környezeti állapotára.

A felső-nyitrai bányatársaságnak mindig is jó kapcsolatai voltak a baloldali kormányokkal, így már 2005-ben elérték, hogy Szlovákia gazdasági érdekének nyilvánítsák a barnaszénből való áramtermelést.

A Monopolellenes Hivatal, különböző szervek kompetenciáira hivatkozva, nem kívánt tovább foglalkozni az üggyel. Érvelése szerint, pedig az állami gazdasági érdekeket a mindenkori kormány határozza meg, tehát a bajmóciak termálvize továbbra is veszélyben van.

A hazai barnaszént mélységi bányászással termelik ki,

ami többszörösen drágább módszer, mint a felszíni fejtés. Így a barnaszénből előállított elektromos áram kétszer annyiba kerül, mint a villany normális piaci ára, azaz támogatás nélkül eladhatatlan volna.

A másik oldalon viszont, a bányatársaság érvelése szerint a bányák további fenntartásán mintegy 11 ezer alkalmazott munkahelye múlik, amit már az újabb tanulmányok kétségbe vonnak. Ezek szerint mintegy 4 ezren dolgoznak a bányákban és háromezren kötődnek a hőerőműre, és az utóbbi időkben, a bányákban egyre égetőbb a munkaerőhiány. Nem csak a nehéz fizikai munka riasztja el a munkavállalókat, hanem az egészségtelen környezet és a hosszútávú bizonytalanság.

A felső-nyitrai bányászat fenntartására a tavalyi évben már 100 millió eurót költöttünk (mindannyian) különböző támogatásokon keresztül. De a költségekhez hozzá kell számolni több millió eurónyi költséget az egészségügy területén, hiszen a térségben a légúti megbetegedések száma kétszerese más térségekének.

A barnaszénbányászatot még az EU is húzza, mivel 2021-ben új emissziós szabályokat vezetnek be. Bár a szabályzók ellen küzdöttek a V4 országok és Németország is, de végül mégis elfogadták. Az új szabályzók teljesíthetősége érdekében a szlovákiai erőművekben mintegy 91 millió eurónyi befektetést kellene elvégezni.  

Ez két erőművet érint. A 220 MWe teljesítményű vajáni erőmű – amely hagyományosan az ukrajnai feketeszénre épít, illetve 2009-től biomasszát is éget – mintegy 9 millió eurónyi befektetést igényel a kénoxid szennyeződés megkötésére. A 260 MWe teljesítményű nyitranováki erőmű pedig 82 millió eurót igényel. Ebből a nitrogénoxid szennyeződések kiszűrésére 36 milliót, a kén oxidjaira 40 milliót és a porszennyezésre pedig hatmillió eurót.

Ez az összeg eltörpül a várható 2,4 milliárd eurós csehországi, 4,3 milliárdos lengyel és 1,2 milliárdos német kiadások mellett.

A felső-nyitrai bányaüzlet láthatóan nem fenntartható,

és különböző évszámok repkednek a bányászat befejezéséről. A bányatársaság szeretné 2033-ig kihúzni a bányászat felszámolását, és közmondásosan erős az érdekérvényesítő ereje a szlovák kormány felé. Így a leállást egy 10-15 éves folyamatnak képzelik, amely során más tevékenységek indításával tartanák fenn a foglalkoztatást, illetve a saját túlélésüket.

A szénbányászat ellenzői már 2023-ban leállítanák a szénkitermelést, amit nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági érvekkel is alá tudnak támasztani. Viszont egy gyorsabb átalakítás folyamán a bányatársaság mellett esetleg más szereplők is nagyobb eséllyel léphetnének be a felső-nyitrai régió újraélesztésébe.

Mindenesetre a felső-nyitrai bányászat fenntartása egy tipikus példája a politikai alapon történő gazdaságtámogatásnak. Évente kétszer-háromszor annyit költöttek egy munkahely megtartására, mint amennyit a leszakadó régiókban a kisvállalkozó 2 évre kap egy új munkahely megteremtésekor. Mivel a közgazdaságtannak nincs adekvát módszere a környezeti és társadalmi költségek kiszámolására, ezért éveken keresztül egy olyan környezetszennyező, elavult technológiát tudtak fenntartani, amely csupán azért volt prioritás, mert a régió az egyik erős bástyája volt mind Mečiarnak, mind Ficonak.
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.