2018. október 14., 18:29

Amikor nem csak a túzok tűnt el a lapályról

Sík vidéken járunk, a Csallóköz leglaposabb területén. Nádasok, mocsarak, vizenyők vad területe volt ez, amelyről az írások ritkán szólnak, mert a hivatalnok is csak messziről tekintett be ide, és akkor is azt írt le, amit akart. Bél Mátyás is csupán annyit, hogy a Dudvág vize hét láb mély, halakkal, rákokkal teli, de a szúnyogok miatt a táj nagyon barátságtalan, ahol élni nem lehet.

túzok sziget
Galéria
+5 kép a galériában

Nem is élt itt más pár száz évvel ezelőtt, csak halász, pákász, madarász, révész, és azok, akik a törvény figyelő tekintete elől rejtőztek. Az átutazó is csak a „csallóközi szerencsét” kívánhatta magának, hogy a vízhez érve a közelebbi parton legyen a révész, és a vezetője valóban kivezesse ebből a barátságtalan tájból. 

Hogyan igáztuk le a tájat

A vizet elvezették, a táj átalakult, eltűnt a halász, a pákász. Nyári szállások, majd egyszerű tanyák nőttek ki, ahol az állatokat őrizhették. Majd ez is változott, és mindennek a helyét átvette a szántóföldi növénytermesztés. A vidékről és a vízről beszélgettünk Vajlik Katarinával, a Bogyarét melletti Túzokos Környezetvédelmi Képzési Központban. Ez a központ a Szigeti rétek nevű, Európa egyik legrégebbi túzokvédelmi területén fekszik, amelyet még az ötvenes években alapítottak. Igaz, akkor még vagy 170 túzok élt itt.

Eltűnésük is a változásról tanúskodik s arról, hogyan keríti hatalmába az ember a tájat, sok esetben egészen addig, hogy a saját számára is élhetetlenné válik. A túzokállományt megtizedelték az ötvenes évek fogcsikorgató hideg telei, a ’65‑ös árvíz, amely épp a kikelt fiókákat pusztította el, de kibírta, pedig a túzok nem egy szapora madár, évente csak egy‑két fiókát nevel. Viszont nem bírta, hogy természetes közege megváltozzon, amihez társult a nagyüzemi mezőgazdálkodás és a vegyszerek. Eltűnt, de vissza‑visszalátogat ide a szomszédos országokból, ahol már elkezdett szaporodni. Várják, legalább azzal, hogy olyan területeket alakítanak ki, amelyek remélhetően alkalmasak lesznek a dürgésre és a költésre. 

Egyszer talán natúrpark lesz?

A képzési központban talán az egyik legérdekesebb a Duna mente természetének ízei nevű projekt, ahol több hasonlóan gondolkodó partnerrel azon dolgoznak, hogy egyszer ezen a tájon natúrpark alakulhasson. Olyan elemek jelennek meg ebben a projektben, amik növelik az itt lakók, főleg a fiatalok környezettudatosságát. Rovarhotelek, gémeskutak, madáretetők és nagyon sok fa kiültetését emelném ki a sok‑sok aktivitás közül, és még egyet, egy tanulmányt, miként kellene megtartanunk a vizet a városi környezetben esőkertek létesítésével.

Egy nagyobb méretű rovarhotel - hulladékból
Egy nagyobb méretű rovarhotel - hulladékból

Katarinával beszélgetve ráébredünk a víz fontosságára. Sokan figyelmeztetnek, hogy a globális felmelegedésért talán nem is a széndioxid a felelős, hanem hogy miképp bánunk a vízzel. Persze ez egy összetett téma, és majd a tudósok 100‑150 év múlva elmagyarázzák, hogy mi miért is történt.

A Csallóközben Európa egyik legnagyobb ivóvízkészlete fölött élünk, és nem tudatosítjuk, hogy koncentrált sertéstelepek, ránk maradt vegyszerlerakatok veszélyeztetik ezt a kincset. Nekünk szerencsénk van, nincs gond a vízzel. De belegondolhatnánk, hogy fejenként átlagosan 6 litert használunk naponta ivásra és főzésre, 12 litert takarításra, 26 litert fürdésre, ugyanennyit mosásra, és napi 38 literből üzemeltetjük a WC‑t. Tehát napi 100 literes fogyasztásunkból csak hat liternek kellene ivóvíz minőségűnek lennie. Az ausztrálok, ahol a vízhiány ­miatt a szennyvizet kell újrahasznosítani, már kicsit másként néznek erre.

Felmérések szerint Európában évente mintegy 20 milliárd köbméter tiszta esővizet vezetünk bele a csatornába, vezetünk el a környezetünkből. Pedig a víz a magas fajhője révén sokat segítene, hogy a hőmérsékletingadozások csökkenjenek. A víz jelenléte hat a mikroklímára, hiszen egy városi környezetben akár 4‑8 fokkal is melegebb van, mint a füves területeken, vagy a komoly kipárolgást végző erdőknél. A felszálló száraz meleg pedig esőernyőként elzárja előlünk a csapadékot. Ha több a vízpára a levegőben, akkor kevesebb a por, és az allergén is kevesebb.

A projekt készítői azt akarják megmutatni, hogy van más lehetőség is. Tudatosítani kell, hogy az esővíz kincs, amit nem szennyvízként kellene kezelni. Az esőcsapda, esőkert olyan megoldás, amellyel megfogjuk a vizet, helyben tartjuk, hogy jobb mikroklímát alakítson ki, és ne kelljen fizetni azért, hogy eltüntetjük a környezetünkből.

A nagy üzletközpontok lerakják a maguk épületeit, és érthetetlen, hogy ­miért nem kötelezzük őket arra, hogy zöld tetővel fedjék be az épületeiket, áteresztővé tegyék a felületeket, esőcsapdákat alakítsanak ki. Ha már elvettek zöldterületet, lebetonozták, kötelezni kellene őket, hogy zöld felületeket alkossanak, amire ezernyi mód van, akár vertikálisan is. Ehhez csak tudatosság kellene.

 A Csallóköz egykor és ma

Katarina elmeséli a táj történetét, hogy a Csallóközben volt, amikor még fenyőerdők is nőttek, és párducok bóklásztak, de az utolsó évszázadok fordulatai már arról szólnak, hogyan vezették el a vizet a térségből az ember gazdasági érdekei miatt.

Az 1800‑as évek elején kezdődött a Csallóköz lecsapolása, a Dunát szabályozták, stabil mederbe kényszerítették, és elkezdték a csatornarendszer kiépítését. A rétek jelentették a Csallóköz legalacsonyabb részét, ezeken még a 19. század végén is komoly belvizek voltak. A 19. század végén Gúta lakosságának egyharmada kint élt a tanyákon. Az 1895‑ös árvízben sok tanya összedőlt, akkor kezdtek dombokat összehordani, és arra építeni az új tanyát, ami sok esetben még az 1965‑ös árvíz esetében is jó szolgálatot tett. Sajnos, ’65‑ben sok összedőlt közülük, és akkor az embereknek csak úgy adtak kárpótlást, ha elhagyták a tanyát és beköltöztek Bogyarétre vagy Gútára.

1850‑től folyamatosan tűnt el a vidékből a mocsaras jelleg, helyét átvette a szántó, majd a szocializmusban mindent felszántottak. A nyolcvanas években még ez a terület számított a legtermékenyebbnek az országban, de azóta változott a klíma. Eltűnt az átmenet a tél és a nyár között, egyre több a kánikulai nap, hosszabbodnak az aszályos időszakok, majd lezúdul az eső. A Föld figyelmeztet: jobban kell figyelnünk a vízre, hiszen megakadályozható a sivatagosodás.

túzok sziget
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.