Zemanová: veszélybe sodorhatja a csallóközi ivóvízkészletet a Bősi Vízerőmű

„Olyan helyzet állt elő, hogy 25 év múltán a minket szolgálni hivatott vízerőműből mára a Csallóközt ökológiai katasztrófával fenyegető lehetséges veszélyforrás lett” – mondta a képviselőnő.

A vízlépcső pozitívumaként a vízerőműt, illetve azt említette, hogy egy turisztikai, sportolási és kikapcsolódási szempontból érdekes és értékes területről van szó. „Ugyanakkor a talajvíz helyzete olyan veszélyeket rejt, amely egyre csak rosszabb és rosszabb lesz, mert a Duna napi szinten újabb és újabb iszapot hord, s a megemelkedett talajvíz veszélyes lerakóhelyeket aktivizált” – figyelmeztetett Zemanová.

Emlékeztetett, hogy a vízlépcső nem kizárólag a vízerőmű miatt valósult meg. „A vízlépcső megépítésének oka a csallóközi ivóvízkészlet mennyiségének és minőségének megőrzése volt” – fűzte hozzá Zemanová.

A vízlépcső tervezésekor elmondása szerint a talajvíz el volt szigetelve, így a múlt század 60-as éveiben olyan hulladéklerakó-helyek létesültek, mint az egykori vereknyei vegyi üzemé. A vízerőmű ideiglenes beüzemelése – amely azóta is tart, lévén a vízlépcsőt hivatalosan mind a mai napig nem adták át – megemelte a talajvíz szintjét, miáltal említett lerakóhelyek aktivizálódtak.

„A leginkább a Csallóköz ivóvízkészlete veszélyeztetett, mégpedig azért, mert a talajvízszint emelkedésével aktivizálódtak a régi veszélyes hulladék-lerakóhelyek, amelyek a kontamináció által a Csallóközt veszélyeztetik” – mutatott rá.

Hatalmas problémának nevezte a vízerőműben felgyülemlő üledéket, s megjegyezte, bár létezik egy, a tározó rendszeres tisztítására vonatkozó működés-karbantartási szabályzat, ám Zemanová elmondása alapján mindez nem elég alapos. „Így aztán a tározó olyannyira katasztrofálisan üledékes, hogy többszörösével csökkent a kapacitása. A több méteres vastagságban felhalmozódott üledék olyan mértékben tartalmaz már nehézfémeket, hogy időközben már veszélyes hulladékként van számon tartva” – hívta rá fel a figyelmet a képviselőnő.

Hangsúlyozta, a helyzetet orvosolni kell. Elmondása szerint a Vízgazdálkodási Építővállalat (VV) már benyújtotta vonatkozó tervezetét. „Gútor és Somorja környékén ún. kis szabályozó gátakat építenének, amelyek szerepe az lesz, hogy úgy szabályozzák majd a víz folyását, hogy a gát és a partszakasz közé vezetik majd ezt az üledéket, miáltal gyakorlatilag ebből az üledékből képződött szárazföldet hoznak majd létre. Terveik szerint oda szórnák a veszélyes hulladékként értékelt üledéket. Egy kilométerre a somorjai vízkészlettől. Ez őrültség. Ha oda fogják szórni az üledéket, akkor veszélybe sodorják” – hangsúlyozta Zemanová.

Szerinte a felhalmozódott, hordalék és üledék a víz a talajba történő elszivárgását is meggátolja. „Vagyis az oroszvári (Rusovce) és a dunacsúni (Èunovo) vízkészlet is veszélyben van” – fűzte hozzá. Szerinte a megoldás a tározó megfelelő karbantartásában rejlik, ezért félre kellene tenni az elektromos áram gyártását, mint legfőbb prioritást.

A Bősi Vízerőmű karbantartásával összefüggésben a képviselőnő azt is megjegyezte, hogy a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalatnak (SVP) nem állnak rendelkezésére az ahhoz szükséges elegendő anyagi források, noha ez éppen az SVP feladata lenne. A villanyáram gyártásból befolyó nyereség viszont egy másik cég, a Vízgazdálkodási Építővállalat (VV) markát üti, amelynek a karbantartás nem tartozik a feladatai közé. „Éppen ezért két említett állami vállalat összevonása lenne célszerű, hogy a pénz, amelyet az erőmű termel, a Dunára, vagyis a folyó és a tározó karbantartására legyen fordítva” – zárta le a kérdést az SaS képviselője.