2015. május 22., 20:13

Váratlan jégvesztést észleltek az Antarktiszon

BRISTOL. Egy, a Bristoli Egyetem vezette kutatócsapat a jégvesztés hirtelen megnövekedett ütemét figyelte meg az Antarktisz korábban stabil régiójában.
A jégtakaró magassági méréseinek felhasználásával kimutatták, hogy az Antarktiszi-félsziget délnyugati részének állapota 2009-ig nem változott. Ekkor azonban egy hatalmas part menti részen - mintegy 750 kilométer hosszú - húzódó több gleccser hirtelen jeget kezdett veszíteni a Bellinghausen-tengerbe, évente szinte állandó, 60 köbkilométeres ütemben (mintegy 55 billió liter víz).

Emiatt a régió az Antarktisz második, a tengerszint emelkedéséhez leginkább hozzájáruló területe lett, és a jégvesztés üteme a jelek szerint nem is csökken. Bert Wouters, a vizsgálat vezetője kifejtette, eddig a jégfolyamok megközelítőleg 300 köbkilométernyi vizet juttattak az óceánba.

A változásokat az Európai Ûrügynökség (ESA) CryoSat-2 műholdja figyelte meg. 700 kilométer magas pályájáról radarimpulzusokat küld le a felszínre, amelyek visszaverődnek a jégről és ismét elérik a szatellitet. A megtett idő alapján igen pontosan meg lehet állapítani a jégfelszín magasságát. Mintegy ötévnyi adat kielemzésével feltárták, hogy a gleccserek némelyikének jégfelszíne jelenleg évente 4 méterrel süllyed.

A régióban a jégvesztés mértéke olyan nagy, hogy nüansznyi változásokat idéz elő a földi gravitációs mezőben, amelyet egy másik szatellit, a GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) észlelhet. Wouters szerint némi meglepetést keltett, hogy egy ekkora régióban ilyen sok gleccser kezdte hirtelen elveszíteni jégtömegét, ami a jégtakaró igen gyors reakciójáról tanúskodik: néhány év alatt a dinamikus rendszer teljesen eltolódott.

Az antarktiszi klímamodell adatai arról tanúskodnak, hogy a hirtelen változást nem lehet megmagyarázni a hóesés vagy léghőmérséklet változásaival. A kutatók szerint inkább a melegedő óceán okolható a gyors jégveszteségért.

A régió legtöbb jégfolyama az óceáni felszínen lebegő jégpadokat táplálja, amelyek egyfajta támasztékként szolgálnak a szárazföldön az alapkőzeten nyugvó jégnek, ezáltal lelassítják a gleccserek érkezését az óceánba. Az Antarktisz körüli nyugati szelek az utóbbi évtizedekben a klímaváltozásra és az ózonréteg csökkenésére reagálva erősebbek lettek, ennélfogva a Déli-óceán meleg vizét a pólus felé tolják, ami ott alulról megolvasztja a gleccsereket és a lebegő jégpadokat.

A régió jégpadjai az utóbbi két évtizedben vastagságuk mintegy egyötödét veszítették el, ezáltal csökken ellenállásuk. Aggodalmat kelt, hogy a Dél-Antarktiszi-félsziget jegének nagy része a tengerszint alatt húzódó alapkőzeten horgonyzik, ami mélyebben behatol a kontinens belsejébe, vagyis, még ha a gleccser vissza is húzódik, a meleg víz a kontinens belseje felé követi és még jobban olvasztja.

A kutatók szerint 2009 környékén a jégself vékonyodása és a gleccserek aljának olvadása átlépett egy kritikus küszöböt, ami kiváltotta a hirtelen jégvesztést. Viszont az Antarktisz egyéb régióihoz hasonlítva a déli-félsziget még mindig kevéssé tanulmányozott, ironikus módon éppen azért, mert korábban nem történtek itt változások.

A kutatóknak további adatokat kell gyűjteniük a helyi jégpadok geometriájáról, az óceáni fenék topográfiájáról, a jégtakaró vaskosságáról és a jégfolyamok áramlási sebességéről, hogy kideríthessék, milyen hosszú ideig várható vékonyodás.
Megosztás