2016. december 17., 19:15

Vajon melyik az év legrosszabb törvénye?

POZSONY. Több elfogadott törvény is a szlovákiai vállalkozók idegeit borzolja, akik ahelyett, hogy idejüket cégüknek, vállalkozásuknak szentelnék, például a hulladéktörvényből vagy az elektronikus postafiók esetében szükséges regisztrációból fakadó adminisztrációs feladatokkal kell foglalkozniuk. Az ősz folyamán egy újabb olyan törvényt fogadott el a parlament, amely jogbizonytalanságba vezetheti a vállalkozókat.
201612170938580.TERHESTORVENY_1-2.jpg

Az elképzelés jó volt. A környezetvédelmi tárca egyszerűen a hulladékok újrahasznosításra kívánta kényszeríteni a vállalkozókat, megakadályozva őket, hogy azt meggondolatlanul a kukába dobják. A módozat azonban, amelynek révén mindezt el kívánta érni a gyakorlatban, az még a szaktárca részéről is elismert bürokratikus katasztrófának bizonyult. A hulladéktörvény csupán júliustól hatályos, de máris a módosításán törik a fejüket, ugyanis kiderült, hogy jóval komplikáltabb, adminisztratív tekintetben megterhelőbb, s a vállalkozók szempontjából a vártnál jóval költségesebb.

A törvény „nem eredményez a lakosság számára szemétdíj csökkenést és veszélybe sodorhatja hulladék-újrahasznosítási folyamatot” – értékelte a tagsága körében elvégzett felmérésének eredményeit a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége (PAS). A vállalkozóknak regisztrálniuk kell a környezetvédelmi tárca nyilvántartásába, s az általuk kitermelt hulladék mennyiségének függvényében kell fizetniük a vonatkozó díjat. „Közvetítőknek, szervezeteknek, a gyártókért felelőknek fizetnek. Azoknak aztán a pénzt hulladékokkal és azok újrahasznosításával foglalkozó cégeknek kellene továbbítaniuk" – írják le a bonyolult folyamatot.

Gyakorlati paradoxon

Martin Katriak az élelmiszeriparban dolgozik. Bár elismeri, hogy a tárca szándéka jó volt, ugyanakkor mindazon paradox helyzetekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel a gyakorlatban találkozott. Az életét megnehezítő intézkedések között egyet emel ki. „Például a kereskedő a saját márkanév alatt forgalmazott termékek esetében a gyártó pozíciójába lett helyezve. Ez a szerencsétlen és már-már tragikomikus megoldás az eredetihez képest 6-8-szor magasabb költségeket eredményezett a kereskedőknek” – mondta.

Újra kell gondolni az elbaltázott törvényt

„Sőt, az egyik válaszadó egészen tízszeres költségemelkedésről beszélt, mondván havi 50-ről 500 euróra emelkedtek kiadásai” – álla a felmérésben. Mindehhez még egy csomó papírmunka párosul, s a szaktárcához is számos megválaszolandó kérdés fut be. Ezek intézésére forródrótot alakítottak ki. Azon túl, hogy a jogszabály révén egyre több a ránc a vállalkozói réteg homlokán – tekintve, hogy a cégek csupán nem egész fele regisztrált – még hatástalan is. A szaktárca ugyan elismerte, hogy törvényén változtatnia kell, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy milyen módosításokról lesz szó.

E-postafiók – Törvényi lapszus

A vállalkozóknak az állammal való elektronikus kommunikációt szolgáló elektronikus postafiókok beüzemelése is komoly fejfájást okoz. A hivatalos posta eztán fokozatosan már csak ezen keresztül jutna el hozzájuk. Az időpontot, amikortól számítva mindez érvényes lenne, már háromszor kitolták. A legfrissebb bevezetési határidő 2017 júliusáról szól. Az elektronikus postafiók ugyanis elektronikus személyi igazolványt, illetve egy az igazolványokhoz szükséges kártyaolvasót követel. Ezek pedig az elmúlt hónapokban néhány ügyfélközpontban nem álltak rendelkezésre.

A Denník N napilap eközben arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben rossz adatokat párosítanak, az adott személy cégének elektronikus postaládájához a cég volt társtulajdonosa vagy ügyvezető igazgatója is hozzáférhet. Mindez a lap egyik részvényesével fordult elő. Az elektronikus, chippel ellátott személyi igazolványok a belügyi tárca uniós forrásokon alapuló 40,3 millió eurós projektjét képezik. A projektért közvetlenül a tárca, s jelenleg egyben Peter Pellegrini kormányalelnök is felel.

Egy másik törvény buktatói

Õsszel került elfogadásra az adótörvény. A törvényi vita során Jozef Mihál volt munkaügyi miniszter arra figyelmeztetett, hogy annak megfogalmazása komoly problémát jelenthet a vállalkozók számára a gyakorlatban. Mihál a problémát abban látja, hogy a törvény szövegezéséből nem világos, hogy a kereskedő kit tekinthet kereskedelmi kapcsolatain belül kapcsolt félnek, avagy közel álló személynek. „A kereskedelmi törvénykönyv szerint tehát nem egyértelmű, hogy kivel vezethető transzfer-dokumentáció” – jegyezte meg az ellenzéki Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselője, Mihál.

„Említésre kerül benne a „közel álló személy” fogalma. Az a polgári törvénykönyv meghatározása szerint lehet rokon, báty, nővér, de bármilyen más személy is, akivel nem kell, hogy vér szerinti kapcsolat álljon fel, elegendő, ha egy ideig közös háztartásban éltek. Lehet például egy unokatestvér, akinek a házam egy részét kiadom” – magyarázta Mihál.

Az ellenzéki honatya arra figyelmeztetett, hogy az ilyen nem egyértelmű fogalmak a könyvelésük helyességével kapcsolatosan felmerülő stresszt okozhatnak a vállalkozóknak. „Az értelmezése nagyon tág és meghatározatlan, ami jogbizonytalanságba vezeti a vállalkozókat” – mutatott rá Mihál, aki szerint mindez még jelentős bürokratikus bonyodalmakkal is jár.

A transzferár-képzés egy módozat, amely révén meghatározzuk, miként számoltuk ki a magunk és kereskedelmi partnerünk között számlázandó árat. Az nem térhet el a szokványos piaci ártól, hogy általa ne lehessen művileg emelni vagy csökkenteni az adóbevételeket, illetve kiadásokat. A törvényt kidolgozó pénzügyi tárca törvényi indoklásában azonban állítja, a fogalmak módosításával magasabb szintű jogbiztonságot eredményeznek. Azt, hogy az adott vállalkozó megfelelően határozta-e meg, ki minősül esetében hozzá közel álló személynek, avagy kapcsolt félnek, azt a Pénzügyőrség (FS) dönti el.

Megosztás