Utazzunk vagy költözzünk-e a munkahely miatt?
Annak ellenére, hogy a munkaügyi hivatalokban továbbra is hozzávetőleg 300 ezer állástalan személyt tartanak nyilván, a cégek több pozíciót képtelenek betölteni. A munkaközvetítő ügynökségek emberei úgy vélik: ennek az az oka, hogy a munkanélküliek nem hajlandóak a munka után máshová utazni vagy elköltözni, ami a világ más tájain bevett szokásnak számít. Egy szociológus azonban azt állítja: jelenleg erre nincs esélyük és okuk, mert az otthoni közeg feladása után sem nagyon javulna a szociális helyzetük, ráadásul a távollét a családi kötelékeiket is tönkretenné – írja a Pravda.sk, a Pravda napilap internetes portálja.
„Döntő többségüknek nincs kedve a munka miatt utazni vagy elköltözni“ – véli a HR Szövetség (HRA) elnöke, Luboš Sirota. Azt gondolja, ha az állam végre nem avatkozik be hatékonyan, akkor 2016-ban leáll a munkanélküliek számának csökkenése, megmarad a 9 százalék körüli állástalanság. Szerinte emiatt a vállalatok arra kényszerülnek, hogy Bulgáriából és Romániából hozzanak be munkaerőt. A szlovákiai állástalanok pedig inkább külföldön keresnek a hazainál jobb megélhetést. A szlovákiai bér többszöröséért ugyanis már szívesen utaznak akár 1 500 kilométert is Németországba vagy Nagy-Britanniába. „Erre az ördögi körre a szlovák államnak jelenleg nincs ellenszere" - mutatott rá Sirota.
A HR Szövetség által októberben készített felmérésből az is kiderül: az országos viszonylatban második legnagyobb munkanélküliséggel küszködő Besztercebánya megyében élők a legkevésbé hajlandóak munka után utazgatni - 71,5 százalékuk azt kerek-perec elutasította.
Monika Èambáliková, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) szociológusának kételyei támadtak a felmérés eredményei kapcsán. Arra figyelmeztet, hogy annak eredményei több fontos tényezőt nem vesznek figyelembe. Például azt, hogy az embereknek nincs mibe beköltözniük, valamint azt, hogy sokszor közlekedési eszközök sem állnak a rendelkezésükre, s az ingázgatással csak olyan alacsony bért kapnának, amiből a költségeik levonása után alig maradna, ráadásul családi kötelékeik is fellazulnának. „Eközben éppen az állásközvetítő ügynökségek azok, amelyek bírálóan szólnak arról, hogy Szlovákiában túl gyors ütemben emelkedik a minimálbér, és a munkáltatók szempontjából szigorodott a Munka Törvénykönyve“ - említi Èambáliková.
A szlovákiai átlagpolgár legfeljebb havi 50 eurót hajlandó útiköltségre áldozni. A válaszadók egyötöde azt felelte, hogy az utazgatást „anyagilag nem engedheti meg magának“. Sirota ebből arra következtet, hogy sok munkanélkülinek valójában van is munkája. A szociális támogatásokból, megbízási szerződés alapján végzett, vagy különféle alkalmi munkákból, esetleg a kertjük terményeinek értékesítéséből befolyó bevételek együttesen vélhetően többre rúgnak, mint amit munkaviszonyba lépve, az útiköltségeik levonása után keresnének.
A szociológusnő úgy látja: az ügynökségek azért készítették el a felmérést, mert az állástalanokat egy olyan célcsoportnak tartják, akiken előnyösen tollasodhatnak. Főként a munkaügyi tárca legújabb szándékával összhangban, amely a munkanélküliséggel kapcsolatos problémák megoldása terén akar együttműködni velük. „Saját vállalkozásuk, ténykedésük számára megfelelő, nagy térre figyeltek fel“ – véli a szakember. Azt ajánlja nekik, hogy az emberek kizsákmányolása és annak ellenőrzése helyett, hogy „a megélhetésük érdekében a szomszédaiknak véletlenül nem adtak-e el pár hazai paradicsomot“, azon igyekeznének, hogy elfogadható módon segítsenek nekik.
A HR Szövetség beismeri: az utazás elvetésének döntését a bérlakások hiánya is indokolja. A lakáskezelő alapnál jelenleg hozzávetőleg 50 ezer bérlakást tartanak nyilván, ami alig 5 százaléknyi arányt jelent. Míg Ausztriában ez 40, Svájcban pedig 50 százalék. Aki pedig eladja a rimaszombati családi házát, annak árából a jelenlegi ingatlanárak mellett Pozsonyban nem tud lakást venni. „Az elérhető bérlakások építése jelentős mértékben elmarad. Sok ember nem akar munkásszállókban lakni, a magánlakások bérlése pedig számukra szinte megfizethetetlen. Emiatt inkább odahaza maradnak, és támogatásokat szednek fel“ – állítja a HR Szövetség egyik elnökségi tagja, Peter Dosedla.
A jelenlegi kormány a bérlakás-fejlesztést 2012-ben belefoglalta a saját programnyilatkozatába. Tavaly hozzávetőleg 2 000 épült, érdeklődés mutatkozott azonban további 5 000 bérlakás iránt is. Idén azokra 20 millió eurót különített el a költségvetés. A 20 lakásos bérház építése 1 millió euróba kerül. A kormány bejelentette: a nagyobb munkanélküliséggel küszködő térségekben azok építési költségeinek 55- 85 százalékát kapják meg állami támogatásként. Az összeg hiányzó részét a településeknek kamatmentesen az Állami Lakáskezelő Alaptól (ŠFRB) kell majd kérniük. A helyzeten javítana, ha az ilyen lakásokat nem csupán a köz-, hanem a magánszférában tevékeny cégek sokasága is kínálhatná. Azok viszont a felépített lakásaikat inkább azonnal eladnák, és nem hajlandóak megvárni, hogy költségeik 15–20 éven belül megtérüljenek.
A már jóváhagyott foglalkoztatottsági szolgáltatásokról szóló törvény 2016 januárjától némileg könnyíthetne a munka után utazgatók helyzetén. Abba ugyanis belefoglalták a mobilitási juttatást. „Annak, aki akár csak ideiglenesen legalább 70 kilométernyi távolságra utazik, az állam legfeljebb fél évig, havi 250 eurós összegben kifizeti a lakásköltségei 80 százalékát“ – említi a munkaügyi tárca államtitkára, Branislav Ondruš. Úgy véli, ez a támogatás 2016-ban közel 800 kérvényező költözésében segítene.
