Új titkokat tárt fel a dodó csontvázának vizsgálata

A dodó Mauritius szigetén őshonos, röpképtelen, egy méter magas madár volt. 1693-ra halt ki, kevesebb, mint egy évszázaddal azt követően, hogy a hollandok 1598-ban felfedezték a szigetet. Pusztulását a tengerészek által véletlenül vagy szándékosan behurcolt patkányok és disznók idézték elő.

A hatalmas madár valójában egyfajta galamb volt. „Koponyája olyan nagy, csőre olyan robusztus, hogy érthető, a legkorábbi természettudósok miért hitték a keselyűk vagy más ragadozó madarak rokonának” – magyarázza Hanneke Meijer a vizsgálat társszerzője.

Hírneve és ama tény ellenére, hogy a dokumentált emberi történelem folyamán még életben volt, meglepően keveset tudunk anatómiájáról és biológiájáról. „Kihalása akkor következett be, amikor az ember még nem ismerte a kipusztulás fogalmát, az általunk ismert tudomány még gyerekcipőben járt – mondja Leon Claessens, a vizsgálat vezetője. "Mindez magában foglalja, hogy senki sem próbált példányokat begyűjteni vagy részletesen tanulmányozni a madarat"

Ezért a kutatók szemügyre vették a dodó egyetlen egyedétől származó teljesen ép csontvázát a mauritiusi természettudományi múzeumban. (Az összes többi dodócsontváz több madár kompozitja.) A vizsgált csontvázat Etienne Thirioux amatőr természettudós találta meg a Le Pouce hegynél 1903-ban, mostanáig nem is igen tanulmányozták.

A kutatók lézerszkennerrel 3D-s digitális modellt készítettek róla, majd végigpásztáztak egy másikat is, amelyet Thirioux készített. Eme utóbbi két vagy több csontváz kompozitja és egy dél-afrikai múzeumban őrzik.

„Kiderült, hogy a vizsgált dodó anatómiája korábban nem volt részletesen leírva. Eddig ismeretlen csontokat fedeztünk fel” – magyarázza. A csontvázak korábban ismeretlen dodócsontokat, többek között térdkalácsokat is felöleltek. A teljes példány emellett a madár eredeti arányait is megőrizte, amelyet a több madár csontjából felépítettek nem.

A kutatók a vizsgálatok révén korábban ismeretlen részletességgel tudták rekonstruálni, hogyan járt, mozgott és élt a madár. Claessens szerint az újonnan felfedezett térd- és bokacsontokból sok mindent kideríthetnek mozgásáról, és az izomerőről is. Arra is fény derült, hogy mellcsontján nem volt taraj, ami a vele közeli rokonságban álló, röpképtelen Rodrigues solitaire galambnál megvolt. Eme utóbbiról tudják, hogy sokat használta szárnyait harcban. Mindez azt sugallja, hogy a dodók kevesebbet harcoltak egymással, mint rokonaik.

A dodó kisebb testű ősei mintegy 8 millió éve repülhettek Mauritiusra. A geológusok szerint ekkor született a vulkáni sziget. A szigeteken élő állatok gyakran gigantikus méretűre nőnek, amikor nem a kontinensen jellemző versengéssel szembesülnek. A kutatók szerint a dodó őseihez képest legalább négyszeresére növelte testtömegét, de az is lehet, hogy nyolcszorosára. „Amennyiben erre 8 millió vagy kevesebb éve került sor, akkor igen gyors változásról beszélünk. Felvetül a kérdés, hogyan fejlődött volna a későbbiekben a madár, ha az ember nem szól bele sorsának alakulásába” – magyarázza.

A későbbiekben szeretnék megvizsgálni, hogyan működhettek lenyűgözően robusztus koponyájának állkapocsizmai. Claessens úgy véli, valószínűleg nagyon kemény magvakat fogyasztott, de az is lehet, hogy rákokkal táplálkozott - tájékoztatott a Híradó.hu portál.