Túlfogyasztás Világnapja: már kifacsartuk a Földünket
Idén minden eddiginél korábban, már augusztus 1-jén elérkezett a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használta el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson.
A Global Footprint Network adatai szerint idén augusztus 1-jén lépjük át azt a dátumot, amikor az emberiség fogyasztása túllépi azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni. Tavaly ez a nap egy nappal később, augusztus 2-án jött el, 1970-ben viszont még csak december 23-án értük el a túlfogyasztás határát.
Ez a dátum – amely 1997-ben még szeptember végére esett, ma pedig az eddigi legkorábbi időpontra – szimbolikus: azt a hatalmas nyomást jelképezi, amelyet az emberiség, illetve az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémájára gyakorol. A jelenlegi statisztikák szerint olyan rohamos fogyasztással élünk, mintha 1,7 Föld állna a rendelkezésünkre. Ha a világ teljes lakossága úgy élne, mint a kanadaiak, akkor már március 18-án eljönne a Túlfogyasztás Világnapja, Németország esetén ez a nap május 2-án jönne el, Kínában pedig június 15-én. Tavaly Luxemburg volt a rekorder, idén azonban Katar megelőzte: ha az egész emberiség olyan életmódot folytatna, mint a katariak, akkor már február 9-én elérnénk a Túlfogyasztás Világnapját. Magyarországon és Szlovákiában is jóval túllépjük az ideális fogyasztási szintet, hiszen ha az egész világ úgy élne, mint hazánkban, akkor közel kettő (1,92) Földre lenne szükségünk, és már június 20-án eljönne a Túlfogyasztás Világnapja. A legkisebb ökológiai lábnyom olyan országokban mutatható ki, mint például Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea.
Mit tehetünk?
Ez a fogyasztási szint nyilván nem tartható fenn sokáig, érezzük is alaposan, hogy közel a természetanya büntetése. Társadalmunk, jólétünk és gazdaságunk azokra a szolgáltatásokra épül, amelyeket csak egészséges ökoszisztémák tudnak nyújtani. Természeti környezetünk azonban degradálódik, sőt, össze is omolhat. A Túlfogyasztás Világnapja egy fontos mementó, hogy a javulás érdekében sürgős lépéseket kell tennie az egész világnak, beleértve az országokat és az embereket is.
Pazarló társadalomban élünk, nem vigyázunk földünkre, vizeinkre, vadvilágunkra. Túlfogyasztók vagyunk, úgy járunk a szupermarketbe, mint hívő a templomba. Az eredmény: elképesztő mennyiségű hulladék, amely már nem szerves és egyértelműen gondot okoz. Nagy kérdés az, hogy mit tehetünk átlagemberként, fogyasztóként, szolgáltatás élvezőként az ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében. Kulmon Angelika, a Zoboralján élő szakember, a Zöldebb Zoboralja projekt menedzsere szerint jelentős mértékben szükségünk van a zöld infrastruktúra ismereteinek folyamatos elsajátítására, a zöld gondolkodású közösségek kialakítására és erősítésére.
A tájépítész kiemelte, nagy szükségünk van a környezettudatos életmódra, rendíthetetlenül ártunk a természetnek, kiemelten az óceánok és vizek élővilágának a pazarló, gyilkos fogyasztói életvitelünkkel. Gondolkozzunk el azon, mennyi szemetet, hulladékot termelünk ki egy nap alatt. Mennyi műanyag pohár, tányér, evőeszköz végzi a szintén műanyag szemeteszsákban egy-egy fesztivál vagy falunap ideje alatt. Nézzünk körül otthonunkban: műanyag palackok, eldobható pelenkák, női higiénia termékek, kozmetikumok, élelmiszercsomagok, nejlonzacskók garmadája végzi a szemetesben egy-egy nap végére.
Cseréljük le a mikroműanyagot
„A háztartások hihetetlen mennyiségű szemetet termelnek ki. A fogyasztói társadalomnak az az ismérve, hogy mindent viszünk, amit nyújtanak. Nem gondolkodunk és nem élünk tudatosan – magyarázza a tájépítész. "Összeszedettebben kellene gondolkodni a kozmetikumoknál, az élelmiszereknél is. Szerencsére sokan rálépnek a környezettudatosság útjára, nagy igény mutatkozik például a csomagolásmentes boltokra. Létezik már a csapolt kozmetikum is, amely kilencven vagy akár száz százalékban is lebomlik” – teszi hozzá Kulmon Angelika, aki úgy véli, a mikroműanyag termékek lebomlóvá való cseréje adekváttá tenné a kérdés egy részének megválaszolását.
„A lebomlás ebben az esetben annyit jelent, hogy ezek a használati eszközök természetes anyagokból – kukoricakeményítőből, burgonyakeményítőből, cukornádból, búzakorpából – készülnek, mindenféle kémiai anyag vagy kiegészítő nélkül. Ezért is komposztálhatóak. Energiatakarékosság szempontjából figyelembe kell venni a gyártási folyamat igényességét is. A búzakorpás tányérok például mezőgazdasági melléktermékként készülnek. Figyelembe kell venni, hogy ezek a termékek nem tartalmaznak kémiai anyagokat, ez releváns az ember egészsége szempontjából. A természetnek is jók, mert nem maradnak meg több száz évig. A búzakorpa termékek körülbelül egy hónap alatt bomlanak le, a cukornádas és a PLA termékek három négy hónap alatt, attól függ, hogyan vannak komposztálva.“
Pazarolunk?
A WWF Global szerint apró dolgokkal is sokat tehetnénk ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében. Energiatakarékosság szempontjából a legjobb tanácsot mindig próbálták belénk verni: kapcsoljuk le a villanyt ott, ahol nem szükséges a használata. Használjunk LED izzókat, amelyek használata a hagyományos energiatakarékos izzókhoz képest is harmadannyi CO2 kibocsátással jár, ráadásul várható élettartama háromszor hosszabb, így pénztárcánkat is kíméljük.
A legnagyobb pazarlás talán a vásárlás terén érvényes. A szakemberek tanácsai szerint élelmiszerből csak annyit vegyünk, amennyit valóban elfogyasztunk, használati cikkeinket pedig nem kell rögtön újra cserélni azért, mert megjelent egy újabb modell. A közlekedésben preferáljuk a kerékpározást, gyaloglást vagy a tömegközlekedést! Vásárláskor ne kérjünk műanyagzacskót, hanem vigyünk magunkkal vászonszatyrot vagy hátizsákot, és lehetőség szerint válasszuk az olyan termékeket, amelyek nem csomagoltak, vagy csomagolásuk újrahasznosítható! Fogmosás, borotválkozás és mosogatás közben ne folyassuk feleslegesen a vizet, a papírral pedig bánjunk takarékosan.
Gyerekcipőben járunk
Kulmon Angelika szerint nálunk még gyerekcipőben jár az ökologikus gondolkodásra való ráébredés, de az emberek gyorsan eszmélnek. Sok ökogondolkodású, fenntartható életstílust bevezető ember van.
Egy fecske nem csinál nyarat, mondhatnánk, de ha most te is körül nézel az otthonodban és egy kupacra gyűjtöd a mikroműanyag hulladékot, amit egy napi fogyasztásoddal kitermelsz, garantálom, hogy elborzadsz majd, és a legközelebbi bevásárláshoz már textilszatyrot viszel, valamint biztos nem szakítod le a huszadik nejlon zacskót. Ez is egy kis lépés.
