Traktoros tüntetés: „Nem pénzt, hanem egyenlő feltételeket akarunk”

A mai megmozdulás egyik szervezője az Élő Vidék kezdeményezés, amelynek Ön is a tagja. Mit kell tudnunk a szervezetükről?

Az Élő Vidék kezdeményezés egy pártoktól teljesen független társulás, amely a csallóközi gazdák hangját szeretné hallatni. A múltkori tüntetésnek folytatásaként kell felfogni a mai megmozdulásunkat.

A csallóközi gazdák körében mely folyamatok váltották ki a legnagyobb elégedetlenséget?  

Az idén megváltoztatták a földhasználatról szóló törvényt. A legnagyobb vita így a pótföldek szabályozásának megváltoztatása körül robbant ki. Az egész probléma onnan ered, hogy nálunk a parcellák elaprózódottak, sok esetben több résztulajdonnal, és ha a földhasználatnál 1992-ben nem vezették volna be a pótföldek intézményét, akkor ez a növénytermesztés elaprózódásához vezetett volna – ami, versenyképességi kérdése az agráriumnak.

A pótföldeket akkor a földhivatali végzések legalizálták, amelyeknek hatályát a földrendezés befejeztéig adták. Akkor azzal számoltak, hogy öt éven belül az egész országban földrendezést hajtanak végre, a realitás viszont az, hogy eltelt 25 év, és az ország katasztereinek mindössze 12 százalékában történt meg a földrendezés.

Miben hoz mást az új törvénymódosítás?

Az új rendelet szerint újra kellene hitelesíteni a végzéseket, tehát azokat, amelyeknek a hatálya eredetileg az adott kataszterben történő földrendezésig szól. Ez így szerintem a jogbiztonság kereteit veszélyezteti. De nemcsak a törvénymódosítás szellemiségével van gond, hanem a törvényhez kiadott magyarázat szerint ez a gazdákra felesleges és sokszor teljesíthetetlen feltételeket rak. A korábbi tüntetésünkkel azt szerettük volna elérni, hogy gyorsítsák meg a földrendezés folyamatát, illetve, hogy maradjanak hatályban a 92 óta kiadott végzések a pótföldek használatáról.

Sóki György nyékvárkonyi gazda

Sikerült valamilyen konkrét eredményt elérni az első tüntetés után, vagy a minisztérium teljesen ignorálta a követeléseiket?

Felemás eredményt értünk el. Egy tárgyalást szerettünk volna elérni a miniszter asszonnyal, de amikor a követeléseinket elvittük, ő nem volt jelen az átvételnél, és – az agrárkamarai közvetítés ellenére – a mai napig nem érezte kényszerét, hogy egy asztalhoz üljön velünk. Azért szerettünk volna tárgyalni a miniszter asszonnyal, hogy kifejthessük az elégedetlenségünk okát, illetve közösen megoldást találjunk rá.

A követeléseinkben nehezményeztük azt is, hogy a kisebbségi résztulajdonosok számára tulajdonképp lehetetlenné tették földjeik használatba vételét. Ebben a kérdésben viszont elértük, hogy a parlament nagy többséggel módosította ezt a passzus, tehát a kisebbségi földtulajdonos is kiméretheti a földjét pótföldként.

Ezt sikerként könyvelik el?

Igen, legalább a parlamenti képviselők meghallották a hangunkat, de itt sem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen a kisebbségi résztulajdonosok földhasználatát feltételekhez kötötték – speciális növények termesztéséhez vagy állattenyésztés bővítéséhez. Ez azért is furcsa, mert a tulajdon használatának kérdését ágazati politikai célok elérésének szolgálatába állították, ami jogilag szerintem szintén aggályos.

Ezek szerint az eredeti célok maradtak, illetve a maffiabotrány kirobbanásával kiegészültek további pontokkal. Ilyen például a Állami Földalap bérbeadási gyakorlata, a fiatal gazdák földhöz jutásának megteremtése, illetve az agrárdotációk körüli botrányok kivizsgálása és a rendszer átláthatóvá tétele.

Valóban, a céljaink nem változtak. Hangsúlyozni szeretném, hogy a korrupciós vádak megfogalmazásával sikerült a gazdatársadalomban egy összefogást elindítani. Tehát elkezd működni az, aminek már régóta működnie kellene. Nekünk, csallóközi gazdáknak sikerült összefogni, közös platformra jutni a kelet-szlovákiai, közép-szlovákiai vagy akár az árvai gazdákkal.

Segített benne a kamara?

Nem, a kamara nem vett részt ebben a folyamatban. Mi, gazdák felvettük egymással a kapcsolatot, voltak egyeztetések, többször találkoztunk, ahol sikerült közös álláspontot kialakítani.

Valójában egy sztrájkbizottságot hoztak létre?

Nevezzük inkább közös platformnak, amelynek a csallóközi gazdák társulása – az Élő Vidék kezdeményezés – teljes jogú, szerves része.

A követeléseket vizsgálva vannak olyan pontok, amelyeknek megoldására elég nehéz lesz megtalálni a közös álláspontot az agrárium jelenlegi vezetőivel. Vegyük például a fiatal gazdák földhöz jutásának segítését!

A mindenkori kormányzatnak vannak eszközei, hogy a kezdő vállalkozók, de a kisebb gazdaságok földhöz jutását elősegítse a földalapon keresztül. Sajnos érthetetlen számunkra, hogy az alap – és itt nem akarok találgatni, hogy politikai vagy más meggondolásból – a nagyokat, az oligarchákat, a tőkebefektetőket, vagy akár a külföldi vállalkozásokat helyezi előtérbe.

Az alap gyakorlata azért álságos, mert döntéseiket azzal indokolják ugyan, hogy a hatékony vállalatokat akarják támogatni, viszont végre tudatosítani kellene, hogy a kisebb gazdák is tudnak hatékonyan termelni. Ráadásul sokkal jobban hajlandók azokat a közfunkciókat – foglalkoztatás, környezetvédelem, tájgazdálkodás – ellátni, amit a társadalom joggal megkövetel tőlünk.

A mai tüntetésnek milyen célokkal vágnak neki?

A fő pont továbbra is a földhasználat megoldása. Ez a prioritás, a többi pontban – mivel ezek rendszerszintű megoldásokat igényelnek – azt szeretnénk elérni, hogy elinduljon egy tárgyalási folyamat. Ezek a megoldatlan problémák már lassan harminc éve itt lógnak, és jó volna, ha az agrárpolitika a problémák megoldásába végre belevenné azokat is, akiket ez legjobban érint.

A gazdatársadalom eléggé konzervatív, nehezen mozdítható. Nehéz volt meggyőzni a csallóközi gazdákat, hogy itt az ideje elégedetlenségüknek hangot adni?

Egyáltalán nem. Azt hiszem, mindannyiunk átérzi azt, hogy a további létezésünkért, azért, hogy normálisan el tudjuk végezni a munkánkat, hallatni kell a hangunkat. Senkit sem kellett győzködni. Szinte mindenki az első szóra egyetértett a mai akciónkkal. Azt viszont nagyon erőteljesen ki szeretném hangsúlyozni: a gazdák ma nem több pénzt kérnek, hanem megfelelő és egyforma feltételeket a gazdálkodásra, hogy tisztességgel el tudjuk végezni a feladatainkat.

Ön szerint ki lehet a tüntetéssel mozdítani az agrárminisztériumot a komfortzónájából?

Szerintem igen, mert a miniszter asszonynak észre kell vennie, hogy az ország egész gazdatársadalma kifejezi elégedetlenségét, és erre egy felelős politikusnak reagálnia kell. A médiákban jól mutatnak a magyarázatok, hogy mi mindent tesznek, de senki nem figyel arra, hogy ez által mennyire növekedtek az adminisztratív terheink, hogyan lehetetleníti el a munkánkat a szabályzók szövevénye. Meg kell keresnie a megoldásokat, aminek az az egyetlen útja, hogy végre leül velünk tárgyalni.