Sztrecsnó alatt áll a bál: a felsővisnyói alagút lesz Érsek Árpád Waterlooja?
Immár biztos, hogy a D1-es autópálya vonalán fekvő Felsővisnyói (Višňové) alagút építője befejezte. Csupán az a kérdés, hogy kölcsönös megegyezés születik a távozásukról, vagy kitör a totális háború a minisztérium és a Salini Impregilo-Dúha szlovák-olasz konzorcium között.
A Litvailló és Rutka (Lietavská Lúčka-Dubná Skala-Vrútky) közötti útvonal lesz technikailag és pénzügyileg az egyik legigényesebb autópálya szakasz, hiszen magába foglalja az eddigi leghosszabb alagutat, a maga 7,5 kilométerével. Mindez potom 409 millió euróba fog kerülni ÁFA nélkül.
A Nemzeti Autópálya Társaság, az építési felügyelőség, illetve az építő cég között már amúgy is feszült volt a viszony és ez a karácsonyi ünnepek alatt az építkezés leállításáig csak tovább fajult. Január 2-án a szállító éleshangú levelet írt az építés felügyeletének, amelyben jelezték, hogy az alvállalkozók abbahagyták a munkát, és kérik a fizetnivalók átutalását.
Ez amolyan válasz volt Érsek Árpád és Peter Pellegrini médiában nyújtott előadására, amikor is helikopterrel érkeztek meg az építkezés helyszínére, és az újságírók előtt kritizálták a munkavégzés lassúságát, az építtető konzorciumot pedig a megbízási szerződés felmondásával fenyegették. Akkor a kormányfő februárig adott ultimátumot azzal, hogy vagy felgyorsítják a munkálatokat, vagy felmondják a szerződést.
A konzorcium szerint ezek a fenyegetések oda vezettek, hogy az alvállalkozóik, mintegy 22-en megijedtek. Így egyesek otthagyták az építkezést, míg mások a munkák leállításával fenyegetőznek és kérik az átutalásokat.
Éppen ezért a Salini Impregilo-Dúha a szerződés módosítását kéri, elsősorban az átutalások gyorsítását, és egy pótlólagos kompenzációt, hogy meg tudja győzni az alvállalkozókat arról: ebben az ügyletben – a kormányfő fellépése ellenére – sincs pénzügyi és politikai kockázat.
Salini szerint a Nemzeti Autópálya Társaság megsérti a szerződésben foglalt kötelezettségeit akkor is, amikor nem működik együtt kellőképpen az építkezés megvalósításánál, fenntartja, sőt gátolja az építkezési munkálatokat. Az építési felügyelő nem professzionálisan áll a kérdéshez, és ő is felelős a késésért.
Salini ezen felül az Autópálya Társaság szemére veti, hogy nem a szerződés szerint utalják át a pénzt, és olyan feltételeket támasztanak irányukba, amelyek a szerződés elfogadhatatlan és helytelen interpretációjából származnak.
A konzorcium szerint az Autópálya Társaság olyan helyzetet teremtett, amelynek komoly következményei lesznek. Ezért rögtön le is állították a munkálatokat.
Az építkezés felügyelője erre már másnap reagált, és azzal vádolta a konzorciumot, hogy kifogásaival próbálja magyarázni a folyamatos kudarcait. Az Autópálya Társaság szerint a konzorcium pénzügyi igényei nincsenek megfelelően alátámasztva, és ezért utasítja el a felügyelet. Viszont a társaság szerint ezt a konzorcium mégsem tudta a mai napig benyújtani.
Láthatóan az előkészítésnél is hibák csúszhattak be, hiszen az egyik vitapont egy híd költségeinek megtérítése, amelyet az altalaj instabilitása miatt kellett áttervezni. A két álláspont között röpke 80 millió euró a különbség, ami már érezhető az építők pénztárcáján.
Jelenleg a konzorcium szerződésének felmondása azzal fenyeget, hogy a következő építő vállalat kiválasztását és megbízását gátolni fogja a háttérben folyó bírósági eljárás. A konzorcium akár ideiglenes intézkedés bevezetését is kérheti, amely több évre felfüggeszti a további építkezést. Ezt pedig már a Számvevőszék is veszélyként értékelte, mert ha azt 2022‑nél tovább húzzuk, akkor Szlovákia elveszítheti a beruházás EU‑s forrásokból való finanszírozását.
