Szlovákiában nem akarnak munka után utazni, elköltözni

Csökken a mobilitás

A munka utáni utazás iránti hajlandóság a 2017-es év végén évközi viszonylatban 5 százalékponttal 56,7 százalékra csökkent. Hasonlóan alakult a helyzet a munka utáni elköltözés terén is. Azoknak a munkanélkülieknek az aránya, akik állás miatt akár lakhelyet is változtatnának, 7 százalékponttal a jelenlegi 23 százalékra csökkent.

Bár a munkanélküliek több mint fele azt állítja, hogy hajlandóak lennének ingázni, ám a valóságban nagyon alacsony a mobilitásuk. Több mint 60 százalékuk ugyanis az ilyen jellegű utazásara legfeljebb havi 50 eurót hajlandó költeni. A napi költségeikre átszámítva tehát egy-egy nap legfeljebb 2,50 eurót hajlandók költeni az oda- és visszaútra. Ennyi pénzért azonban még Szencről Pozsonyba sem lehet eljutni“ – figyelmeztet a HR Aliancia alelnöke, Jana Mesárová.

A költözésre hajlandó emberek azonban inkább külföld felé veszik az irányt. Ott ugyanis jóval többet kereshetnek, mint Szlovákiában. Emiatt egyre nehezebb munkaerőt szerezni a magasabb munkanélküliséggel rendelkező térségekből. E gonddal elsősorban a Nyugat-Szlovákiában és a Vágmentén (Považie) működő cégek küszködnek.

Eltűnik a motiváció

Nagy általánosságban elmondható, hogy az ilyen jellegű mobilitás a nők esetében alacsonyabb, s az idősebbek kevésbé hajlandók mozdulni, mint a fiatalabbak. „A nők megszokták, hogy inkább odahaza, a családjuk közelében maradnak. Egy-egy hétre korábban is inkább a férfiak távoztak munka után, s ez mindmáig nem változott. Az idősebbek sem szívesen válnak meg a már megszokott környezetüktől azért, hogy másutt új életet kezdjenek. Az önálló életre vágyó fiatalok esetében azonban éppen ennek az ellenkezője igaz“ – mondta el Mesárová.

A jelenlegi állástalanok gyakran érzik azt, hogy a mostani piaci helyzetben nem szükségszerű munka után utazniuk. Emiatt jelentős mértékben csökkent az Eperjes (Prešov) megyében élők mobilitása, de a pozsonyiak sem akarnak munka után utazgatni, illetve naponta ingázni, mert tudják azt, hogy térségükben minimális a munkanélküliség mértéke.

Kivételt már huzamosabb ideje a Nyitra megyében élők képeznek, akik esetében az efféle mobilitása átlagon felüli maradt. „E tendencia tapasztalataink szerint elsősorban a magyar nemzetiségű polgárok miatt érvényesül. Számukra ugyanis természetes az, hogy további olyan térségekbe utazzanak, ahol magyarul beszélnek, illetve nekik az sem jelent problémát, hogy Magyarországra járjanak át dolgozni“ – magyarázta Jana Mesárová.

Nem számít csodaszernek az állami támogatás

A munkanélküliek költözés iránti hajlandóságát némileg növelheti az e célra nyújtandó állami támogatás, amely összege egyénenként 4 000 euró lehet. Az eredmények azt mutatják, hogy az állami hozzájárulás pozitívan befolyásolhatja ezt a hajlandóságot. A 4 000 eurónak köszönhetően ugyanis több mint 10 százalékponttal nőtt az érintett személyek hajlandósága.

Az összegnek köszönhetően az állástalanok közel egyharmada akár elköltözni is hajlandó lenne. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a fiatalok élnének. Tehát leszögezhető: a költözködés állam részéről történő támogatása sem minősül csodaszernek, s az a munkaerő-hiánnyal kapcsolatos problémákat jelentős mértékben nem oldja meg. A fiatalok mobilitásra gyakorolt hatása nem bizonyul alapvető jelentőségünek. Ezért a cégeknek egyre nagyobb mértékben kell majd a külföldi dolgozókra támaszkodniuk. Nélkülük ugyanis el kell utasítaniuk bizonyos megrendeléseket, ami senkinek sem válik majd a javára“ – tette hozzá a HR Aliancia egyik elnökségi tagja, Peter Dosedla.