Szlovák árstop helyett
Tudjuk, Szlovákiában a száguldó infláció idején is minden másként történik, mint a környező országokban. Így van ez az árszabályozással is, amely elmaradt, vagyis a hivatalos kommunikáció szerint részben megtörtént. A piaci folyamatok védelmének leple alatt bizonyos csoportok tovább gazdagodnak, miközben a lakosság nagy része egyre komolyabb anyagi gondokkal küzd.
Ahogy jeleztük, nem úgy mennek a dolgok, mint a legtöbb környező országban. Samuel Vlčan (OĽaNO) mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter még márciusban nyilatkozatot írt alá a szlovákiai kereskedők képviselőivel az alapvető élelmiszerek árstabilitásáról. Ezek szerint a kiválasztott tételek korábban alkalmazott árrését nem növelhetik az élelmiszerláncok. Már akkor megírtuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az adott termékek nem drágulnak tovább, hanem azt, hogy a további nyereségről lemondanak a kereskedelmi láncok.
Magyarul, igazából semmit sem jelentett a kereskedők nyilatkozata a piaci versenyben, mert a gazdasági szereplők jelentős részének egyébként sem volt érdeke, hogy ezeken a termékeken extraprofitot realizáljon. Hogy miért? Azért, mert éppen olyan termékekről van szó, amelyekért a vásárlók leginkább betérnek a nagy üzletláncokba. E termékek mellett pedig sok más dolgot is vásárolnak, amin viszont a kereskedő többet nyerhet, hát miért ne ment volna bele márciusban az egyezségbe?
Sertéssonka, bontott csirke, sertésvirsli, fehér kifli, gyümölcsjoghurt, kenyér, vaj, csirkemell, sajt, M méretű tyúktojás, sertéskaraj, tartós félzsíros tej és búzaliszt szerepelt a listán, a száraz szalámi és a tejszín végül nem került rá.
Négy hónappal később azt is tudjuk, a kormány marketingjében is gyakran árszabályozásként emlegetett intézkedés igazából nem sokat segített az embereken. Sőt, azt is mondhatjuk, nem volt több puszta kommunikációs megoldásnál, amire az egyik parlamenten kívüli ellenzéki politikus, Alojz Hlina nagy népszerűségnek örvendő videóban fel is hívta a figyelmet.
Azt azért látnunk kell, a több politikai alakulatot megjárt Hlina ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és kimutatta, hogy az elmúlt hónapokban 16 százalékkal növekedett az említett termékek ára.
Azoké, amelyek árának stabilitását a minisztérium és a kereskedők megállapodása garantálta. Ez pedig meghaladja az átlagos infláció ütemét is, körülbelül ott mozog, ahol az élelmiszerek árának évközi emelkedése. És erre elegendő volt 4 hónap.
Nézzük a számokat. A csirkemell esetében akár 30 százalékos emelkedést is tapasztalhatunk, de hasonlóan magas a növekedés a vajnál is. Tegyük hozzá, mindez nem meglepő, hiszen júniusban megjelent egy összehasonlítás, amely szerint a V4-es tagállamok közül Szlovákiában a legdrágábbak az élelmiszerek.
Még a jóval magasabb életszínvonalon élő cseheknek is 16 százalékkal, a Magyarországon élőknek 20 és a lengyeleknek 30 százalékkal kell kevesebbet költeniük élelmiszerre, mint Szlovákia lakosságának. Egyszerűen olcsóbbak az élelmiszereik. Az elemzők azért hozzáteszik, a minőség nem minden esetben kifogástalan a lengyel termékek esetében, de azt is tudjuk, ez az olcsóbb szlovák áruknál is így van. Sőt, nem csak az olcsóbbak esetében.
Mit tesz ilyenkor a kormány? Elsősorban hallgat a gondokról, és otromba belső cirkuszmutatványokkal szórakoztatja azokat, akiket még érdekel az egyszerű emberek és a liberális színtársulat közös produkciója. Hétről hétre jön egy új ígéret, aztán valamilyen egyszeri, nem átfogó megoldási javaslat a kiválasztott csoportoknak.
Eközben a társadalmi feszültség tovább növekszik. Ezt pedig az táplálja, hogy az üzemanyagok és az élelmiszerek elrugaszkodott árát nem is akarja megfékezni a kormányzat.
Az árregulációról a kormányfőnek legfeljebb jóindulattal nevezhető Eduard Heger már egy hónappal ezelőtt kimondta, nem opció. Ezzel felmondta a leckét, amit a neoliberális közgazdaság minden képviselője hangosan szaval, közben azonban közgazdászként jómagam is felteszem a kérdést, akkor milyen rövidtávú megoldás létezik? Mit tud kínálni a kormány ebben a helyzetben?
A honi politikai elit képtelen a kreatív gondolkodásra, legfeljebb a sárdobálás és a Robert Ficóval való ijesztgetés megy nekik, de a pénzügyminiszter már Orbán Viktorral is megfenyegette a szlovákokat, konkrétan az újságírókat. Pedig sokáig úgy tűnt, tanulni szeretne valamit Közép-Európa jelenlegi elsőszámú politikusától, aki minisztereivel együtt éppen a megoldások keresésében nőtt Európa jelentős része fölé. Pedig a magyar helyzet sem egyszerű. Az árstop és az ársapka sérti az üzleti érdekszféra bizonyos részét, nem is ért vele egyet mindenki. Lehet persze kritizálni a magyar módszert, de kedves parlamenti és kormányzati képviselők, szívesen látnánk ötleteket, de még inkább megvalósítást, mert a türelem már fogyó cikk nálunk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
