Sokszínű, befogadó közösség volt az ősmagyaroké
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében honfoglalás kori és avarkori csontmaradványok alapján vizsgálják társadalmunk egykori szerkezetét, tagjainak genetikai állományát.
Új technológia érkezett az archeogenetika területére, amivel akár száz ősi minta együttes genetikai vizsgálatát is el lehet végezni – mondta el az M1 Minden tudás műsorában Mende Balázs Gusztáv, a régészeti intézet antropológusa.
Az eddig elvégzett kutatás alapjául 16 kárpát-medencei lelőhelyről származó 144 csontváz szolgált, ezek legnagyobb része a magyar honfoglalás korából származik. Egy kisebb, dél-alföldi, 7-9. századi csoport bevonásával az avar populációról is képet alkothattak.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy míg az avarok inkább a mai kelet-, dél-európai népességekre hasonlítottak, addig a honfoglalóknál nagyobb arányban voltak jelen a közép-, és észak-ázsiai mitokondriális anyai típusok” – fejtette ki Szécsényi-Nagy Anna, a régészeti intézet tudományos munkatársa.
Ez a megállapítás megerősíti azokat a feltevéseket, hogy a honfoglalók anyai ági genetikai öröksége nagyon heterogén. Jelenleg nincs ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit csupán egy adott régióból-népességből eredeztessük.
A 10. századi Kárpát-medencében a honfoglalók mobilis közösségeket alkothattak, temetőiket viszonylag rövid ideig használhatták, és ezek a közösségek egymással valószínűleg házasodás útján szoros kapcsolatot ápoltak – mondta el Szécsényi-Nagy Anna.
Összesen 111 leletből sikerült mitokondriális DNS-t izolálni, ezzel az anyai leszármazási vonalakat követhetik nyomon.
A vizsgálat célja a honfoglaló populáció, a kárpát-medencei 11. századi magyarság génállományának feltérképezése és a kapcsolatrendszerek megállapítása volt.
A DNS mintákat egyedi, molekuláris kódokkal jelölik, majd ezekből a mintákból DNS könyvtárak készülnek, hogy újgenerációs szekvenálással vizsgálják.
„A magyar törzsek nem egy egynemű társaság volt, hanem elég mobilis, könnyen befogadó közösség, aki számos további népelemet is, ahogy az az írott forrásokból is ismert, magába olvasztott, és így alkotott egy nagyon karakteres egységet” – foglalta össze Langó Péter régész.
