Románia lehet az eurózóna új tagállama?

Matus Tibor 2019. október 12., 17:04

Köztes-Európa dilemmája: bevezetni az eurót vagy sem? Szlovákia a nemzeti fejlettség fokmérőjeként, büszkeséggel tekint az euróra. Tény, hogy bizonyos gazdasági eredményt jelent a bevezetése, de a negatív hatásait senki sem vizsgálja. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Vándorgyűlésén jártunk, ahol megismerkedtünk a romániai gazdaság fejlődésével, és Románia új céljával, hogy az eurózóna tagjává váljon.

Bálint Csaba makrogazdasági elemző

Általában elmondható, hogy Közép-Kelet Európa államainak lakossága a gazdasági fejlettség alapján viszonyul az euró bevezetéséhez. A régió lakosságának 41 százaléka utasítja el határozottan az euró bevezetését, ez a szám Romániában csak 31 százalék. Románia lakosságának 61%-a át szeretne térni az euróra, ugyanerre a kérdésre a cseheknek csupán 13 százaléka ad határozott pozitív választ. Ez sok mindentől függ, hiszen a cseh gazdaság köszöni, megvan, és nem látja értelmét, hogy az euróval csökkentse a gazdaságpolitika mozgásterét. A román polgár véleménye is érthető, hiszen 52 százalékuk abban bízik, hogy a közös európai pénznem bevezetése jót tenne a gazdaságnak.

Persze ez nem menne egyik napról a másikra, a szakértők szerint Románia leghamarabb 2024-ben léphetne be az ERM-II rendszerbe, illetve a bankunióba, ami az euró előszobájának tekinthető. Tudatában vannak ennek az előnyeivel és a hátrányaival is. A vándorgyűlésen Bálint Csaba makrogazdasági elemző mutatta be, mik volnának ezek. Tudják, hogy jót tenne az árfolyamkockázatok kiküszöbölésének, a befektetők bizalma erősödne, a kamatok csökkennének, és nem utolsósorban geopolitikai stabilitást is adna a vámháborúk és nagyhatalmak egymásnak feszülése idején.

De látják azt is, hogy az alacsony kamatok a fogyasztást ösztönözhetik és az eladósodást. Erről Szlovákia is tudna mesélni. Ennek egyenes következménye, hogy tágra nyitná az export–import ollót, ami Románia esetében kockázati tényezőnek minősül, hiszen a folyó fizetési mérleg hiánya az idei évben az 5 százalékot is elérheti. Ez a 4-5 százalékos hiány Románia történelmében nem számít magasnak, de a régió országaiban ennyire sehol sem előzi meg a behozatal a kivitelt, inkább a fordítottja a jellemző.

Látják azt is, hogy az eurózónába való belépéssel az országnak fel kell adnia a szuverenitása egy részét. Az önálló monetáris és árfolyam-politika megszűnik. Negatív példa erre Olaszország bukdácsolása. Mivel nem tudja leértékelni a fizetőeszközét, a munkaerőpiac kerül nyomás alá a versenyképesség megőrzése érdekében. (Az ország vagy sokkolja a munkavállalóit, vagy eladósodik.) A leértékelés helyett a termelékenységet kell növelni, azaz ugyanannyi munkát sokkal kevesebb dolgozóval kell elvégezni, ez pedig akár elbocsátásokkal járhat.

Ahogy Bálint Csaba előadásában felvetette, az euró bevezetése a költségvetés számára is szigorú politikát feltételez. Jóval több súly telepszik a költségvetésre, mert jó időkben tartalékokat kell képezni. Márpedig a román költségvetés több éve 3 százalékos hiányt mutat, az eltelt jó időkben is, ezért valószínűsíthető, hogy a válsággal terhelt években ez a hiány magasabbra ugorhat. Főleg úgy, hogy a közelmúltban fogadták el a nyugdíjak többlépcsős, 35-40 százalékos emelését. Ez további terheket rak a költségvetésre, de az utóbbi években a gazdaság növekedésével a költségvetési bevételek is emelkedtek. El kell azt is mondani, hogy a költségvetési bevételek a GDP 35 százalékát sem haladták meg, ami jóval alacsonyabb, mint az EU-s, vagy akár a régiós átlag. Ez adóbeszedési nehézségekre, illetve a feketegazdaság jelenlétére utal.

Tény, hogy Románia magas növekedési potenciállal bír, de ez annak is betudható, hogy alacsony bázisról indult. Az utóbbi években pedig komoly utat tett meg. Románia gazdasági fejlettsége a vásárlói paritáson átszámolva már meghaladta az EU-s átlag 60%-át. Az idei román GDP túllépte a 200 milliárd eurót, ami egy főre átszámítva már több mint 10 ezer eurót jelent.

Exportja nem akkora arányú, mint a szomszédos országoké. A megtermelt értékeknek csak kétötöde megy exportra, ami azt is mutatja, hogy mégiscsak egy húszmilliós belső piacról van szó. Az export főleg az eurózónába irányul, Németország az elsődleges célpiac, az exportban az ipari termékek dominálnak, amely ágazat általában könnyen megérzi a ciklikus gazdasági változásokat.

A régiós országokhoz hasonlóan Románia gazdasága duálisnak tekinthető, azaz a multik jóval magasabb termelékenységgel bírnak, mint a hazai kis- és közepes vállalatok. Ám az egyik legnagyobb veszélyt a demográfiai folyamatok jelentik. Az országból mintegy 3-4,5 milliónyian távoztak a nyugati országokba. Ezek valós számát nehéz megbecsülni, de hivatalos adatként azt szokták feltüntetni, hogy a munkaképes korú lakosságnak közel 20%-a él egy másik európai országban, azaz minden ötödik munkaképes már nem Romániában dolgozik, és nem ott fizet adót. Közülük persze sokan utalnak haza pénzt. Mindenesetre a termékenységi ráta 1,6-1,7 körül mozog, így a romániai népesség is, mint az jellemző az egész Európára, fogyóban van.

Az egyik legnagyobb problémának a regionális egyenlőtlenségeket tartják, ahol a számok nagyon hasonlítanak Szlovákia adataihoz. Bukarest és agglomerációja az EU-s átlag 140%-át teljesíti, de vannak régiók, ahol a gazdasági teljesítmény nem éri el az uniós átlag 40 százalékát sem. Sajnos a magyarlakta vidékek sem tartoznak a gazdaságilag erős régiókhoz, a székely megyék a román átlag alatt teljesítenek. A régiók közül kiemelkedik Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, illetve Jászvásár és Constanca térsége.

Az euró bevezetése mindenképp politikai döntés, amivel lehet hangsúlyozni az Európához való csatlakozást. Persze ehhez még sok reformot kell megtenni, és a jelen helyzetben még a nominális feltételekkel is vannak nehézségek. A legtöbb szakértő mégis híve az euró bevezetésének, mert azt tartják, hogy nem is a közös valuta bevezetése a fontos, hanem az oda vezető út megtétele, amely normális mederbe terelheti a román gazdaságot.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/41. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS