2019. január 27., 13:43

Otthon ezt nem engedhetnék meg maguknak

A gazdákat tömörítő Mezőgazdászok Kezdeményezése a múlt hét pénteken, Nagykeszi határában a dán tulajdonú, nagy kapacitású sertésfarm előtt tartott tiltakozó megmozdulást. A gazdák szerettek volna rámutatni, milyen káros következményei vannak a koncentrált sertéstenyésztésnek.

nagykeszi
Galéria
+2 kép a galériában

A megmozdulás apropóját az adta, hogy november 29‑én a közeli Csicsó község ivóvízrendszerében mikrobiológiai fertőzést találtak. Ennek az egyik lehetséges okozójaként többen a nagykeszi sertéshizlaldát nevezték meg. A vízszolgáltatás problémáját sikerült megoldani, elsősorban klór hozzáadásával, de ez komoly terhet ró a vízművekre. Természetesen feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, s az ügyben a rendőrség nyomoz.

Patrik Magdoško, a megmozdulás vezérszónoka ezért is próbálta felhívni a figyelmet a koncentrált sertéstenyésztés visszásságára. A sertéseket műanyag padlón, alom nélkül nevelik, a trágyát egyszerűen lemossák, ezért is keletkezik ezen a farmon évente 50‑60 ezer köbméter hígtrágya, amit a szántóföldek talajába dolgoznak ­bele.

Ezt a koncentrált állattartást sokan „embertelennek” tartják. Nem véletlen, hogy a német állatvédők szerint alkotmányellenes a sertések tartásmódja, ezért normakontrollt kértek. A 322 oldalas beadvány szerint a sertéseket összezsúfolják, egy 50 kilós hízónak fél négyzetméter életteret biztosítanak.

Kifogásolták a padlózat szerkezetét, a takarmányozás minőségét, az anyaállatokat mozgásképtelenné tevő rögzítési eszközöket a fiaztatóban, illetve a fedeztetéskor a teremhőmérsékletre és a káros gázok mennyiségére vonatkozó határértékeket, valamint a fajra jellemző viselkedésmódoknak, mint például a túrás, a „fészeképítés” korlátozását.

A beadvány nem egyedi. A tyúkok ketreces tartását már 1999‑ben betiltották Németországban, majd 2012‑től egész Európában. A tojásárak ugyanakkor egy év alatt 40‑60 százalékkal emelkedtek.

Gyorshizlalás futószalagon

Nagykeszin évi 8 ezer tonna húst tudnak „előállítani” úgy, hogy a tenyészidőt az intenzív takarmányozással 3,5‑4 hónapra rövidítik, így évente 75 ezer sertés termeli a hígtrágyát.

A hígtrágya nem egyszerű szennyvíz. A nitrogén–foszfor–kálium‑hármasból 1‑2 kg/m3‑t tartalmazhat. A kommunális szennyvizek tisztítására kidolgozott módszerekkel még nagy anyagi ráfordítások árán sem lehet a hígtrágyát ártalmatlanná tenni. Erre az egyetlen mód a talajba juttatás. A talajban a szerves anyag lebomlik, a tápanyagok hasznosulnak, és megszűnik a fertőzésveszély.

Azt azonban mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a hígtrágya a talajvízbe jusson. A homoktalajon a hígtrágya mélyebb talajrétegekbe hatol, mint a nagy vízbefogadó‑képességű agyagtalajon. A csapadékos tavaszi és őszi időszakban nagyobb a bemosódás mértéke. Télen, fagyos talajon fokozottabb mértékű az elfolyás, ezért november közepétől február közepéig az előírások tiltják a hígtrágya kijuttatását.

A tiltakozó megmozduláson tartottak is egy rögtönzött bemutatót arról, hogy a nagy mennyiségű hígtrágyát nem tudja a talaj felfogni. A gazdák azt is kifogásolták, hogy a vállalat nem rendelkezik a szükséges szántóterülettel, csupán annyival, amire a keletkezett hígtrágya ötödét tudnák a normák szerint kihelyezni.

Bár szépen hangzik a Dan‑Slovakia Agrar Rt. nyilatkozata, hogy természetesen betartanak minden, a hígtrágya kezelésével összefüggő környezetvédelmi előírást, sőt gyakran azon felül is, ez csak akkor lesz hihető, ha a vállalat konkrétumokkal tudja igazolni, hogy valóban így jár el. Nem csoda, hogy a jelen levő gazdák úgy vélik, hogy a cég a novemberi hónapban igyekezett a téli tiltás előtt kiüríteni a hígtrágyatartá­lyait, és átléphette az előírt határértéket.

Közép‑Európa legnagyobb vízkészlete fölött

Példaként Magyarországot említették, ahol az ilyen technológiát csak ott engedélyezik, ahol a talajvíz 6 méternél mélyebben húzódik. Nagykeszi térségében ez az érték 1,5 méter körüli. Ezért is felháborító, hogy a 620 ezres szlovákiai sertésállományból mintegy 135 ezret a Dunaszerdahelyi és 40 ezret a Komáromi járásban tartanak. A szlovákiai sertésállomány csaknem harminc százalékát tartják Európa legnagyobb ivóvízkészlete fölött!

Az igazsághoz tartozik, hogy a csicsói vízszennyezési eset nem ennyire egyértelmű. Az sem zárható ki, hogy a fertőzés egy helyi lakossági szennyvíztartály felelőtlen kiürítésével keletkezett.

Dániában már évek óta akkora a sertéskoncentráció, hogy a környezetvédelmi előírások miatt már nem lehet ezt az ágazatot fejleszteni. A dán agrárvállalkozók szlovákiai térnyerését erős dán állami támogatás kísérte. Az expanziójuk kezdetén támogatott félsertések behozatalával leverték az árakat, sok hazai gazda ekkor hagyott fel a sertéstartással. Ezután dán állami garanciával tudták felvásárolni az itteni termőföldeket, és a tőkeerősségük a mai napig mérhetetlen előnyt biztosít számukra a szlovák piacon.

Pikáli Róbert gútai gazda arra is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen sertéshúsnak nevezett termék komoly egészségügyi kockázatokat jelent. Az iparszerű sertéstartás 3,5 hónapra felgyorsította a sertés felnevelésének idejét a természetes 7‑8 hónapról. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy a modern kémia és medicina vívmányait használják.

Hormonok, antibiotikumok

Ráadásul magnéziumot adagolnak a takarmányhoz, ezzel növelik a hús vízmegtartó képességét, amitől vizes a hús. A fokozott fehérjebevitelhez viszont már génmódosított szóját használnak, ami olyan hormonokat tartalmaz, amelyek befolyásolhatják a gyermekek fejlődését. Az ilyen koncentrált tenyészetekben létfontosságú az állatvédelmi gyógyszerek, köztük az antibiotikumok preventív használata. Az állatsűrűség miatt nem lehet megkockáztatni még egy könnyebb betegség elterjedését sem, mert ez a tervezett eredmények rovására menne. Az antibiotikumok intenzív használata rezisztens, akár emberre is veszélyes kórokozók elszaporodását eredményezheti.

Ahogy Pikáli Róbert rámutatott: a dán vállalat tulajdonosának gyermeke nem itt él, a dán tulajdonos pénzt keresni jött ide. Mégis ezeknél a vállalatoknál hunyják be a szemüket az ellenőrző hivatalok, míg a hazai kisebb gazdákat felesleges ellenőrzésekkel zaklatják. Pedig róluk feltételezhető, hogy a gyermekeik érdekében a jó gazda gondosságával törődnek a rájuk bízott tájjal, és a környezetbarát, mélyalmos tartásmóddal egészséges disznóhúst tudnak kínálni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/4. számában.

nagykeszi
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.