Magyar vállalkozások az agráripari exportsikerek kapujában
A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium háttérintézményeként működő Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. a korábbi évekhez hasonlóan idén is részvételi lehetőséget biztosított a magyar cégek számára a nyitrai Agrosalon szakkiállításon. Az eseményt Szlovákia legjelentősebb mezőgazdasági és élelmiszeripari szakrendezvényeként tartják számon, amelyen minden alkalommal több száz, Európa számos országából érkező vállalkozás mutatkozik be a szakmai érdeklődők előtt.
– mondta a rendezvény kapcsán Csík László, a Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A magyar agrárgazdaság – az exportált élelmiszert és mezőgazdasági termékeket egyaránt figyelembe véve – a 2018-ban mért 5,6 milliárd eurós külkereskedelmi többlethez mintegy 2,9 milliárd euróval járult hozzá, mindamellett, hogy a szektor exportteljesítménye 2010 óta több mint 56 százalékkal bővült.
Magyarországot sokan elsősorban agrár-országnak tartották, ami mellett mindig is komoly szerepet játszott a mezőgépgyártás. Ezt már Fenyvesi Lászlótól a gödöllői Szent István Egyetem tanárától, a Mezőgépgyártók Szövetségének főtitkárától tudtuk meg, akivel a magyar mezőgépgyártásról beszélgettünk.
Hogyan ítéli meg a magyar mezőgazdasági gépgyártás jelenlegi helyzetét?
Két választ lehet adni, egy optimistát és egy kevésbé optimistát. Az optimista szerint a magyar gépgyártás teljesítménye akkora, vagy esetenként egy picit nagyobb, mint a magyarországi mezőgéppiac. Igaz ennek 80%-a exportra megy, ebből következik, hogy jelentős mértékben hozunk is be mezőgazdasági gépeket. Tehát 150-160 milliárd forint körül termelünk, és körülbelül ekkora a magyar mezőgép piac. Azaz, sok esetben nettó exportőrök vagyunk…
Azért ez egy pozitív jelenség, ritka a térségben…
Igen. Ez szoktuk mondani, ha jó dolgot akarunk kiemelni. A picit rosszabb tendencia az az, hogy egyre nehezebb a tisztán magyar tulajdonú, kis és középméretű gépgyáraknak. Ezt nagymértékben az okozta, hogy hosszú ideig a támogatási rendszer közvetlenül egyes gépekre irányult. Ha megszületik egy támogatási jogcím egy bizonyos gépre, akkor a gyártó nem tudott rögtön átállni annak gyártására. Tehát a piac hektikussá vált, függővé a támogatásoktól, és ezt a gépgyártásunk a mai napig nem tudta feldolgozni. A közvetlen támogatás nem csak a gépgyártásnak okozott kárt, hanem a gazdáknak is, hiszen befolyásolta a beruházási döntéseiket.
Látni elmozdulást ettől a támogatási formától?
Magyarországon egyre inkább olyan rendszert próbálnak kialakítani, amely már a gazdákra fókuszál. Ezzel csak egyet lehet érteni, mert ha a gépekre fókuszálunk, akkor a géppiacot deformáljuk. Ha a gazdákra, akkor ők a gépparkjukat a legolcsóbban akarják optimalizálni és ez a gépgyáraknak is jó dolog.
A magyar gépgyártásról el kell még mondani, hogy a termelés mintegy 80%-a megy exportra, amit sokféleképp lehet megítélni. Véleményem szerint jó lenne, ha a hazai géppiacon többet tudnánk értékesíteni. Azt is látni kell, hogy az exportált gépek jelentős része külföldi tulajdonú gépgyárakból származik. Ezt az itt kiállító vállalatok neveiből is lehet látni. Nehéz is volt a szlovák mezőgazdasági miniszterasszonynak elmagyaráznom, hogy ezek is tulajdonképp magyar cégek, hiszen Magyarországra nem csak a gyártást hozták, hanem itt van a fejlesztőgárdájuk is.
Ez egy jó irány Magyarországon, mert Szlovákiára pusztán a gyártás a jellemző.
Tendencia kezd lenni, és törekedni kellene arra, hogy ne csak a gyártásban jeleskedjünk.
Lehet, hogy a kisebb vállalatoknál is a fejlesztés, az innováció hiányzik?
Jó a kérdés nagyon. A kisebbek arra törekednek, hogy valahova beszállítók legyenek. Ez számukra stabil piacot jelent, de benne van a veszély, hogy válság esetén ez a piac nagyon labilissá válhat. Tehát békeidőben ez egy jó jelenség, és ahogy a kérdésben is benne van, a beszállítói státusz ad egyfajta technológiai tudást, színvonalat, hiszen tartani kell a globális vállalatnak a minőség irányítási rendszerét. Összefoglalva: a Mezőgépgyártók Szövetsége titkáraként akkor lennék igazán boldog, ha sok magyar tulajdonú, magyar fejlesztéseket alkalmazó gyárunk lenne. Hiszen ez a mezőgépiparunk valamikor nagyon híres volt, és a mai gépgyártásunk, beleértve az autóipart, erre a gyártási tradícióra épült rá.
A válaszának biztosan van egy optimistább oldala is.
Az örömteli az, hogy kis- és középvállalataink között van néhány olyan, amelyek nagyon innovatívak. Különösen a digitális technika a digitális fejlesztések területén, amelyek valóban világszínvonalon dolgoznak. Sőt, ezeknél az elsősorban fiatalokból álló cégeknél az egyik fő probléma, hogy egyszerűen nincs idejük a gyártás fejlesztésére, mert annyi megrendelésük van a friss innovációkból fakadóan.
A másik örömteli jelenség, amit nem tudom, meddig lehet fenntartani, hogy több kis- és középvállalatunknál megjelent a Z generáció. A gyerekek, sőt az unokák bekerülnek a vállalat irányításába. Szerencsére ezt egyetemi tanárként is tapasztalom, sok olyan hallgatónk van, akinek már az apját is tanítottam. Egyszerűen meghat, hogy a mezőgépgyártásban, a családi vállalkozás továbbvitelére sokkal nagyobb indíttatást látok, mint az általános gépészeknél. Talán mert maga a mezőgépészet egy csodálatos dolog. A gépeken látszik, mekkora tudást kell összerakni az elkészítésükhöz. Egy híres fizikus professzor mondta –
amelyik gépet nem értem, az biztosan mezőgazdasági gép.
