Különös kedvencek udvarunkban, avagy a selyemtyúkok tündöklése
Már az ókoriakat is lenyűgözte a selyemtyúk különös lénye. Indiából előkerültek olyan, több mint hatezer éves ábrázolások, melyeken a fajtát egyértelműen be lehet azonosítani. Ebből arra következtethetünk, hogy az emberiség egyik legrégebbi díszállatának tekinthető, hiszen Indiában leginkább szépségéért tartották.
Innen Kínába került, ahol viszont racionális okból gyógyhúsként becsülték és becsülik ma is nagyra. Európai diadalútja még a XVIII. században, tőlünk nyugatabbra kezdődött, ahol a vásári szemfényvesztők egy különleges teremtménnyel, a „tyúk és a nyúl keresztezésével” ejtették ámulatba a nézőket.
Bizony a közönségből sokan el is hitték a különös származás meséjét, de még napjaink embere is meglepődik, mire is képes a céltudatos nemesítői munka.
Szőrmók jellegüket annak köszönhetik, hogy tollazatukon az emuhoz vagy a strucchoz hasonlóan a tollhorgok hiányoznak a zászlóról, ezért a madárvilágban megszokott tollszerkezet helyett egy különös, az emlősök szőrzetére emlékeztető kültakaró képződik. Megpillantva e különös lényeket, azt hihetnénk, hogy betegségre hajlamos, érzékeny állatokról van szó, ám – hála az átgondolt tenyésztői munkának – a fajta nemcsak könnyen tartható, hanem betegségekkel szemben igen ellenálló, és a hideget is jól tűri.
Ha azt kívánjuk elérni, hogy állataink csodás megjelenése egész évben megmaradjon, ne tartsuk őket poros, sáros kifutóban. Legjobb, ha gyaluforgáccsal almozott férőhelyen élnek. Mivel nem verekedősek, nagyobb területen akár több kakast is együtt tarthatunk.
A selyemtyúkok minden kertes háznál ideális állatok: a család apraja-nagyja számára kedves látványt jelenthet a csibéjét vezető, különös megjelenésű kotlós, miközben az általuk megtermelt biohús és tojás hasznos táplálék is lehet.
