Földkérdések Szlovákiában (I.)

Nagy Dávid 2019. július 06., 11:00

Az elmúlt közel egy évszázad során a felvidéki magyarság megannyi megpróbáltatásnak volt kitéve. Kezdve a trianoni békediktátum okozta határmódosítási bonyodalmakkal, folytatva a reszlovakizációval, a Beneš-dekrétumokkal és a hontalanság éveivel, egészen a jelenkori asszimilációig, a mai Szlovákia területén élő magyaroknak sok babér nem termett.

Fotó: Archívum

A politikának és a nemzeti ideológiák diktálta meggondolatlan, elvakult és amatőr törvényhozásnak hála, máig rengeteg megválaszolatlan kérdéssel, jogi esettel és bírósági eljárással szembesülünk. Ebbe a csoportba tartoznak az elkobzott szlovákiai ingatlanok – épületek és földterületek esetei is.

Mivel idővel bebizonyosodott, hogy a magyar közösséget érintő vagyonelkobzások nem voltak feltétlenül jogszerűek, ezért az ezredfordulón esély adódott az ingatlanok visszaigénylésére. Ennek azonban gyakran teljesíthetetlen feltételei voltak. Szlovákiában két jogcímen lehet, illetve lehetett ingatlanokat visszaigényelni:

• a restitúciós (kárpótlási) törvény alapján történő elkobzott ingatlanok visszaigénylése,

• az úgynevezett nevesítetlen ingatlanok visszaigénylése.

A felsorolt két jogi forma között lényeges a különbség, de sajnos a köztudatban rengeteg tévhit terjed. Két részben közölt rövid elemzésünk ezeket kívánja tisztázni.

A restitúciós törvény

A restitúciós (kárpótlási) törvény olyan állami tulajdonban levő ingatlanokra vonatkozott, ahol az eredeti tulajdonjog 1948 után veszett el kisajátítással vagy államosítással. Tehát nem a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott vagyon kárpótlására irányult, ugyanis ezek a rendeletek a mai napig érvényben vannak. Ahhoz, hogy valaki sikeresen érvényesítse a restitúciós törvény biztosította jogát, alapvetően két feltételt kellett, hogy teljesítsen:

– a vagyonelkobzásnak/kisajátításnak 1948. 02. 25-e után elfogadott törvények szerint kellett megtörténnie,

– a visszaigénylő személy szlovák állampolgár, és állandó lakhellyel rendelkezett Szlovákiában a visszaigénylés pillanatában.

Ez utóbbi feltétel jelentette a leggyakoribb akadályt, hiszen az érintett személyek, illetve azok utódai nagy arányban nem éltek Szlovákiában. A visszaigénylés továbbá időhöz volt kötve, és 2004. 12. 31-ig lehetett érvényesíteni. Sajnos az állam nem nyújtott megfelelő tájékoztatást ebben a témában, ennek eredményeként sokan csak az említett határidő után próbálták érvényesíteni a jogukat, sikertelenül.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/27. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS