Az emu nem túl okos, de a steakje isteni
Nem túl eszes, nem túl igényes, nem túl vad. Nyaklevese ínyenceknek való. A steakje pedig fenséges. És még egy kuriózum: az egyetlen állat, amely ellen az ember gépfegyverekkel háborút indított, és veszített.
Az emu a világ második legnagyobb madara. Az 1990-es évekig még őshazájában, Ausztráliában se igazán tenyésztették, inkább csak vadásztak rá. A Magyarmezőgazdaság.hu a Bodrogköz picinyke települése, Viss határában található hatalmas emufarmot mutatja be, ahol a több mint 300 madár dolga a tojás "gyártása", míg az évente kikelő és felnevelt félezer csibéből kiváló fagyasztott hús és szalámi lesz.
Az emu nem fertőződik meg a madárinfluenzával és szalmonellával sem, így gyógyszert és vegyszert sem kell alkalmazni a tartásakor. Haszna a kiváló vörös vadhús, ami tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Zsírjával egészséges ételeket főzhetünk, süthetünk, de a kozmetikumok gyártásához és a gyógyászatban is hasznosítják – állítja a farm háziasszonya, Sztankó Bernadett, aki párjával 2008-ban vágott bele az emufarm létrehozásába.
Leginkább az keltette fel az érdeklődésüket, hogy az emuhúsra egyre inkább úgy tekintenek Európában, mint a minőségi marhahús kiváló alternatívája.
Napjainkban egyedi az emufarmjuk Magyarországon, hiszen a keltetéstől a kézműves húsfeldolgozásig és szalámi készítésig, mindent maguk végeznek.
Az emu combja a prémium gyorsfagyasztott hús termékük. Ebből lehet isteni steaket készíteni. A nyakából és szívéből pompás a nyakleves, míg a többi részéből pörköltnek való, szalámi vagy éppen sonkaforgács készül.
De látványnak se hétköznapi az emufarm. Ide turistákat várnak, akik megleshetik a cuki madarakat. Ám, ami a leginkább meglepő, az a hangjuk:
a kakasok röfögnek, mint a malacok, míg a tojók dübögő hangot adnak, mintha a víz alatt valami szörnyeteg motozna.
Ez emuk vegyesen, 25- 30-an vannak egy karámban. Búzát, kukoricát, lucernát esznek, de csipegetik a rovarokat, lárvákat, a földet, a kavicsokat is. Ez utóbbiak az emésztésüket segítik.
A hímet a tojótól ránézésre megkülönböztetni alig lehet. Egyforma szürkésbarna tolluk és kék nyakbőrük van. A frissen kikelt csibék színe igazi kuriózum: 12 hetes korukig csíkosak, mint a vadmalacok.
Félni nem kell az emutól, jámbor madarak, akár a karámjukba is be lehet menni.
Nevet viszont felesleges adni nekik, megjegyezni nem tudják, és a gazdájukat sem ismerik fel.
Az emutojás viszont gyönyörű azúrzöld, 600-800 grammos, ha rántottát készítünk belőle, az 4 főnek is bőséges lakoma.
Érdekessége az emuvilágnak, hogy a természetben élő madaraknál a kakasok költik ki a tojásokat, és gondoskodnak a kiscsibékről. A tojó a tojásrakás után továbbáll, gyakran keres egy másik kakast, majd egy következőt.
Az emu Ausztrália szavannáinak, eukaliptusz erdőinek, bozótosainak őshonos faja. A történelem során ez volt az egyedüli állatfaj, amely ellen az ember háborút indított. Az 1930-as évek gazdasági világválsága idején az Ausztráliában az eladhatatlanul felhalmozott mezőgazdasági terményeket dézsmáló emuállomány jelentősen felszaporodott.
Gyérítésükre 1932-ben az ausztrál hadsereg gépfegyvereket vetett be. Ám az 50 km/óra sebességgel futó madarak ellen mindez hatástalannak bizonyult.
Az első héten 2500 töltényt lőttek ki, az elejtett madarak száma pedig attól függően változott 50 és 500 között, hogy kit kérdeztek meg. Meredith jelentése azt is tartalmazta, hogy a hadsereg nem szenvedett veszteségeket. Az első hét után az alakulatot visszavonták, az emuháborút első fordulóját elvesztette Ausztrália, a világ pedig az ausztráliai hadsereg "baklövésén" nevetett.
