A GMO-mentes élelmiszerért
Új védjegyet vezetett be a Földművelésügyi Minisztérium április elején a géntechnológiai módosításoktól (GMO) mentes magyar élelmiszerek megkülönböztetésére. Hétfőn pedig bejelentette az új nemzeti fehérjetakarmány programot, hogy Magyarországon a jelenlegi 60-65 ezer hektárról akár 100 ezer hektárra növekedjék a szója vetésterülete.
Az ország évi 600 ezer tonna szóját, 250 ezer tonna szójadarát igényel. Ehhez képest 150-200 ezer tonna terem, de az előállított szója 60-70 százalékát külpiacon értékesítik, mivel a jó minőségű, GMO-mentes termékkel 40-50 euró/tonna felárat lehet elérni. A hiányzó mennyiséget pedig a külföldről behozott rosszabb minőségű, olcsóbb, GMO-s termékkel pótolják.
Egy olyan kérdésre próbálnak megoldást találni, ami létszükséglet a GMO-mentes élelmiszeripar fenntartásához. Magyarország mindig is élen járt a génmódosított élelmiszerek elleni harcban, és külföldön is tudják, hogy az ország GMO-mentes terület. A magyar ellenőrzés szigorú, és idegen génnel szennyezett vetőmagot sem 2016-ban, sem 2017-ben nem találtak.
De ez a kép nehezen fenntartható, ha az állatok takarmányozására mégis kénytelen exportból származó, génkezelt szóját felhasználni. Ezért, köztes megoldásként, április 4-én
bejelentették a GMO-mentes védjegy megalapítását.
Európában eddig csak három ország alkalmazza: Németország, Ausztria és Franciaország, de a magyar szebb lesz, mert az alapmotívuma a matyó hímzéses minta.
De nem a küllem a lényeg, hanem az, hogy ezzel állami garanciát nyújtanak a vásárlók számára a védjegy használatára jogosult termék GMO-mentességét illetően. A fogyasztók egy része már igényli ezt az új védjegyet, más részükben pedig tudatosítani kell az élelmiszer-biztonság fontosságát.
Bognár Lajos, élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkár szerint ez nem ró adminisztratív terhet a gazdaságokra. A vetőmagoknak eddig is rendelkezniük kellett ilyen igazolással, csupán a papírokat kell ezentúl gondosabban megőrizni a felhasznált nyersanyagokról. A takarmánygyártás során azonban tudatosítani kell, hogy az országba beérkező szója génmódosított.
Szlovákiában 2006 óta van lehetőség GMO kukoricát termeszteni, szigorúan ellenőrzött körülmények között. Vetésterülete csak pár száz hektár, de egyre többen ellenzik nálunk is.
Tulajdonképpen egy olyan eszköz, amellyel más szervezetek génszakaszait lehet bevinni egy növény, vagy egy állat génállományába. Ezzel elérhető, hogy a génmódosított szervezet olyan fehérjéket tud előállítani, melyeket a nemesítés klasszikus módszereivel nem képes.
Az egyik Bacillus Thuringiensis baktérium törzs például egy olyan fehérjét termel, amely megöl bizonyos rovarcsoportokat – kártevőket és hasznosakat is. Tehát izolálták azt a génszakaszt, amely a fehérje termeléséért felelős, és egy vírusszerű hordozó (vektor) segítségével beépítették a kultúrnövénybe. Mivel ezután a génmódosított növény minden sejtje termeli ezt a mérget, a kártevő az esetek többségében elpusztul. Kivéve azokat, amelyek túlélik és ellenállóvá válnak, és – hasonlóan az antibiotikum-rezisztenciához – már sokkal nehezebben irthatóak klasszikus eszközökkel.
Viszont ez a növény megöli azokat a rovarokat is, amelyek nem okoznak kárt a növénynek, és esetleg fontos alkotói környezetünknek.
A másik tipikus példa, amikor egy növényt olyan fehérjék előállítására kényszerítenek, amelyek segítségével túléli a totális herbicideket (gyomirtókat). Ezzel leegyszerűsödik a gyomirtás, de itt is fennáll a veszélye, hogy úgynevezett szupergyomok alakuljanak ki, amelyekre aztán már semmi sem hat.
A génmódosításban bőven benne van az is, hogy az emberek számára fontos anyagokat is előállíthatunk vele. Például az emberi inzulin gyártása valamilyen állati szervezetben teljesen megoldott.
El kell mondani azt is, hogy ezek a módosított szervezetek nem bírnak akkora genetikai stabilitással, mint a hagyományosak, vagy a hagyományosan nemesítettek. Nem tudjuk megbecsülni a génmódosítás hatásait, és a káros vagy hosszútávú hatásokról folyó kutatások sem azok, amelyeket a nagy multik előszeretettel támogatnának.
Azt azonban már kutatások bizonyítják, hogy például a GMO-val etetett patkányok fiatalabban lettek rákosak, mint azok, amelyek GMO-mentes takarmányt kaptak, illetve a GMO-val etetett sertések súlyos gyomorhurutban szenvedtek, szemben a GMO-mentes takarmányon tartott sertésekkel.
A géntechnológia hiányosságaként számos példa hozható fel, ahol a kutató elérte a kitűzött célt, de mivel csak egy tulajdonságot fejlesztett, az eredménye vagy nem hozott sikert, vagy komoly károkat okozott egyes társadalmakban.
Mivel Ázsiában komoly problémát okoz az A-vitaminhiány, kifejlesztették az „arany rizst”, amelyből 140 g biztosítja a napi A-vitaminszükségletet. A kísérlet mégsem vált be, mert egyrészt a vitaminhiány elsősorban a gyermekeknél mutatkozik, és ők nem esznek ennyit, másrészt az A-vitamin zsírban oldódik, így a vízben főtt „aranyrizs” nem tudta betölteni szerepét.
A célirányos fejlesztésnek lettek áldozatai az indiai gazdák. Indiában 2002-ben kezdték el hivatalosan is árulni a GMO gyapotot, bár ténylegesen már ezt megelőzően is vetették illegálisan az országban. Az úgynevezett Bt-gyapot vetőmag 2-szer, de akár10-szer annyiba kerül, mint a hagyományos gyapotmag. A Bt-gyapot agresszív üzletpolitikájával kiszorította a régi, bevált, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni képes gyapotfajtákat és vetőmagjaikat. Pár éven belül gazdálkodók ezrei mentek tönkre. A növények hozama egy idő után csökkent, mivel a gazdák nem tudták megteremteni azokat az intenzív termesztési feltételeket, amiket ez a csúcsnövény megkívánt. A gazdák eladósodtak, és sokan öngyilkosságot követtek el.
A globalizáció árnyoldalait jól mutatja a dél-amerikai szójaföldek esete. Az Európában zajló intenzív, nagyipari állattenyésztés és a hústermelés nem létezne szója nélkül, mivel a takarmánynövények közül a szójának a legmagasabb a fehérjetartaloma. A szója termesztése víz- és tápanyagigényes. A szója jelentős része az amerikai kontinensről érkezik, ahol már eddig is több százezer hektár őserdő és füves legelő került kiirtásra, hogy elegendő szóját tudjanak termelni az európai állattartás számára.
A kiirtott területeken, vagy az azelőtt hagyományos kisparcellás gazdálkodással művelt földeken multinacionális vállalatok és tőkeerős befektetők intenzív gazdálkodással termesztik a GMO szóját. A falvak lakói pedig munka nélkül maradtak. Ráadásul a falvak közvetlen közelében fekvő GMO-szója mezőkre az eddig soha nem látott mennyiségben kipermetezett totális (minden növényt elpusztító) gyomirtószerek komoly egészségügyi problémákat okoztak az ott lakóknak. Ezek elsősorban a bőrbetegségek, az allergia, a légúti és termékenységi problémák, valamint a születési rendellenességek. A vidéken élők közül sokan a városokba menekültek, a nyomornegyedek lakóinak számát növelve.
Magyarországon például beindít egy fehérjeprogramot, amelyben:
Százezer tonna szóját szeretne kiváltani azzal, hogy a napraforgóból és repcéből készülő, nagy fehérjetartalmú darák etetését, a feldolgozási procedúra tökéletesítésével nagyobb adagokban is megoldja.
A kis fehérjenövény-kultúrák, a szegletes lednek, a csillagfürt, a somkóró, a lóbab, a borsó és társaik, szintén értékes fehérjehordozók, kár, hogy szinte feledésbe merültek a szántókon. Termesztésük további 60 ezer tonna szóját szeretne kiváltani.
De mindezek közül talán a legfontosabb a fogyasztók nevelése, a meggondolt vásárlás támogatása. A program 360 millió forintot szán a tudatos fogyasztók kinevelésre, hiszen a GMO-mentes termékekért végül is nekik kell fizetniük.
Ha a fenti cselekvési sor megvalósul, akkor már csak 190 ezer tonna szójabab fog hiányozni a rendszerből a mostani 550 ezer tonna helyett.
A gyakorlatban ez a program azt jelenti, hogy a GMO-mentes tejet egyetlen forintnyi költségnövekedés árán tudnák a termelők biztosítani.
