A bodrogközi mezőgazdászok panaszai
A Kistárkány és Környéke Polgári Társulás jóvoltából április 26-án Kistárkányba érkezett Patasi Ilona, a Szlovák Agrárkamara elnöke, hogy kötetlen beszélgetést folytasson a régió őstermelőivel.
Bevezetőjében elmondta, hogy épp arról a tanácskozásról érkezett Kassáról, amelyet a földművelésügyi tárca vezetője tartott azokkal az elégedetlen gazdákkal, akik a március 8-ai traktoros felvonulás után Kassán is az utcára vonultak. Patasi Ilona csalódottan jegyezte meg, hogy a beszélgetésen mindenki egyéni sérelmeit sorolta, ahelyett, hogy átfogóan beszéltek volna a támogatási rendszer hibáiról.
Tájékoztatott továbbá arról is, hogy idén kik fordulhatnak mezőgazdasági támogatásért a minisztériumhoz. Ők a fiatal, kezdő mezőgazdászok, valamint azok, akik öntözőrendszer kiépítésére, illetve felújítására kérik a támogatást és ahol legalább 3 termelő együttműködéséből létrehoznak egy értékesítési szövetséget egy olyan eladási pont (bolt) formájában, ahol termelésük végtermékeit árusítják majd.
Beszélt még a bérleti szerződésekről, amelyek minimum 5 és maximum 15 évre köthetőek, valamint a pótföldek használatáról is. Az új törvények a földvásárlás határértékeit is meg kívánják majd határozni,
a nem vállalkozók maximálisan 3 hektár földet vásárolhatnak, az őstermelők 300 hektárt, a jogi személyek pedig 750 hektárt.
Biztosra vehető, hogy a jövőben csökkenni fognak a támogatások, prioritást élveznek majd azok, amelyek a környezetkímélő gazdálkodást képviselik.
Patasi Ilona azt is elárulta, hogy az EU országai közül a támogatás mértékét illetően Szlovákia a 27 tagországból csupán 24. helyen áll.
A beszélgetésben a kevés, ám annál kritikusabb gazda az elnök asszonyra zúdította panaszáradatát. Többek között elmondták, hogy földvásárlás céljából nálunk a bankok nem adnak a gazdáknak hitelt, még akkor sem, ha az küldetésük részét képezi. A Bodrogközt jellemző zöldségtermesztés is elvesztette felvevőpiacát, mióta a multinacionális cégek vidékünkön is megjelentek, és nem vásárolják fel a helyben termelt zöldségeket, ők pedig képtelenek azok áraival konkurálni.
Elhangzott azt is, hogy
a települések még az iskolák konyháira sem vehetnek helyi termelőtől gyümölcsöt vagy zöldséget, mert ezt a piacot is egy nagymihályi nagykereskedő uralja.
Az egykor nagyvárosok piacain értékesített zöldségekről is lemondhatnak, mert évente 2000-3000 €-ba kerül a piacon egy-egy asztal használata. A törvények és a valóság egyszerűen nincs összhangban, minden igyekezet arra irányul, hogy a kistermelőt kiszorítsák a piacról. Az elhibázott gazdaságpolitika a nagy cégeket feltőkésíti, a kistermelőket viszont magukra hagyja.
Többen azt is elpanaszolták, hogy egy bodrogközinek esélye sincs pályázatokat nyerni,
a Baross-féle támogatás volt az egyedüli, ahol eséllyel indulhattak és nyerhettek.
A fórumon elhangzott, a földek ára pillanatnyilag jóval magasabb Nyugat-Szlovákiában, mint keleten. Ráadásul a gazdák bosszantónak tartják azt a tényt is, hogy a hazai földek vásárlásakor a helyi gazda nem élvez helyzeti előnyt, helyette
azokból a nyugatiakból csinálunk földbirtokosokat, akik sohasem gazdálkodtak,
míg a mindig földjeikből élő emberek teljesen kiábrándulva előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy abbahagyják a gazdálkodást. Ezek az újgazdák nem Szlovákiában értékesítik a földjeinken megtermelt növényeket, hanem az utolsó szálig hazaviszik, mert ott jóval drágábban tudják eladni.
Ugyancsak tény, hogy minőségileg kiváló termékeink általában külföldön kerülnek elfogyasztásra, míg mi a hozzánk érkező selejtet fogyasztjuk. Helyben hiányzik a feldolgozóüzem is, ezért a gazdák élő állatokat kénytelenek értékesíteni.
A négy órán át tartó beszélgetés zárásaként Patasi Ilona – aki sok itt hallott információra őszintén rácsodálkozott – annak az óhajának adott hangot, hogy
a gazdák alkossanak egy szervezett mezőgazdasági csoportot,
akiket majd le lehet ültetni egy hasonló beszélgetésre a mindenkori kormány illetékeseivel, nyíltan felvállalva az itt élők problémáit.
