Mennyibe kerül egy munkanélküli, s hol takarékoskodhat az állam?
Az állampénztárban 49 millió euróval több is lehetne, ha a munkaügyi tárca és a Szociális Biztosító hatékonyabban dolgozna – mutatott rá a pénzügyminisztérium szakembereinek jelentése, amely a Érték pénzért (Hodnota za peniaze) projekt segítségével kutatja a takarékoskodás lehetőségeit.
A munkaügyi tárca azonban nem ért egyet a szakemberek által javasolt összes takarékoskodási móddal.
„A szociális és családpolitika nem kivitelezhető a gazdasági elemzések és az összefüggések alaposabb ismerete nélkül“ – válaszolt a Ján Richter vezette tárca sajtóosztálya arra a kérdésre, hogy elfogadja-e ezeket a javaslatokat és takarékoskodásba kezd-e.
A tárca tájékoztatása szerint a jelentésben olyan takarékodási intézkedések is megtalálhatók, amelyekről a munkaügyi tárcával eddig senki sem beszélt.
1. Mennyibe kerül egy munkanélküli személy?
Egy állástalan személy átlagosan évi 1200 eurójába kerül az államkasszának. Májusban, amikor a szakértők számításaikat végezték, a munkahivatalok 237 ezer állástalan személyt mutattak ki, akikre az állam havonta 284 millió eurót költ. A legtöbb munkanélküli személy a Rimaszombati, a Nagymihályi és a Tőketerebesi járásban él.
Tavalyi jó hír az, hogy 54 ezer munkahely létesült. A közgazdászok szerint az önálló Szlovákia történetében az a 2. legsikereseb évnek tekinthető. Eközben arra hívják fel a figyelmet, hogy a hazai gazdaság számára fő kihívás a munkapiac helyes beállítása, ami a dolgozó szlovákiai polgárok, illetve a munkapiacot elhagyó és arra érkező személyek számát jelenti. A következő 8 évben 15 ezer már létező munkahelyet kell majd betölteni. A helyzetet rontja a túl sok tartósan munkanélküli személy léte, akik többsége nem rendelkezik szakképzettséggel – ilyen tekintetben uniós viszonylatban listavezetőnek számítunk. Az állástalan romák 77 százalékának semmiféle végzettsége sincs, s a munkapiacról egyre gyakrabban esnek ki a kisgyermekes anyák is.
Az anyagi szükséghelyzetben levőknek járó segélyt leggyakrabban a gyermektelen, magányosan élő személyek igénylik.
2. Hiányoznak a tanfolyamok és az ösztönző munkák
Nem csökken a munkanélküliség mértéke az állástalanoknak indított tréningek által, pedig külföldön azok nagyon hatékony eszköznek bizonyulnak.
A tanfolyamok finanszírozása is változást igényelne: azok résztvevőit olyan területekre kellene felkészíteni, ahol el is tudnak helyezkedni. Az ösztönző munkák sem bizonyultak hatékonynak.
Eddig legjobb motivációs eszköznek a munka utáni ingázásra adott támogatás bizonyult. Módosításra lenne szükség a családi és szociális támogatások kifizetése terén is.
3. Nem minden hivatal dolgozik egyformán
A hazai munkahivatalok aszerint dolgoznak, hogy az alkalmazottaik mennyire túlterheltek. A szakemberek azok összehasonlítása során a járások közti regionális különbségeket is figyelembe vették. A hivatali munka megszervezésével 2100-5700 nyilvántartott munkanélkülinek lehetne munkát adni, ami az államnak akár évi 7 millió eurós megtakarítást is jelentene. Tavaly a munkahivatalok csak 76 százalékos hatékonysággal dolgoztak.
4. Egyes gyerekeknek nem kellene intézetben nevelkedniük
Egy gyermekotthonban felcseperedő kicsi az államnak havi ezer, míg a nevelőszülőknél felnövő csak havi 300 eurójába kerül. Ha a szociális dolgozók hatékonyabban működnének együtt a gyerekek szüleivel, azok több mint fele hazatérhetne. Ehhez szociális lakásokra lenne szükség. Jelenleg a saját családján kívül 14 ezer gyermek él, ami a szlovákiai kicsik 1 százalékát jelenti. Az utóbbi 7 évben egyaránt nőtt a családjukon kívül és a pótcsaládokban felnövekvő gyerekek száma.
5. Csökkenő munkanélküliség, növekvő kiadások
A munkaügyi tárca költségei évről évre 9 százalékkal nőnek. Ez a jelenség immár 5 éve tart. A Richter vezette tárca a közeljövőben 12 millió euróért akar IT berendezéseket vásárolni. Eközben sem a minisztérium, sem pedig a Szociális Biztosító nem rendelkezik arra vonatkozó megfelelő módszerrel vagy irányelvvel, amely alapján meg lehetne ítélni, hogy melyik IT szolgáltatások megvétele lenne a legelőnyösebb. Se Ján Richter miniszter, se pedig ¼ubomír Vážny, a biztosító igazgatója számára nem határozták meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján ellenőrizhető lenne, hogy a vétel teljesítette-e az elvárásokat.
