Megszüntetheti Franciaország a Németországba irányuló villanyáram kivitelt
Fél évvel a franciaországi elnökválasztás előtt egyre inkább elképzelhetővé válik az a forgatókönyv, hogy a leendő új párizsi vezetés érdemi mértékben korlátozhatja vagy akár le is állíthatja a Németországba irányuló francia villanyáram kivitelt, ami szinte kilátástalan helyzetet teremthet a német ipar számára, amely a magas energiaárak miatt már így is komoly problémákkal küszködik – számolt be az esélyesnek tartott elnökjelöltek kijelentéseire hivatkozva több hírforrás, köztük a journalistenwatch.com is.
Németország, ahol a Merkel kormányzat idején az ország összes atomerőművének működését leállították, ennek a lépésnek a következtében szinte teljesen függővé vált a nagyrészt franciaországi importból fedezett villanyárambehozataltól. A helyzetet még kellemetlenebbé tették további olyan intézkedéseknek a kihatásai is, amelyeket az utóbbi években hoztak Németországban, részint az Európai Unió által erőltetett Green Deal politika foganatosítása és nem utolsó sorban az Oroszország ellen elfogadott szankciók is, amelyek egyaránt magasabbra tornázták a villanyáram és az energiahordozók árait is.
Ezeknek a tényezőknek az együtt hatása rendkívül sérülékennyé tette Németország energiaellátásának biztonságát és a német ipar energiaigényes ágazatait is olyan helyzetbe sodorta, amely sok szempontból kérdésessé tette ezek jövőjét. Ez a helyzet további negatív befolyások érvényesülése esetén akár megoldhatatlan problémák elé is állíthatja a kontinens legnagyobb gazdaságát, és közvetett módon más európai országok gazdaságait is nehéz helyzetbe taszíthatja.
Egy ilyen forgatókönyv esélyeit és lehetséges következményeit latolgatják hírforrások azoknak a kijelentéseknek a tükrében, amelyeket a Németországba irányuló francia villanyáram exporttal kapcsolatban az utóbbi időben olyan vezető francia politikusok tettek, akiknek a felmérések számai szerint esélyük lehet győzni a jövő áprilisban esedékes francia elnökválasztáson. A megmérettetésen, amelyen a jelenleg második megbízatási időszakát töltő, és az idén őszre támogatottsági mutatókban történelmi mélypontra süllyedt, 16 százalékos népszerűséggel rendelkező, Emmanuel Macron, az alkotmány értelmében már nem indulhat, felmérések szerint erőteljes politikai átrendeződésre van esély.
A francia választás áprilisi első körében a legesélyesebb jelöltnek az immár negyedszer induló Marine Le Pen-t tartják, aki júliusban jelentette be indulását. Bár Marine Le Pen, akit a legerősebb ellenzéki tömörülés, a hivatalosan Jordan Bardella által vezetett Nemzeti Tömörülés tényleges vezérének tartanak, rendszerint szélsőjobboldaliként említi a fősodrú sajtó, a valódi kép azonban ennél jóval árnyaltabb. A politikus ugyan nem egyszer tett már olyan a közvélemény jelentős részének tetsző, ám a politikai fősodor köreiben szalonképtelennek számító kijelentéseket például az illegális bevándorlásról vagy az Európai Unióról, a gyakorlatban azonban inkább arra lehet számítani, hogy esetleges megválasztása után az olasz miniszterelnökhöz Georgia Meloni-hoz hasonlóan inkább a szavak szintjén marad ezekben a kérdésekben. Más lehet azonban a helyzet azokban a dolgokban, ahol a pénz kérdése az elsődleges.
Az egyik ilyen ügy az energetika is, amely kapcsán Marine Le Pen már többször kilátásba helyezte, hogy a jelenlegi körülmények mellett nem folytatnák az áramszállítást Németországnak, részint amiatt, mert az a politikus megfogalmazása szerint „előnytelen” Franciország számára, másrészt pedig azért, mert – mint ahogy azt egy a közelmúltban tartott sajtótájékoztatón kijelentette – a villanyáramra a saját mesterséges intelligencia adatközpontjaiknak a fejlesztéséhez lesz szükség. A bejelentés háttérében mindezek mellett leginkább az állhat, hogy Franciaország – és más európai villanyáramexportőrök, így Szlovákia számára is – valóban előnytelen a villanyáram a lipcsei energiatőzsdén történő értékesítése, ami sok esetben az elsődleges termelő országok fogyasztói számára megdrágítja a villanyáram árát. Ez ellen a gyakorlat ellen egyébként már több alkalommal felszólalt Robert Fico szlovák miniszterelnök is, és a tőzsdei üzletelésről való leállást korábban Andrej Babis cseh kormányfő is belengette, másik kérdés, hogy a gyakorlatban mindezidáig semmi nem történt ebben az irányban.
A másik jelentős befolyásoló tényező az Európai Unió által kikényszerített és tovább szigorítani tervezett, az európai ipart teljesen ellehetetlenítő ETS kibocsátási engedélyek rendszere lehet, amely az állítólagos „klímacélok” elérése miatt gyakorlatilag egyre drágábbá tesz bármilyen széndioxid kibocsátással járó ipari tevékenységet. Mivel Franciaország villanyáramelőállításának csaknem 70 százaléka az atomerőműveik termeléséből származik, amennyiben az EU nem mond le a számos szakértő által rendkívül károsnak minősített klímapolitikáiról, akkor ez az áramelőállítási mód komoly adu lehet a franciák kezében.
Bár a francia politikai paletta teljesen másik szélén áll, a Németországba irányuló francia villanyáram kivitel kérdésével kapcsolatban Marine Le Pen-hez hasonló terveket fogalmazott meg, Jean-Luc Mélenchon, a francia radikális baloldal elnökjelöltje, akiről felmérések alapján egyes elemzők ugyancsak azt gondolják, hogy bekerülhet a választás második fordulójába.
Bár egyes vélemények szerint a két elnökjelölt ilyen jellegű kijelentései a kampányolás mellett inkább csak azt irányozzák elő, hogy az új francia vezetés majd magasabb árakat akar kikényszeríteni a németektől, ami közvetve persze minden európai fogyasztónak áremelést hozna, nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét sem, hogy a villanyáram export leállítását vagy beszűkítését teljesen komolyan gondolják a párizsi elnöki palota leendő esetleges lakói. Na és mit is hozhatna egy ilyen lépés? Németország számára elsődlegesen saját energiaigényes iparának szinte teljes ellehetetlenítését, másodsorban pedig azt, hogy valószínűleg – legalábbis ideiglenesen – újra kellene indítaniuk jó néhány korábban már bezárt szén és gázerőművet, ami persze lényegében menne szembe az egyébként is tarthatatlan uniós klímacéloknak. Ez pedig, mivel mégiscsak Európa legnagyobb gazdaságáról és az unió legnagyobb befizetőjéről van szó – egy pozitív forgatókönyv szerint – akár a klímapolitikák teljes átértékelését is magával hozhatná. Persze csak a jobbik esetben, a rosszabb esetben a következmények csupán az uniós ipar bedőlésének folyamatát gyorsítanák fel.
