Kevesebb közhasznú munkára lenne szükség?!
POZSONY. A pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügyi Politika Intézete csökkentené a közhasznú munkáért kifizetendő összeget.
A közhasznú munkavégzés célja az, hogy a munkanélküli személyek megőrizzék a munkavégzési szokásaikat, vagy éppen eközben szerezzék meg azokat, s némi bevételhez is jussanak -- írja a Sme.sk, a Sme napilap internetes portálja. Hátránya viszont az, hogy miközben közhasznú munkát végeznek, nincs idejük munkahelyet keresni. Nos, a Pénzügyi Politika Intézete emiatt is csökkentené a közhasznú munkáért kifizetendő összeget.
„Az OECD ajánlásai inkább ennek a támogatásnak a kárára válnak“ – jelentette ki Martin Filko, az intézet vezetője.
„A közhasznú munkát nem tekintjük a munkanélküliséget orvosló csodaszernek“ – állítja a Munkaügyi Központ. Tapasztalataik azonban azt igazolják, hogy az anyagi szükséghelyzetben levő, állami támogatást kapó, tartós ideje munkanélküliek azok segítségével legalább megőrzik a munkavégzési szokásaikat.
A közhasznú munkák nem növelik a munkanélküliek esélyeit, hogy hosszabb időre szóló munkát találjanak – állítja saját tanulmányaiban a Jól Igazgatott Társadalom Intézete (SGI).
Ez az intézet három megyében olyan községeket vett górcső alá, amelyekben vagy nagyon sok roma lakos él, vagy szinte egy sem. Közhasznú munkát ugyanis leggyakrabban a szegénységgel sújtott térségekben élő roma polgárok végeznek. Ennek fő oka az alacsony műveltségi szintjük és a képesítésük. Andrej Slaner, Lucia Mýtna Kureková és Michaela Farenzenová vizsgálatai szerint ők abba a csoportba tartoznak, amely számára az egyetlen legális bevételi forrást éppen a közhasznú munka jelenti.
A felmérés készítői úgy vélik, hogy a közhasznú munkák során az abban résztvevőknek új jártasságokat is el kellene sajátítaniuk, azok ne csak szociális támogatást nyújtsanak.
„Nincsenek jól beállítva a paraméterek, hogy segítsék a munkanélküliek munkapiacon történő érvényesülését“ – fejtették ki az SGI munkatársai.
„Nincs ott művelődési vagy tréningezési motívum. A munkavégzési szokások formálása, például a rendszeres reggeli felkelés, csak nagyon kevésnek bizonyul, hogy a munkanélküli esélyei növekedjenek a munkapiacon“ – állítja Lucia Mýtna Kureková, az intézet egyik elemzője.
Míg a városokban a résztvevőket városi cégekhez osztották be, ahol főként műszaki munkavégzés folyt, a falvakban leggyakrabban takarítottak.
„Az OECD ajánlásai inkább ennek a támogatásnak a kárára válnak“ – jelentette ki Martin Filko, az intézet vezetője.
„A közhasznú munkát nem tekintjük a munkanélküliséget orvosló csodaszernek“ – állítja a Munkaügyi Központ. Tapasztalataik azonban azt igazolják, hogy az anyagi szükséghelyzetben levő, állami támogatást kapó, tartós ideje munkanélküliek azok segítségével legalább megőrzik a munkavégzési szokásaikat.
A közhasznú munkák nem növelik a munkanélküliek esélyeit, hogy hosszabb időre szóló munkát találjanak – állítja saját tanulmányaiban a Jól Igazgatott Társadalom Intézete (SGI).
Ez az intézet három megyében olyan községeket vett górcső alá, amelyekben vagy nagyon sok roma lakos él, vagy szinte egy sem. Közhasznú munkát ugyanis leggyakrabban a szegénységgel sújtott térségekben élő roma polgárok végeznek. Ennek fő oka az alacsony műveltségi szintjük és a képesítésük. Andrej Slaner, Lucia Mýtna Kureková és Michaela Farenzenová vizsgálatai szerint ők abba a csoportba tartoznak, amely számára az egyetlen legális bevételi forrást éppen a közhasznú munka jelenti.
A felmérés készítői úgy vélik, hogy a közhasznú munkák során az abban résztvevőknek új jártasságokat is el kellene sajátítaniuk, azok ne csak szociális támogatást nyújtsanak.
„Nincsenek jól beállítva a paraméterek, hogy segítsék a munkanélküliek munkapiacon történő érvényesülését“ – fejtették ki az SGI munkatársai.
„Nincs ott művelődési vagy tréningezési motívum. A munkavégzési szokások formálása, például a rendszeres reggeli felkelés, csak nagyon kevésnek bizonyul, hogy a munkanélküli esélyei növekedjenek a munkapiacon“ – állítja Lucia Mýtna Kureková, az intézet egyik elemzője.
Míg a városokban a résztvevőket városi cégekhez osztották be, ahol főként műszaki munkavégzés folyt, a falvakban leggyakrabban takarítottak.
Forrás
Sme.sk
