Halkan kimondott beismerés
A tranzakciós adó tavaly áprilistól lépett hatályba, és már a bevezetése pillanatában pontosan ugyanazt váltotta ki, amit egy új, a banki mozgásokra ráültetett sarctól várni lehetett: felháborodást, értetlenséget, kerülő utakat és azt a csendes vállalkozói reflexet, amely ilyenkor mindig életbe lép Szlovákiában – „jó, akkor ezt is túléljük, csak mondják meg, hogyan”. A politikai viták közben azonban kiderült az is, amit a piaci szereplők az első naptól mondtak: ez az adó egyszerre volt irritálóan látványos és gazdaságilag aránytalanul gyenge.
A költségvetésbe lényegesen kevesebb pénzt hozott, mint amennyit reméltek tőle, a rendszer működtetése és kommunikációja pedig több zavart okozott, mint amennyi stabil bevételt. A koalíciós alkuk végül kimondták azt, amit a számok alapján már korábban sejteni lehetett: 2026-tól az egyéni vállalkozók kikerülnek a tranzakciós adó hatálya alól.
A döntés azonban nem egy nagyvonalú pénzügyi felismerés eredménye, sokkal inkább egy kényszerű politikai kompromisszumé. Mert bár a tranzakciós adó eltörlése első ránézésre könnyítésnek tűnik, az egyéni vállalkozók többsége ettől még nem lesz érdemben „jobban”. A 2025-ös konszolidációs csomagban meghirdetett logika ugyanis nem változott: az állam pénz után kutat, csak éppen most a másik zsebbe nyúl. Vagyis kivezeti a tranzakciós adót, de növeli a járulékokat. A teher tehát nem tűnik el, csak átrendeződik – és ez az a pont, ahol a „könnyítés” szó hirtelen túl optimistán cseng.
A változás 2026-tól az, hogy az egyéni vállalkozók esetében a tranzakciós adó megszűnik, vagyis a januártól indított fizetéseket már nem terheli automatikus banki levonás. Fontos azonban egy technikai részlet: a 2025 végéig végrehajtott tranzakciók elszámolása átnyúlhat az új év elejére, ezért előfordulhat, hogy a bank 2026 januárjában még levon egy utolsó összeget.
Ez nem az új szabály része, hanem a korábbi időszak utólagos rendezése. A tranzakciós adó ráadásul nem tűnik el a rendszerből teljesen: a jogi személyek – vagyis a cégek, például a kft.-k – esetében 2026-ban is fennmarad a kötelezettség. Magyarán: a piac kettéválik, az egyéni vállalkozó fellélegezhet, a vállalati szektor viszont marad a régi pályán.
A tranzakciós adóval együtt egy másik kötelező elem is kikerül az egyéni vállalkozók életéből: 2025-ben a szabályozás gyakorlatilag rákényszerítette őket a vállalkozói számla használatára, mert a magán- és üzleti pénzek elkülönítése nemcsak ajánlott, hanem kötelező volt. 2026-tól viszont a vállalkozói számla vezetése ismét az egyéni vállalkozó döntésének a kérdése.
Vagyis aki úgy gondolja, hogy átláthatóbbá teszi a működését, egyszerűsíti a könyvelését, és egy adóellenőrzésnél nem kell majd a teljes magánéletet is kiteregetni, nyilván megtarthatja a vállalkozói számlát. Aki viszont megszüntetné, annak számolnia kell azzal is, hogy a banki adminisztráció ritkán ingyenes, és a lezárásnak is van költsége.
A 2026-os változás, vagyis a tranzakciós adó kivezetése nem jelenti azt, hogy valamennyi egyéni vállalkozó hátradőlhet. Aki 2025-ben nem a bejelentett vállalkozói számláján intézte a pénzmozgásait – például magánszámlát használt üzleti tranzakciókra, vagy külföldi számlát –, annak még lehet utólagos teendője. Ilyenkor előfordulhat, hogy a bank nem tudta automatikusan levonni az adót, és a felelősség a vállalkozóra hárult: neki kellett számolnia, bevallania és befizetnie a terhet, ami még átnyúlhat 2026 elejére is. A tranzakciós adó tehát a legtöbbeknek lezárt fejezet lesz, de a 2025-ös év „utójátéka” még hozhat meglepetést.
Csakhogy az állam behajtja az egyéni vállalkozókon is a tranzakciós adó eltörlése után kieső milliókat, hiszen a járulékok oldalán kőkeményen emel.
2026-ban a minimális havi járulék összesen 425,03 euróra nő, szemben a 2025-ös 344,27 euróval. Ez 80,76 eurós havi többlet, éves szinten közel ezer euró pluszkiadás – és ez már nem pszichológiai teher, hanem nagyon is konkrét anyagi teher, amit végül mindenki megfizet a szolgáltatások és termékek árában.
A változás motorja a járulékalap átszámítása: a minimális társadalombiztosítási járulékalap az átlagbérhez viszonyítva 50 százalékról 60 százalékra emelkedett 2026-ban, ami 914,40 euró minimális alapot jelent. Ennek nyomán a Szociális Biztosítóba a minimális havi járulék 303,11 euróra nő, ami 66,09 euróval több mint egy évvel korábban. Az egészségbiztosítási járulékalap 762 euróra emelkedik, miközben a kulcs 15-ről 16 százalékra nő, így a minimális havi egészségbiztosítási befizetés 121,92 euró, ami 14,67 euró pluszt jelent a tavalyi összeghez képest.
A gond ott kezdődik, hogy a valóságban nemcsak „optimalizálókról” van szó, hanem rengeteg alacsony jövedelmű melléktevékenységet, kiegészítő munkát végző emberről, kényszervállalkozól – vagyis olyan emberekről, akiknek a vállalkozás nem trükk, hanem túlélési forma. Nekik ez az emelés könnyen lehet az a pont, ahol a matek már nem jön ki.
A képlet tehát világos. A tranzakciós adó megszüntetése az egyéni vállalkozóknál valójában egy halkan kimondott beismerés: a konstrukció nem hozta azt, amit vártak tőle, az állam viszont nem hátrál, hanem a banki levonások helyett a járulékokban szedi be a pénzt, mégpedig stabilabban, kiszámíthatóbban és sokkal kevésbé elkerülhetően. És ez az a pont, ahol a „könnyítés” szó ebben az esetben végleg elveszíti a jelentését: a vállalkozó ugyan kevesebb levonást lát majd a bankszámláján, de a hónap végén mégis többet fog fizetni – csak éppen más jogcímen, más rubrikában, ugyanannak az államnak.
Amit pedig a statisztikák máris mutatnak, hogy sokan abbahagyják, mert nem éri meg nekik, így az egyéni vállalkozók száma gyors csökkenésnek indul. Kérdés, hogy vajon más formában, vagy alkalmazottként folytatják-e a tevékenységüket, s vajon az állam valóban nyert-e a járulékok emelésével vagy csak újra rontotta a vállalkozói környezetet, ahogy az adóemelések sokaságával korábban is láthattuk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/4. számában.
