Győzhet-e az egészséges környezethez való jog a vállalkozói érdekek felett?

Valamikor 2017 tavaszán röppent fel a hír, hogy Párkányban hulladékfeldolgozót létesítenének, ahol műanyagokat és gumiabroncsokat dolgoznának fel. Pirolízis segítségével a hulladékból szintetikus olajokat és gázokat állítanának elő. Akkor Szabó Eugen polgármester nem igazán akarta a testület elé vinni a beruházást, az engedélyeztetési folyamatból próbálta minél inkább kizárni a nyilvánosságot. Mint később kiderült, a beruházó még az előző polgármestert kereste meg a szándékával. A képviselő-testület végül mégis tárgyalta és elutasította a beruházást. Ezzel a polgárok is egyetértettek, hiszen csaknem nyolcezren írták alá a tiltakozó petíciót. A városi képviselők a minisztériumban is tárgyaltak, tüntetést szerveztek.

Közben valami mindig változott: vagy a vállalkozó, vagy a technológia, többször rövidebb időre altatták is az egészet. A beruházó egyszer megállította a környezetvédelmi hatástanulmány elbírálását, de mint később kiderült, mindez csupán arról szólt, hogy más név alatt új eljárásban indította el ugyanazt a projektet. A beruházó képviselői győzködték a képviselőket, hogy az első technológia Trabant volt, a második Skoda, a harmadik pedig már Mercedes. Csakhogy a végtermék ugyanúgy szintetikus gáz és szintetikus olaj maradt és előre meghatározhatatlan gázok, amelyek a levegőbe juthatnak.

A képviselők úgy érzik, kimerítettek minden lehetőséget. Ezért született az a gondolat, hogy a területrendezési terv módosításával próbálkoznak. A módosításukban tiltani szerették volna az egészségre káros vagy környezetszennyező vegyi beruházásokat, illetve olyan hulladékégető megépítését, amely gumi és műanyagok feldolgozásán alapulna, valamint más beruházásokat, amelyek a környezetre és az egészségre károsak lehetnek.

A területrendezési terv módosításának elfogadása húzódott, de tavaly ősszel sor került rá. A polgármester megvétózta a határozatot, viszont a 15 tagú képviselő-testület tizenegy szavazattal letörte a vétót, azaz életbe léphetett a rendelet. Várható volt, hogy a polgármester mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a módosítást a járási ügyészség megtámadja. Kapcsolatba lépett az ország egyik legjobb, az önkormányzati jogban jártas jogásszal. Azt a mai napig nem tudni, hogy ki fizette a jogászt – a város, vagy személyesen a polgármester, esetleg valamilyen szponzor. Így Szabó Eugen már az elfogadáskor arról beszélt, hogy a benyújtott módosítás problémás, jogilag nem releváns.

A vétó letörése óta, azaz tavaly decembertől csönd volt. Tavasszal volt egy közmeghallgatás, ahol a lakosság kinyilváníthatta a véleményét. Ott azonban kiderült, hogy a lakossági véleményeknek semmilyen jelentősége nincs az engedélyezési folyamatban, csupán jegyzőkönyv készül az elhangzottakról. Azóta nem történt semmi, ismét altatták az ügyet, nyilván a választás miatt, de szeptember végén megérkezett a járási ügyészség tiltakozása a módosítás ellen. Ez az ügyészségi tiltakozás nem kötelező érvényű, csupán ajánlás, hogy szüntessék meg a rendeletet, vagy módosítsák, amit az ügyészség majd újra véleményezhet.

A járási ügyész két dologba kapaszkodott bele. Az egyik egy formális hiba volt, ugyanis a város nem függesztette ki a törvény által előírt harminc napra a rendeletet. Felmerül a kérdés, hogy ennek a kötelezettségnek a be nem tartása a városi hivatal részéről nem volt-e szándékos, hogy a rendelet ne léphessen hatályba. A másik tartalmi kifogásként merült fel. Az ügyész szerint nem határozták meg konkrétan a kívánt korlátozásokat, illetve a rendelet ebben a formában sérti a tulajdonosok vagy a befektetők jogait, mert mindenkinek alkotmányos joga van vállalkozni, illetve szabadon rendelkezni a tulajdonával. Ebből érdekes következtetéseket lehet levonni, mert ezek szerint csupán az állami és az önkormányzati szervekre vonatkoznak a törvény előírásai, a polgár pedig azt tehet, amit a törvény nem tilt. Durván lefordítva, alkotmányos joga bárkinek szennyezni a környezetét, és korlátozni a közösség, azaz más személyek egészséges környezethez, élettérhez való jogát.

A párkányi képviselők elgondolkodtatónak tartják az ügyészség megfogalmazását, miszerint olyan megoldás kell, amely biztosítja az igazságos egyensúlyt az általános társadalmi érdek és az egyén alapvető jogainak betartása között. Az általános társadalmi érdek Párkányban és környékén egyértelmű, és több ezer ember által is megfogalmazódott: nem akarnak egészségre káros, vagy környezetszennyező beruházást. A turizmust szeretnék fejleszteni, a gyerekeiknek pedig egészséges környezetet akarnak biztosítani. Az egyén alapvető vállalkozáshoz való joga szerintük nem sérül, mert bárki vállalkozhat, és vállalkozzon is, csak olyan területen, amellyel a környezetét nem károsítja.

Amikor megjött az ügyészség tiltakozása, Szabó Eugen rögtön leírta a blogjában: „Én ezt előre megmondtam.” Majd megvádolta a képviselő-testületet, hogy a módosítás elfogadása során politikai döntés született, és nem a polgárok érdekeit tartották szem előtt. Ami nem igaz, hiszen a három egymással konkuráló politikai párt (Smer, Most-Híd és MKP) képviselőin kívül 2 független városatya törte le a polgármester vétóját, ami bizonyítja, hogy azonos értékeket szem előtt tartva, a lakosság érdekében hozták meg a döntésüket.

Beszélgetőtársaim elmondták azt is, hogy a beruházó még az előző polgármestert, Ján Oravecet kereste meg a szándékával. Kevésbé ismert tény, hogy Szabó Eugen, a jelenlegi polgármester régebben az ipari park menedzsmentjében dolgozott, és ő is részese lehetett a tárgyalásoknak, persze akkor még a befektetők oldalán. Elgondolkodtató, hogy sem Ján Oravec, sem Szabó Eugen már polgármesterként ezt a beruházást nem kívánta nagy dobra verni, csak valamiképp kibuggyant a dolog.

A külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha az ipari park csupán annyiban lenne érdekelt, hogy az ingatlant biztosítja, és a hulladékfeldolgozó egy teljesen idegen cégé volna. Ugyanakkor a területrendezési terv módosítása után az ipari park vezetősége levélben bírósággal fenyegette meg a képviselőket a döntés miatt, ami egy jogi nonszensz.

Az ügyészi tiltakozás viszont nem kötelező érvényű. A testület úgy is dönthet, hogy nem fogadja azt el. A képviselők éppen ezért egy rendkívüli ülés összehívását kezdeményezték, ahol reagálni szeretnének az ügyész kifogásaira, illetve javaslataira. A képviselők várhatóan a tartalmi részben nem fogják módosítani az álláspontjukat, így az ügyész majd eldöntheti, hogy a kérdést bíróság elé terjeszti-e. Amúgy sem ártana, ha ebben az államban végre eldöntenék, mi az erősebb: az egyén joga, vagy a közösség joga az egészséges környezethez?

A városatyák kiemelték, hogy Nyitra megyében ennek a térségnek van a legkomolyabb turisztikai potenciálja, és jelenleg talán a legnagyobb idegenforgalmi bevétele is, hála a párkányi fürdőnek vagy a Garam menti borvidéknek. Kérdés, hogy egy időben lehet-e két ellentétes dolgot fejleszteni, az egyik oldalon a turizmust, a másikon pedig a hulladékégetőt. Elképzelhetetlen, hogy egy rózsahegyi család eljön ide a fürdőbe úgy, hogy egyúttal tud a hulladékégető működéséről. Mi sem szívesen megyünk Rózsahegyre síelni, mert nem akarjuk szagolni a helyi nagyipar bűzét.

Kérdésünkre, hogy mekkora üzlet a hulladékfeldolgozásnak ez a formája, a képviselők csak a megérzéseikre hagyatkoztak, mert a beruházók nem tudtak egy, már működő típusüzemet sem bemutatni. Elmondták, hogy amikor utánanéztek a Losonc és Szepsi melletti hasonló technológiára épülő üzemeknek, látták, hogy a lepárolt olajat nem tudták értékesíteni, és csak a raktáron gyűlik. Több hasonló esetben lehívták a támogatásokat, a gépek állnak, a tulajdonosok pedig kéthavonta cserélődnek.

Ellenérzést keltett a beszélgetőtársaimban az is, hogy a párkányi beruházásnál a technológia rentábilis működtetéséhez mintegy 20 ezer tonna hulladék feldolgozására lenne szükség. Ennek a töredéke, jó esetben 5%-a keletkezik Párkányban, a többi 19 ezer tonnát ide kellene szállítani az egész nyugat-szlovákiai régióból, ami már önmagában környezetszennyező, illetve költségnövelő. Nagyon úgy tűnik, hogy mindez a beruházással kapcsolatos uniós támogatások megszerzéséről szól, amelyről a környezetvédelmi minisztérium dönt. Itt azért érdemes elmondani, hogy az ipari park menedzsmentjében erős kötődések vannak az egyik kormánypárt irányába.

Az ügyben megkerestük Szabó Eugen polgármestert is, aki nem kívánt nyilatkozni, mivel szerinte a területrendezési terv módosítása és a hulladékfeldolgozó ügye között nincs összefüggés.

A párkányi példa is azt mutatja, hogy míg egyesek a köz érdekében cselekednek, mások az egyéni érdekeik szerint. A jog csavarásával is kételyeket lehet ébreszteni, hogy mi az erősebb, az egyén alkotmányos joga vagy a közösség szintén alkotmányba foglalt joga az egészséges környezethez. De azt a kérdést is feltehetjük, hogy miképp veszélyeztetheti egy szűk vállalkozói csoport önös érdekből környezetszennyezéssel több ezer ember egészségét és megélhetését a térségben. Miután Szlovákia egyik ismert és hírhedt vállalkozóját elvitte a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) és minél inkább feltárulnak az általa praktizált alvilági módszerek, láthatjuk, milyen veszélyekkel jár, amikor az államhatalom egy gátlástalan befektetővel szövetkezik. Erre már nekünk, polgároknak kell megoldást találnunk. Óriási szerepe van ebben a polgári kiállásnak, amiből eddig a párkányiak jelesre vizsgáztak, és most itt a legjobb alkalom, hogy novemberben nagyon gyorsan lezárják ezt az egész piszkos ügyet.

(A történet összefoglalásában segítségünkre voltak Benyó Mónika, Fekete László és Szigeti László párkányi önkormányzati képviselők.)

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/25. számában.)