2018. november 27., 09:26

Vannak helyek, ahonnan nem csak nyugatra, hanem keletre is tekinthetünk

Az elmúlt hetekben nagyüzem volt a kínai-magyar diplomáciában. Orbán Viktor a sang-haji gazdasági kiállításon képviselte Közép-Európát, majd a térség jegybankjainak vezetői Budapesten találkoztak a kínai jegybank vezetőjével. A nyugati irányultságú véleményvezérek kritizálják Közép-Európa közeledését Kínához, figyelmen kívül hagyva, hogy a kétségtelenül fennálló veszélyek mellett a lépéselőny, ebben az esetben komoly fejlődési lehetőségeket hozhat.

kinai-nagy-fal.jpg
Galéria
+4 kép a galériában

A 2. világháború után kialakult kétpólusú világ 1991-ben megszűnt, és beköszöntött az USA kizárólagos dominanciájának korszaka. Az európai országok integrálódtak az USA vezette liberális rendbe. Az Egyesült Államok hatalma négy pilléren nyugodott: a világgazdaságban és a pénzügyi életben betöltött vezető szerepen, a katonai dominancián, a nemzetközi intézményrendszeren és végül a nyugati szabályokon, valamint normákon, amelyek a nemzetközi életben univerzálissá váltak.

Az évezred kezdetétől azonban új rivális nagyhatalmak felemelkedésének lehetünk tanúi. Megjelent Kína, nyomában Indiával, Brazíliával, és Oroszország is igyekszik leporolni a szovjet geopolitikai örökséget.

Ázsiai szemszögből
A nyugati típusú világrend sok pozitívummal bír, de korábban soha nem tapasztalt mértékű nyomorúságot és hamis reményeket is hozott, az emberiséget pedig helyrehozhatatlan természeti katasztrófába sodorta.  A fehér közösségek világszerte egyre inkább úgy érzik, hogy státuszuk a világban, a világ erőforrásai fölött gyakorolt privilégiumaik veszélyben vannak.  A nyugat hanyatlása még szembetűnőbb kelet, nevezetesen Kína felemelkedése mellett, mert ritkán lehetett egy felemelkedő hatalmat békésen beilleszteni egy rozoga nemzetközi rendszerbe.
Viszont a világ, úgy tűnik, megállíthatatlanul egy új világrend kialakítása felé tart, ahol Kínának rendkívül óvatosnak és felelősségteljesnek kell lennie, hogy az átmenet békés legyen. Sajnos a veszély óriási, hiszen a feltörekvő ázsiai nagyhatalmak módszerei nem ázsiaiak, hanem a nyugattól kölcsönvett koncepciók.
A nyugati etika és hatalomra kerülésének gyökere a banditizmus volt, amelyet a kifinomult banditizmus újabb formái követtek mindenféle álca alatt. A válasz nem lehet a banditizmus demokratizálása, sem pedig normalizálása. Bölcs lenne nem elfelejteni azt a tényt, hogy a Nyugat a méltóságot és a tiszteletet fosztogatással és szervezett banditizmussal szerezte meg, és ennek egyik legnagyobb áldozata Kína, illetve India volt.
A rendkívüli tárgyi fejlődés álcája alatt a Nyugat üzembe helyezte a világ erőforrásait kisajátító, igen komplikált és kidolgozott rendszerét. Valójában semmi különbség nincs eközött és azon nemes úriemberek összeszövetkezése között, akik az 5. században kifosztották és porig égették Rómát. A Nyugat mindig megpróbálja elérni a civilizációt, de mindig visszacsúszik a barbarizmusba. (Ramachandra Byrappa, Hungarian Geopolitics)
Világrend és nemzetközi rend

A világrend az egypólusútól a többpólusú felé mozdult el. Amerika magáénak mondhatja a világ legnagyobb gazdaságát, az amerikai dollár továbbra is a legnagyobb tartalékvaluta. Hadereje a legerősebb a világon, hadi kiadása 2016-ban 611 milliárd dollárral világelső (a globális hadikiadások 36%-a), ami a második helyen álló Kínáénak a triplája.

Az EU gazdasági teljesítménye nagyobb, mint Amerikáé, de katonai ereje szétaprózódott és korlátozott. A 2004-es bővítés óta az EU átesett egy alkotmányos válságon, egy euro-övezeti adósságválságon, ukrán válságon, biztonsági válságon, küzd a migrációs válsággal és a Brexittel. A jogállamiságokról szóló vita pedig aláássa az EU-nak, mint nemzetközi szereplőnek a hírnevét.

Oroszország, bár fontos szereplő marad az eurázsiai kontinensen, a Szovjetunió felbomlása miatt már nem tekinthető birodalomnak. A birodalom elvesztését nem sikerült kihevernie, de Putyin hatalomra kerülése után elkezdte ellenezni a NATO kibővítését, igyekszik visszanyerni befolyását a korábban uralt területek felett, és visszaszerezni korábbi nagyhatalmi státuszát. Az EU befolyásának ellensúlyozására kezdeményezte az Eurázsiai Unió létrejöttét. Az ország erős katonai hatalom, de a gazdasága nagyban függ a kőolaj- és földgázexporttól.

Ebben a helyzetben Kína magára úgy tekint, mint a globális egyensúly megteremtésének egyik tényezőjére. Az 1978-as piacorientált reformok bevezetése óta a gazdasági rendszerét egy kevert rendszerű piacorientált gazdasággá alakította, amellyel figyelemreméltó növekedést ért el, és 800 millió polgárát ki tudta emelni a szegénység csapdájából. Csak idő kérdése, hogy gazdasági összteljesítménye mikor előzi meg Amerikáét. Kína külföldi befektetései 2006-tól, az akkori 20 milliárd dollárról tíz év alatt megtízszereződtek. A Fortune magazin 500-as listáján jegyzett vállalatainak száma 9-ről 115-re emelkedett 2000 és 2017 között.

Tíz évvel ezelőtt mindenki meglepődött volna, hogy miután a Trump-adminisztráció a globális gazdaságban az USA visszavonulóját fújja, ma már Kínára úgy tekintünk, mint a szabadkereskedelem és a nemzetek közötti együttműködés harcosára. A globalizáció egyik haszonélvezőjeként érhető az álláspontja.

Az ősi filozófiából kiindulva törődnek a fogalmak helyes használatával, amikor Kína megkülönbözteti a világrendet és a nemzetközi rendet, mivel a világrend az USA által vezetett világgal egyenlő.  Hszi Csin-ping elnök ekképp magyarázza Kína szerepét: „Kína részese, építője és támogatója a meglévő nemzetközi rendszernek. Több ország, különösen a fejődő országok igazságosabb és méltányosabb nemzetközi rendszert szeretnének látni, de ez nem azt jelenti, hogy a teljes rendszert le akarják bontani. Ehelyett a rendszer megreformálását és fejlesztését szeretnék, lépést tartva a változó időkkel.”

Thuküdidész-csapda
A Harvard Egyetem neves politológia professzora, Graham Allison az USA és Kína versengését a Thuküdidész-csapdához hasonlította. A megnevezés Athén és Spárta ókori, eredetileg Thuküdidész által leírt vetélkedésére utal, amikor is a feltörekvő Athén Spárta korábban kialakult hatalmát akarta megingatni. Mivel egyik sem volt hajlandó a kiegyezésre, azaz a dominancia valamiféle méltányos megosztására, fennállt a veszély, hogy az öldöklő és végeérhetetlen háborúskodásban közösen teszik tönkre Görögországot. Allison szerint a világtörténelemben tizenhat hasonló – egy feltörekvő és egy még domináns hatalom közti – konfliktus alakult ki, s csupán négy végződött vérontás nélkül.  

Sokan átmeneti sikernek állítják be Kína fejlődését, veszélyhelyzetként felemlegetik Kína adósságproblémáit, ingatlanpiaci válságát, öregedő társadalmát, a környezetszennyezést, a gazdasági, szociális és politikai feszültségek fokozódását.  Ezekből viszont nagyon nehéz kihámozni, hogy mennyi belőlük az igaz és mennyi a vágyvezérelt gondolkozás.

Tény, hogy geoökonómiai szempontból Kína újból elfoglalja azt a helyet a világban, amelyet az 1820-as évek előtt töltött be. Ehhez az egyik legnagyobb segítséget az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés adhatja, amelyet 2013-ban jelentett be a kínai elnök Kazahsztánban. Az akkori vázlatos elképzelés fontos célja volt újradefiniálni Európa, Ázsia és Afrika kapcsolatát. Ma már egyre több konkrétum jelenik meg a tervben. Kitér a politikai koordinációra, a fizikai infrastruktúra megvalósítására, a szabadkereskedelemre, a pénzügyi integrációra, illetve a humán szféra kapcsolataira, beleértve a kultúrát, a kutatást és fejlesztést, a turizmust vagy akár az ösztöndíjprogramokat.

Fotó:  geopolitika.hu

Nem meglepő, hogy uniós szinten mindezidáig nem született egységes álláspont a kezdeményezéssel kapcsolatban.  Az EU centrumállamai féltékenyen tekintenek arra a kezdeményezésre, amelyben Kína együttműködni kíván Kelet- és Közép-Európa 16 államával. Jönnek az ideológiai kifogások, hogy az Új Selyemút csupán egy vázlatos vízió, nem tisztázottak a feladatkörök, a projektek átláthatatlanok, ellentmondanak az uniós jogszabályoknak (közbeszerzés, környezeti hatásvizsgálat, műszaki szabványok) és kihívást jelentenek az európai elveknek és értékeknek. Azért megjegyzendő, hogy az egyes nyugati országok, Németországot, Franciaországot, Belgiumot vagy akár Portugáliát beleértve, igyekeznek egyénileg részt venni az Új Selyemút kiépítésében, azaz minél nagyobb szeletet kiszakítani maguknak a tortából. 

Viszont fennáll a veszélye, hogy itt Kína könnyen rossz útra tévedhet. Az Új Selyemúttal és alprogramjaival Kína hasonló rendszer uralásához kövezheti ki az utat, mint az USA tette a 2. világháború után a vele szerződő országokra rótt több milliárdnyi adóssággal.

„Toljuk Európát keletebbre”

Tény az, hogy Kína új szabályai, javaslatai a közép-európai országoknak új alternatívát jelentenek. Az Eurázsiai földrajzi egységén belül a Selyemút segítségével kialakított gazdasági övezetet felértékeli Közép-Európát.

A megépülő vasúti összeköttetés, de már az egyre nagyobb szerepet felvállaló pireuszi kikötő is mutatja, hogy ez a térség hozzájárulhat ahhoz, hogy az Ázsiában készült vagy összeszerelt termékek eljussanak Európába, illetve segíti Kína nyersanyagokkal való ellátását.

Eddig a Rotterdamba,  Nyugat-Európa legnagyobb kikötőjébe érkező áru 25%-a Ázsiából származott. A kínai kézben lévő pireuszi kikötő teljes kapacitásának kiépülésével viszont itt mintegy 1-1,5 billió dollár értékű áru fordulna meg évente, olyanok, amelyek eddig Nyugat-Európa legnagyobb kikötőin keresztül jutottak be Európába. Már látható egy rohamos felfutás, hiszen míg a nyugati kikötők áruforgalma az elmúlt öt évben 10-15%-al emelkedtek, addig Pireusz forgalma ezalatt megháromszorozódott. Jelenleg a huszadik helyen tanyázik az európai rangsorban, és a tervek szerint felhozzák a tizedikre.

Az Új Selyemút várhatóan a bekapcsolódó országok számára nyerő helyzetet teremt, természetesen nem mindenki számára egyforma arányban. Jó eséllyel tudja kihasználni ezt majd Görögország, illetve azok az országok, amelyeken keresztül a vasúti konténerforgalom lebonyolódik.

Fotó:  MTI

Az EU-tagság prioritás, de nyitva kell hagyni az ajtót a világ többi régiója felé

A felelős külpolitika mérlegeli, hogy az Euro-amerikai és az Eurábiai koncepció mellett egyre hangsúlyosabb az Eurázsiai. Eurázsiát meg lehet osztani az ideológiák mentén, de korparancsként kell elfogadni, hogy Kínához ideológiai fenntartások nélkül kell közeledni. A globalizáció folytatódni fog, de az új centrumok átrendezik benne az erőviszonyokat. Súlypontok, fejlődési központok áttevődnek, Eurázsián belül felértékelődik a 16 közép-európai ország, amelyek ma Európa legdinamikusabban fejlődő régióját jelentik.

Matolcsy György lassan három éve vízionálta, hogy az Új Selyemút hozhatja meg Magyarországnak a következő százmilliárdnyi GDP-t. Ettől még Magyarország messze van, de talán jó úton halad felé. Ebben a folyamatban mindenképp kiemelkedő szerepe lesz a tudásnak, a kreativitásnak. Mert van ország, amelyik kitermeli a tudást, és van, amelyik megvásárolja, és a nemzeti szuverenitásának egyik jellemzője, hogy ki tudja termelni a tudást. Térségünkben ehhez pedig megvan a szükséges emberanyag és tapasztalat.

kinai-nagy-fal.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.