Támogatni kell a kis‑ és középvállalkozásokat
A versenyképesség és az innováció volt a fő témája a Debrecenben megrendezett 56. Közgazdász‑vándorgyűlésnek. Mennyiben tekinthető ez vágyvezérelt gondolkodásnak, esetleg kényszernek, vagy ez már realitás és valóban el tud indulni a magyar gazdaság ezen az úton? A kérdést Palotai Dánielnek, a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdászának, a gazdaságtudományi és kiemelt ügyekért felelős ügyvezető igazgatójának tettük fel.
Már elindultunk az úton, bár még az elején vagyunk. Érdemes azonban visszatekinteni arra, hogy honnan indultunk 10 éve, és milyen eredményeket értünk el azóta. Magyarország a 2008‑as pénzügyi válság kitörésekor a régió egyik legsérülékenyebb országának számított, így nem véletlen, hogy a magyar gazdaságot igencsak súlyosan érintette a begyűrűző globális válság. Nemcsak hogy minden szektor sebezhetővé vált, de a sérülékenységnek több forrása is volt; legyen szó a lakossági devizahitelekről, a fenntarthatatlan államadósságról és a hatalmas költségvetési hiányról, egyéb pénzügyi stabilitási problémákról, vagy éppen a nem megfelelő adószerkezetből adódó terhekről. Több évnyi sikeres válságkezelést követően mára azonban Európa egyik stabil növekedési motorjává váltunk. Egy olyan gazdaságpolitikai fordulat következett be, amely a sérülékenységi tényezők kezelése mellett a fenntartható gazdasági növekedésre is hangsúlyt helyezett. Az intézkedések között egyebek közt stabilizáltuk a költségvetést, az átfogó adóreform után pedig ismét megéri Magyarországon dolgozni. Családbarát ösztönzőket is beépítettünk a rendszerbe, amely a gyermekeket vállaló dolgozóknak támogatást nyújt – bár jól tudjuk, hogy ebben a kérdésben sok más fontos szempont is meghatározó.
A nagy változásokhoz viszont források is kellenek.
A strukturális reformok mozgásteret teremtettek a költségvetésben, amelyet most már ki lehet használni a versenyképesség erősítésére. A mozgástér bővülésének egyik fontos forrását jelenti például az állami kamatkiadások nagymértékű mérséklődése, ami a válság idején még a GDP 4–4,5 százalékát tette ki. A maastrichti kritérium maximum 3 százalékos költségvetési deficitet enged meg, tehát csak a kamatfizetésre ennél is többet költöttünk akkoriban. Azzal, hogy az ország makrofundamentumait rendbe tettük, valamint a Magyar Nemzeti Bank történelmi mélypontra csökkentette az alapkamatot, az állam kamatkiadásai a GDP 2,5 százaléka közelébe mérséklődtek. 2013–18 között mintegy 2400 milliárd forint megtakarítása keletkezett az államnak. Ugyancsak a mozgástér bővülését segítette az adóreform, amelynek eredményei további adócsökkentéseket is lehetővé tettek.
Önmagában a mozgástér bővülése valószínűleg nem volna elég.
Szerencsére a kormány részéről látjuk az elhatározást, hogy a létrejött költségvetési mozgásteret a versenyképesség javítására fordítsa. Ebben a kontextusban tartotta a Magyar Nemzeti Bank is fontosnak, hogy segítse a kormány munkáját. Javaslatokat fogalmazott meg, hogyan lehetne javítani a versenyképességet és biztosítani az ország fenntartható felzárkózását.
Ezek a javaslatok abból indultak ki, amit már két éve megfogalmaztak Virág Barnabással a Versenyképesség és növekedés című könyvükben.
Ezt a munkát még 2015‑ben kezdtük el, majd a nemzeti bankban létrejött egy versenyképességi főosztály is, amely speciálisan ezekkel az elemzésekkel foglalkozik. 2016‑ban adtuk ki a kötetet, amelyben egyrészt tanulmányokat tettünk közzé a hosszú távú versenyképesség különböző összefüggéseiről, illetve a nemzetközi tapasztalatok és a hazai adottságok figyelembevételével javaslatokat fogalmaztunk meg ötven területen. Ezt a munkát vittük tovább a 2017‑ben kiadott Versenyképességi jelentésünkben, amelyben egyrészt átfogó képet adtunk az ország versenyképességéről, másrészt a korábban megfogalmazott javaslatokat is visszamértük. A fenntartható felzárkózás biztosítását célzóan egy 180 pontból álló javaslatot is kidolgoztunk, amit idén júliusban mutattunk be a Nemzeti Versenyképességi Tanács előtt.
Ehhez kapcsolódik az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve a Kereskedelmi és Iparkamara javaslatcsomagja?
Itt, a Közgazdász‑vándorgyűlésen hallhattuk Palkovics László miniszter úrtól, hogy a javaslataink termékeny talajra hullottak, hiszen a Versenyképességi Tanács átfogó stratégiát dolgoz ki a kormány számára a versenyképesség javítására. Ennek az egyik pillérét az általunk megfogalmazott javaslatok képezik. Bizakodva várjuk ezt a stratégiát.
A Vándorgyűlés jó tükre a közgazdászok gondolkodásának, illetve annak, hogy az adott időben mi jelenik meg a leghangsúlyosabban. Ön viszont ezek szerint előredolgozott. De mást is észre lehetett venni. Úgy tűnik, a közgazdászok között egyre kevesebb a kritikus hang, azaz egyre inkább elfogadják azt a szemléletet, gazdasági filozófiát, amely meghatározza az MNB lépéseit.
Örülök, hogy így érzékeli, mert ezek szerint a munkánk és annak eredménye több területen is látható. Visszatérve a tükörre, Essősy Zsombor, a Magyarok a Piacon Klub elnöke a versenyképességi szekcióban éppen arra világított rá, hogy az elmúlt években milyen sokat változott a versenyképességről szóló gondolkodás, amelyben kulcsszerepe volt a magyar jegybanknak is. Néhány év alatt a versenyképesség vált vezető fogalommá.
Szlovákiában, sajnos, ezek a kérdések még nem kapnak megfelelő hangsúlyt. Viszont figyelembe véve, hogy a felvidéki magyarságot elsősorban a kis‑ és középvállalatok (KKV) jellemzik, jó volt Matolcsy Györgytől, az MNB elnökétől azt hallani, hogy a KKV‑k versenyképességének és termelékenységének növelésére úgy tekint, mint további lehetőségre a gazdaság fejlődésében.
Matolcsy György előadása éppen a visegrádi régióról szólt. Elnök úr előadásának egyik fő üzenete az volt, hogy a V4‑es térség Európa erős kovásza és növekedési motorja. Egyrészt stabilitás jellemzi a régiót, másrészt a támogató gazdaságpolitikák nyomán fenntartható a fejlődés, szemben több más európai országgal, ahol igencsak törékeny a növekedés, vagy tovább húzódik a válság. A KKV‑k ösztönzésének fontosságát Matolcsy úr már sokkal korábban felismerte, ami motivációt is jelentett ahhoz, hogy az MNB 2013‑ban elindítsa a Növekedési Hitelprogramot, amelyben a kis‑ és középvállalatok számára tettünk elérhetővé alacsony, fix kamatozású forrásokat, akár tízéves futamidővel. Azért is fontosak a KKV‑k, mert Magyarországon a foglalkoztatottak 70%‑a náluk dolgozik. Magyarországon, de Önöknél is pont azért érdemes a KKV-kat segíteni, mert a kisvállalkozásokból lehetnek közepesek, míg a közepesek közül néhányból akár nagyobb vállalat is. Sőt, lehet belőlük regionális champion vállalat is, amely a nemzetközi versenyben is megállja a helyét. Ilyen sikersztoriból kellene minél több. A fejlődéshez ugyanakkor megfelelő környezetet, támogatást kell biztosítani, hogy a kiválók még kiválóbbakká tudjanak fejlődni, legyenek forrásaik, tőkéjük, tudásuk. Tudjanak innoválni, tudjanak akár összeolvadni vagy az együttműködés más formáit megtalálni, így a létrán felfelé lépegetni, és méretben is növekedni. Így válik a vállalatok sikersztorija a nemzet sikersztorijává is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2018/20. számában.
