Szlovákia várakozik, miközben a kínaiak már a spájzban vannak

Szlovákia nincs igazán felkészülve arra miként is kezelje az egyre erősödő Kínát – állítja Matej Šimalčík, az Ázsiai Tanulmányok Intézetének munkatársa. Az álláspontja jól tükrözi a szlovák közvélemény és a kormány hozzáállását.

Šimalčík szerint Európa felébredt és rájött arra, hogy a Kínával való együttműködésnek árnyoldalai is vannak. Ezek például az európai vállalatok célzott felvásárlása, amely vagy stratégiai célokat, vagy új technológiák megszerzését szolgálják.

Ezt tanúsítja, hogy az Európai Bizottság javaslattal élt, amelyben olyan mechanizmus felállítását ajánlja, amely a harmadik országok befektetéseit az EU biztonsági szempontjai alapján vizsgálnák. A szlovák gazdasági minisztérium pozitívan viszonyul a kérdéshez, mert a javaslat nem kötelezi a tagországokat egy egységes elbírálási mechanizmus elfogadására, ahogy nem ír elő tárgyi, vagy procedurális elemeket az elbírálás során.

Matej Šimalčík szerint a kohéziós alapok átirányítása Kelet- és Közép-Európa országaiból a déli tagországok felé erősítheti a kínai befolyást ebben a térségben. A kiforratlan szlovák minisztériumi álláspont bizonyítja, hogy Szlovákia nincs felkészülve a kapcsolatok fokozódására azzal a Kínával, amely egyre erősödik és egyre inkább globális játékossá válik, valamint jelenléte mindinkább növekszik a térségben. Ennek az az eredménye, hogy a kulcsminisztériumok és a politikai pártok között nem született konszenzus miként is viszonyuljunk Kínához, melyek is legyenek kiindulópontok.

Tény az, hogy Kína erősödik és ezzel együtt a befolyása is. Kína a világ szinte összes régiójában egyre határozottabban fogalmazza meg érdekeit. A brüsszeli támogatások csökkentése pedig teret nyit a kínai befolyás növekedésének, amit a szerző nem tart az adott helyzet reális megoldásának.

A szerző szerint a  szlovákiai felkészületlenség nem visszafordíthatatlan. Azért, hogy a kínai befolyás növekedését Európában mérsékeljük, Szlovákia számára tíz lépést javasol:

1.     Tudatosítani kell, hogy Kína nem fekete-fehér. Nem lehet Kínát betáblázni, mint automatikus veszélyt, vagy mint egyedülálló lehetőséget, amiképp a közbeszédben is polarizálódik a két hozzáállás. A régiónkban ez leginkább Csehországra jellemző, ahol a közbeszéd erőteljesen polarizált, politikával átszőtt,  és sztereotípiáktól terhelt.

2.     A kínai beruházásokat nem tekinthetjük az ország gazdasági fejlődését elősegítő mindenható gyógyszernek. Az eddigi tapasztalatok a régióban azt támasztják alá, hogy a kínai beruházások ritkán célozzák meg az olyan ágazatokat, amelyek az adott ország további fejlődést szolgálnák. A szlovák Kína-politikát eddig elsősorban a gazdasági haszon motiválta, aminek következtében a kapcsolatok politikai és biztonsági következményei a külpolitika hátterébe kerültek. Az új selyemút kiépítése sokak szerint, egy kísérlet egy több országon átívelő övezet kialakítására, amelyben erőteljesen megjelennek Kína gazdasági és politikai érdekei.

3.     Szükség volna meghatározni azokat a stratégiai ágazatokat, amelyeknél a kínai befektetéseket az európai mechanizmus szerint ellenőriznénk. Egyik ilyen ágazat lehetne a sajtó. Cseh tapasztalat, hogy a kínai CEFC belépése a cseh sajtóban, negatívan hatott az általuk ellenőrzött sajtó objektivitására, mivel ezek a kínaiak belépésétől csupán pozitív hangnemben tudósítanak Kínáról.

4.     Szükséges a nyitott párbeszéd elkezdése a szlovák-kínai kapcsolatokról. Be kellene mutatni a kínai jelenlétet Szlovákiában. A kutatások azt igazolják, hogy nagyon kevés eredeti anyag jelenik meg a szlovák sajtóban, többsége a nemzetközi sajtóból átvett anyag. A szlovák-kínai kapcsolatokról a Kínáról szóló tudósítások 8%-a szólt.

5.     Szlovákiában jelenleg nagyon kevés a modern Kínát ismerő szakértő. Növelni kellene ezt a tudáskapacitást, hogy sikeres stratégiát lehessen megalkotni Kínával kapcsolatban.

6.     A szakértői bázis növeléséhez tartozik az is, hogy meg tudjuk ítélni a kínai befektetések gazdaságin kívül, a politikai és biztonsági érdekeinkre gyakorolt hatását is. Ezért Szlovákiának saját gyakorlatot kellene kialakítania a kínai beruházások elbírálására.

7.     A kínai beruházások elbírálásának nem szabad apriori teljes elutasításba torkollnia. Az elbíráláskor azt kell mérlegelni, hogy a veszélyek nem haladják-e meg a gazdasági hozadékot, de figyelembe kell venni a stratégiai ágazatok vagy az infrastruktúra kiszolgáltatásának lehetőségét. A beruházások elbírálásakor pedig jó volna, ha nem növekednének a szlovák vállalkozók bürokratikus terhei.

8.     A régiónk kínai kapcsolataiban egyelőre a 16+1-es együttműködés dominált, de figyelembe kellene venni a további kapcsolatrendszereket, mint a EU-Kína, vagy a V4-Kína kezdeményezéseket.

9.     Szlovákiának aktívan be kellene kapcsolódnia az EU közös kínai politikájába. Az egységes uniós külpolitikával egyszerűbb eredményeket elérni, mint a bilaterális kapcsolatok kiépítésével. A közös uniós politikát Szlovákiának úgy kellene befolyásolnia, hogy a kisebb tagországok érdekei is érvényesülhessenek.

10.   Erősíteni kellene a V4-Kína együttműködést is, amely alternatívája lehetne a Kína által preferált 16+1-es együttműködésnek. Nem szabadna viszont alternatívájának tekinteni az EU-Kína együttműködésnek. A V4-Kína együttműködés elsősorban konkrét kérdésekben nyújthat megoldásokat, mint a régió kereskedelmi és befektetési lehetőségeinek bemutatása, közös turisztikai bemutatás, people-to-people cserék, stb.

Matej Šimalčík szerint, a felsorolt tíz javaslat beépítése elengedhetetlen a Kínával foglalkozó szlovák hatékony külpolitika kialakításához, de elsősorban egy konstruktív vita elindítására volna a legnagyobb szükség. A jelenlegi kapcsolatok megítélésében dominálnak a gazdasági érdekek, a haszon, miközben elsikkadnak a biztonsági és politikai következmények, nem csak Szlovákiában, hanem az egész régióban, akárcsak az unióban. Egy kis ország nem engedhet meg ekkora naivitást, egy olyan országgal szemben, amely már sokak szerint a világ legnagyobb gazdaságává nőtte magát.